Gênesis, 32

1. No dia seguinte, pela ma­nhã, Labão beijou seus fi­lhos e suas filhas; abençoou-os e retomou o caminho de sua casa.

1. Lábán másnap korán reggel megcsókolta unokáit és lányait, s megáldotta õket. Azután elindult és visszatért lakóhelyére.

2. Jacó prosseguiu o seu caminho e encontrou uns anjos de Deus.*

2. Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele.

3. Ao vê-los, exclamou: “É aqui o acampamento de Deus!”. Por isso, deu àquele lugar o nome de Maanaim.

3. Amint Jákob meglátta õket, így szólt: "Ez Isten tábora!" S elnevezte a helyet Machanajimnak.

4. Despachou diante de si mensagei­ros a seu irmão Esaú, na terra de Seir, nos campos de Edom.

4. Azután Jákob követeket küldött elõre bátyjához, Ézsauhoz, Szeir földjére, Edom vidékére.

5. E deu-lhes esta ordem: “Eis o que direis ao meu senhor Esaú: Assim fala o teu servo Jacó: Habitei em casa de Labão onde estive até o dia de hoje.

5. Ezt mondta nekik: "Így beszéljetek uramhoz, Ézsauhoz: "Szolgád, Jákob üzeni neked. Mint vendég tartózkodtam Lábánnál, és mostanáig ott laktam.

6. Possuo bois, jumentos, ovelhas, servos e servas, e mando agora anunciá-lo ao meu senhor para encontrar graça diante dele”.

6. Szereztem magamnak barmokat, szamarakat, juhokat, kecskéket, szolgákat és szolgálókat. Most üzenetet küldök uramnak, hogy kegyelmet találjak szemedben."

7. Os mensageiros voltaram a Jacó, dizendo: “Fomos ter com Esaú: ele vem ao teu encontro com quatrocentos homens”.

7. A szolgák ezzel a hírrel tértek vissza Jákobhoz: "Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, már siet eléd, 400 ember van vele."

8. Jacó foi tomado de pavor e de angústia. Dividiu em dois grupos a gente que estava com ele, assim como as ovelhas, os bois e os camelos.

8. Jákob nagyon megijedt és aggódott. Két táborra osztotta embereit, valamint a nyájat és a barmokat.

9. “Se Esaú – disse ele consigo – atacar um dos grupos e o destruir, ao menos o outro se salvará.”

9. Így gondolkozott: "Ha Ézsau eléri az egyik tábort és legyõzi, a másik tábor megmenekül."

10. Depois Jacó disse: “Deus de meu pai Abraão, Deus de meu pai Isaac, Senhor que me disses­ses: Volta para a tua terra, para o meio de tua parentela, e eu te beneficiarei,

10. Azután Jákob így imádkozott: "Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked.

11. eu sou indigno de todos os favores e de toda a fidelidade que tendes testemunhado ao vosso servo. Só tinha o meu bastão quando atravessei este Jordão, e eis que possuo agora dois acampamentos.

11. Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hûségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van.

12. Salvai-me, eu vos peço, das mãos de meu irmão Esaú, pois temo que ele me venha atacar, sem poupar nem mãe nem filhos.

12. Ments meg engem bátyám kezétõl, Ézsau kezétõl. Félek, hogy jön és legyõz engem, s az anyát gyermekeivel.

13. Entretanto, vós me dissestes: Eu te beneficiarei e tornarei tua posteridade inumerável como os grãos de areia do mar”.

13. Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet megszámlálni."

14. Jacó passou a noite naquele lugar. Escolheu entre os bens que possuía um presente para o seu irmão Esaú:

14. Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére:

15. duzentas cabras, vinte bodes, duzentas ovelhas, vinte carneiros,

15. kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz bárányt és húsz kost,

16. trinta came­las com suas crias, quarenta vacas, dez touros, vinte jumentas e dez jumentos.

16. harminc szoptató tevét csikójával, negyven fiatal tehenet, tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsikót.

17. Entregou-os aos servos, cada rebanho à parte, e disse-lhes: “Ide adiante de mim, e haja uma distância entre cada rebanho”.

17. Ezeket nyájanként külön-külön átadta szolgáinak, s azt mondta a szolgáknak: "Vonuljatok elõttem és hagyjatok térközt az egyes nyájak között."

18. E deu esta ordem ao primeiro: “Quando meu irmão Esaú te encontrar e te perguntar quem és, aonde vais e a quem pertence o rebanho que conduzes,

18. Az elsõnek megparancsolta: "Ha bátyám, Ézsau találkozik veled és megkérdezi: Kié vagy, hová mégy és kiéi elõtted az állatok,

19. responderás: Pertence ao teu servo Jacó; é um presente que ele manda ao meu senhor Esaú; ele mesmo vem atrás de nós”.

19. akkor így felelj: Szolgádé, Jákobé. Ez az ajándék, amit uramnak, Ézsaunak küldött, õ maga utánunk jön."

20. Deu a mesma ordem ao segundo, ao terceiro e a todos os que conduziam os reba­nhos: “Quando encontrardes Esaú – disse ele – vós lhe direis a mesma coisa.

20. Ugyanezt a parancsot adta a másodiknak, a harmadiknak, a negyediknek, aki a nyájak mögött ment:

21. E direis que seu servo Jacó vos segue”. “Eu o aplacarei – pensou ele – com este presente que me precede; e depois o verei pessoalmente; talvez me fará ele bom acolhimento.”

21. "Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön." Így gondolkodott ugyanis: Az elõttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg elõtte. Talán így barátságosan fogad.

22. Foi, pois, o presente adiante dele, e ele ficou aquela noite no acampamento.

22. Az ajándék tehát megelõzte, maga meg a táborban töltötte az éjszakát.

23. Naquela mesma noite, ele se levantou com suas duas mulheres, suas duas servas e seus onze filhos e passou o vau do Jaboc.

23. De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.

24. Tomou-os, e os fez passar a torrente com tudo o que lhe pertencia.

24. Fogta és átvezette õket a folyón, s áthozta minden vagyonát.

25. Jacó ficou só; e alguém lutava com ele até o romper da aurora.

25. Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele.

26. Vendo que não podia vencê-lo, tocou-lhe aquele homem na articulação da coxa e esta deslocou-se, enquanto Jacó lutava com ele.

26. Mikor látta, hogy nem tudja legyõzni, megérintette csípõjét úgy, hogy Jákob csípõje kificamodott, miközben vele küzdött.

27. E disse-lhe: “Deixa-me partir, porque a aurora se levanta”. “Não te deixarei partir – respondeu Jacó – antes que me tenhas abençoado.”

27. Közben így szólt: "Engedj el, mert közeledik a virradat!" De õ így felelt: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz."

28. Ele perguntou-lhe: “Qual é o teu nome?”. “Jacó.”*

28. Az megkérdezte: "Hogy hívnak?" "Jákobnak" - felelte.

29. “Teu nome não será mais Jacó – tornou ele – mas Israel, porque lutaste com Deus e com os homens, e venceste.” Jacó pediu-lhe:

29. Az folytatta: "Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erõsnek bizonyultál és emberek fölött fogsz gyõzni."

30. “Peço-te que me digas qual é o teu nome”. “Por que me perguntas o meu nome?” – respondeu ele. E abençoou-o no mesmo lugar.*

30. Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: "Nyilvánítsd ki elõttem nevedet!" Az így válaszolt: "Miért kérdezed a nevemet?" -, s megáldotta.

31. Jacó chamou àquele lugar Fa­nuel, “porque – disse ele – eu vi a Deus face a face, e minha vida foi poupada”.

31. Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert - úgymond - "színrõl színre láttam Istent, és életben maradtam."

32. O sol levantava-se no horizonte, quando ele atravessou Fanuel. E coxeava de uma perna.

32. A nap fölkelt elõtte, amikor Penuelt elhagyta. De sántított csípõje miatt.

33. É por isso que os israe­litas, ain­da hoje, não comem o nervo da articulação da coxa, porque aquele homem tinha tocado nesse nervo da articulação da coxa de Jacó.

33. Ezért az izraeliták mind a mai napig nem eszik meg a csípõizom ínát, amely a csípõmedence fölött van, mivel õ az izom ínánál ért Jákob csípõjéhez.