Biblia egy év alatt.

A nyolcadik napon tanúi lehetünk az emberi türelmetlenségnek és az isteni hűségnek. A Teremtés könyve 16-17. fejezete Izmael Hágár általi születéséről és a körülmetélés szövetségének megkötéséről számol be a 99 éves Ábrahámmal. A Jób 5-6. fejezete folytatja a szenvedésről szóló párbeszédet, Elifáz felkínálja a saját nézőpontját, Jób pedig brutális és őszinte gyötrelmekkel válaszol. A Példabeszédek 1:20-33 a bölcsességet egy utcán kiáltó asszonyként személyesíti meg, aki figyelmezteti a tanácsai figyelmen kívül hagyásának következményeire, és biztonságot ígér azoknak, akik meghallgatják.

Fejezet 16

1. Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevû egyiptomi szolgálója.

2. Sárai így szólt Ábrámhoz: "Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok." Ábrám megfogadta Sárai tanácsát.

3. Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már 10 éve lakott Kánaán földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak.

4. Õ együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnõje kicsinek tûnt szemében.

5. Sárai ezt mondta Ábrámnak: "A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam szolgálómat, de most, amikor tudja, hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az Úr legyen bíró köztem és közted."

6. Ábrám így felelt Sárainak: "Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz." Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tõle.

7. Isten angyala egy vízforrásnál talált rá a pusztában, a Sur felé vezetõ úton levõ forrásnál.

8. Megszólította: "Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?"

9. "Úrnõm, Sárai elõl menekülök" - válaszolta. Isten angyala ezt mondta neki: "Térj vissza újra úrnõdhöz és hajolj meg hatalma elõtt."

10. Az Úr angyala még ezt mondta: "Utódaidat oly számossá teszem, hogy sokaságuk miatt megszámlálni sem tudják õket."

11. Aztán még így szólt: "Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben.

12. Olyan ember lesz, mint a vadszamár: keze mindenki ellen és mindenki keze õellene. Összes testvérével szemben telepszik majd le."

13. Ekkor õ kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: "Te El Roi vagy!" - azután hozzáfûzte: "Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?"

14. Azért nevezték ezt a forrást Lachai-Roi forrásnak. Kádes és Báred között van.

15. Hágár fiút szült Ábrámnak és Ábrám Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki.

16. Ábrám 86 esztendõs volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Ábrámnak.

Fejezet 17

1. Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Én El Shaddái vagyok: járj elõttem, és légy tökéletes.

2. Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak."

3. Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki:

4. "Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel.

5. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek.

6. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tõled.

7. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek.

8. Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek."

9. Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át.

10. Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között:

11. Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig elõbõrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek.

12. A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született szolgát is, meg az idegenektõl vett rabszolgát is, aki nem tartozik leszármazottaid közé.

13. Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség.

14. Aki a férfinemhez tartozik és nincs körülmetélve, akinek elõbõrén a húsa nincs körülmetélve, azt ki kell a népbõl taszítani. Az megszegte szövetségemet."

15. Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve.

16. Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tõle."

17. Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendõs, még szülni fog?

18. Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: "Éljen csak Izmael színed elõtt!"

19. De Isten ezt válaszolta: "Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az õ és õutána leszármazottainak Istene leszek.

20. De Izmaelt illetõen is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem.

21. De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövõ évben ez idõ tájt szül."

22. Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, elõtte fölemelkedett.

23. Akkor Ábrahám fogta fiát, Izmaelt, s minden szolgáját, aki a házában született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még aznap körülmetélte elõbõrüket, ahogy Isten megparancsolta.

24. Ábrahám 99 éves volt, amikor elõbõrét körülmetélték.

25. Izmael 13 esztendõs volt, amikor elõbõrét körülmetélték.

26. Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül.

27. Hasonlóképpen körülmetéltek minden férfit a házában, a nála született és az idegenektõl vásárolt rabszolgákat is.

Fejezet 5

1. Emeld föl hangodat! Ki ad feleletet? Melyik szenthez akarsz folyamodni?

2. Valóban, bosszúság marja az együgyût, halálba kergeti haragja a balgát.

3. Láttam, hogy egy bolond gyökeret vert, de hirtelen átok szállt a tanyájára.

4. Fiai messze estek a jóléttõl, a kapunál elnyomják õket, nincs védelmezõjük.

5. Amit learatnak, éhezõk eszik meg, merthogy elragadja az Úr foguk elõl, s szomjasok kapkodnak a javaik után.

6. Sohasem a földbõl sarjad elõ a baj, nem a szántóföldön terem a szenvedés.

7. Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magasságot.

8. De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném.

9. Õ alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma.

10. Õ ad esõt a föld színére, és vízzel öntözi a tágas mezõket.

11. Föl tudja emelni a megalázottakat, és jólétet ad a szomorkodóknak.

12. A ravaszok terveit mind keresztülhúzza, üzelmeiket meghiúsítja.

13. A bölcseket befogja saját csapdájukba, kudarccal végzõdik az álnokok terve.

14. Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna.

15. Az elesettet megmenti szájuk hatalmától és a szegényt az erõsek karjától.

16. A szegénynek így reménysége támad, a gonoszság kénytelen befogni a száját.

17. Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddõ szavát!

18. Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze.

19. Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni.

20. Hogyha éhezel is, megment a haláltól, háborús idõkben kardnak hatalmától.

21. Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, ha rabló közelít, akkor sem kell félned.

22. Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mezõ vadjától nem kell megijedned.

23. Hisz a mezõn a kõ szövetséges társad, és a mezõ vadja békében él veled.

24. Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt.

25. Magzatod gyarapszik, magad tapasztalod, mint fûszál a földön, sokasodik sarjad.

26. Mikor beérik életed, sírba szállsz, mint a búzakévét begyûjtik, ha érett.

27. Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe!

Fejezet 6

1. Jób ekkor válaszolt és így szólt:

2. Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném,

3. tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat.

4. Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak.

5. Ordít a vadszamár a kövér mezõben, takarmánya elõtt bõg talán a bika?

6. Lehet-e só nélkül enni, mi ízetlen, tojásfehérjének jó talán az íze?

7. Irtózom még hozzányúlni is, betegségemben mégis ez az eledelem.

8. Ó, ha teljesülhetne kívánságom, és Isten megadná, amit úgy szeretnék!

9. Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne.

10. Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát.

11. De hol vegyek erõt végsõ kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam?

12. Erõs vagyok tán, olyan mint a szikla, talán kemény ércbõl jött létre a testem?

13. Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva?

14. Aki embertársával nem érez együtt, az az Úr félelmével is szakít.

15. Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hûtlen patakoknak medre:

16. mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja õket;

17. a hõség idején aztán kiszáradnak, a nagy forróságban üres lesz a medrük.

18. Letérnek az útról (értük) a karavánok, bolyongnak a pusztán, s ott lelik végüket.

19. Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai.

20. Reményük azonban csalódássá válik, mikor odaérnek, látják, becsapódtak.

21. Ilyenek lettetek számomra most ti is: Látva nagy bajomat, féltek tõlem.

22. Kértem-e tõletek: "Adjatok valamit, osszátok meg velem vagyonotok,

23. szabadítsatok ki az ellenség kezébõl, váltsatok ki a zsarnok hatalmából!"?

24. Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam.

25. Õszinte beszédem kigúnyoljátok. Vajon mit bizonyít ócsárlástok?

26. Csak korholásra gondoltok ki szavakat? A kétségbeesettnek szava olyan, mint a szél?

27. Még az árvára is sorsot vetnétek, a barátotokat is elárvereznétek.

28. Legyetek szívesek, forduljatok felém! Szemtõl szemben biztos nem hazudom.

29. Forduljatok felém, de hamisság nélkül! Forduljatok felém: igazam most is áll!

30. Hazudik tán nyelvem? S az ínyem nem érezné-e a bûnt?

20. Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját.

21. Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban.

22. Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyûlölik az észt az esztelenek?

23. Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm elõttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom:

24. Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam;

25. semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törõdtetek.

26. Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés,

27. ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.

28. Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak.

29. Mivel gyûlöletes volt elõttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték,

30. mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették,

31. azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek.

32. A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat.

33. De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.