Biblia egy év alatt.

A 302. napon a 2Makkabeusok 5. fejezetében Izrael népének kitartását követjük nyomon, amint hittel néznek szembe a kihívásokkal. A Sirák 50-51 a becsületre és az erényre oktat minket, míg a Példabeszédek 24:17-20 az irigység és a büszkeség ellen int, és az isteni igazságosságba vetett bizalomra ösztönöz.

1. Ebben az idõben készítette elõ Antiochusz Egyiptom elleni második hadjáratát.

2. Történt, hogy negyven napon át levegõben száguldó, aranyba öltözött lovasokat és századonként felsorakozott, felfegyverzett sereget láttak az egész városban.

3. A lovasok csatasorban álltak, s mindkét irányban támadtak és védekeztek. Lendültek a pajzsok, lándzsából egész erdõ volt, a nyilak repültek, az aranypáncélok csillogtak, s volt mindenféle vért.

4. Ezért imádkoztak mindannyian, hogy a jelenés jó elõjelnek bizonyuljon.

5. De egy hamis hír is elterjedt Antiochusz haláláról. Erre Jázon összeszedett nem kevesebb, mint ezer férfit, és hirtelen rajtaütött a városon. A katonákat visszaszorították a falakra, s végül elfoglalták a várost. Menelausz a várba menekült.

6. Jázon azonban kíméletlen mészárlást vitt végbe honfitársai körében; nem gondolt arra, hogy a saját törzse tagjain aratott gyõzelem a legnagyobb szerencsétlenség. Inkább úgy tûnt, mintha ellenségtõl szedne zsákmányt, nem pedig a saját népe fiaitól.

7. De a hatalmat nem kerítette kézre, támadása szégyenletes véget ért - kénytelen volt újra az ammoniták földjére menekülni.

8. Végül is utolérte végzete: az arabok fejedelme, Aretász foglyul ejtette, majd városról városra menekült. Mindenki üldözte és megvetette a törvény megszegõjét, a haza és a honfitársak halálra keresett hóhérát. Végül Egyiptomba kergették.

9. Aki oly sokakat üldözött el a hazából, maga is idegenben pusztult el. A spártaiakhoz menekült ugyanis, hogy ott a közös származás folytán menedékre találjon.

10. Aki oly sokakat szétszóratott temetetlenül, azt nem siratták el, annak nem adták meg a végtisztességet és nem kapott helyet atyái sírjában.

11. Amikor a király hírét vette az eseményeknek, Júdea elpártolására gondolt. Ezért szívében bõsz haragra gerjedve elindult Egyiptomból, és fegyveres erõivel elfoglalta a várost.

12. Megparancsolta katonáinak, hogy kíméletlenül mészároljanak le mindenkit, aki csak útjukba kerül, és azokat is kaszabolják le, akik a házakba menekültek.

13. Így legyilkolták a fiatalokat és az öregeket, kaszabolták a férfiakat és a nõket meg a gyermekeket, mészárolták a fiatal lányokat és a csecsemõket.

14. Három nap alatt nyolcvanezren elpusztultak, közülük negyvenezret a mészárlás során öltek meg, és nem kevesebbet, mint amennyien ezek a meggyilkoltak voltak, eladtak rabszolgának.

15. De ezzel még nem érte be; arra vetemedett, hogy behatoljon az egész föld legszentebb templomába. Menelausz volt a vezetõje, aki a törvény és a haza árulója lett.

16. Tisztátalan kézzel elvitte a szent edényeket, és szentségtelen kézzel összeszedte az adományokat, amelyeket más királyok a hely fényének és dicsõségének emelésére ajánlottak fel.

17. Gõgjében Antiochusz nem vette észre, hogy az Úr a város és lakói elkövette bûnök miatt haragudott egy kis ideig, ezért szolgáltatta ki a várost.

18. Ha nem terhelte volna õket annyi bûn, õt is mindjárt a behatolásakor elrettentették volna vakmerõ tervétõl az ostorcsapások, mint ahogy Heliodort, akit Szeleukosz király a kincseskamra szemügyre vételére küldött.

19. De Isten nem a népet választotta a helyért, hanem a helyet a népért.

20. Ezért a helynek is része volt a népet érõ megpróbáltatásokban, de késõbb ugyanígy jó sorában is osztozott vele. Azokat a helyeket, amelyeket a Mindenható haragja kiszolgáltatott, a hatalmas Úr kiengesztelõdése után teljes fényükben újra helyreállították.

21. Antiochusz elrabolt a templomból 1800 talentumot, aztán sietve Antiochiába vonult. Kevélységében azt vélte, hogy a földet hajózhatóvá, a tengert meg járhatóvá teheti - merõ gõgbõl.

22. A nép elnyomására felügyelõt hagyott hátra Jeruzsálemben, mégpedig Fülöpöt, aki származására nézve frígiai volt, életmódját tekintve pedig még nagyobb barbár, mint ura,

23. Garizim (hegyén) meg Andronikuszt, aztán rajtuk kívül Menelauszt, aki még rosszabbul bánt honfitársaival, mint a többiek, egészen elszánt ellensége volt a zsidó polgároknak.

24. Végül elküldte a miziaiak parancsnokát, Apolloniuszt egy huszonkétezer férfibõl álló csapattal, és megparancsolta neki, hogy a felnõtteket mind mészárolja le, az asszonyokat és a fiatalokat pedig adja el.

25. Jeruzsálembe érkezve békét színlelt. A szombat szent napjáig nyugton maradt. Amikor azonban látta, hogy a zsidók ünnepelnek, megparancsolta embereinek, fogjanak fegyvert.

26. Mindenkit lemészároltatott, aki kiment nézelõdni. Aztán fegyveres kézzel berontott a városba, és rengeteg embert megölt.

27. Júdás, a Makkabeus kilenc társával szövetkezett és visszavonult a pusztába. Embereivel a hegyekben élt, akár a vadállatok. Egész idõ alatt csak növényekkel táplálkoztak, nehogy tisztátalanná váljanak.

Fejezet 50

1. Simon fõpap, Onijának a fia megjavíttatta az Isten hajlékát, s megerõsítette életében a templomot.

2. Õ építette a kettõs magasságot, a templomot övezõ fal magas támaszát.

3. Az õ napjaiban ástak tavat, akkora medencét, mint valami tenger.

4. Megóvta a népet az elpusztulástól, a várost megerõsítette ostrom idejére.

5. Milyen dicsõ volt, körülvette a nép, amikor elõlépett a függöny mögül.

6. Mint a hajnali csillag a fellegek között, mint a telihold,

7. mint Isten temploma fölött a ragyogó nap, mint a felhõk közt tündöklõ szivárvány,

8. mint a tavasz rózsája, mint a patak partján virágzó liliom, mint nyári napokon a tömjénfa ága,

9. mint az izzó tömjén a füstölõ parazsán, mint az áldozati aranyos edény, amit mindenféle drágakõ ékesít,

10. mint az olajfa, amely tele van gyümölccsel, mint a ciprusfa, amely a felhõkig felér;

11. amikor felöltötte pompás öltözékét, és magára vette csillogó díszeit, amikor fölment a megszentelt oltárhoz, s betöltötte fénnyel a szentély környékét.

12. Amikor átvette a papok kezébõl a feláldozásra szánt húsdarabokat, s odaállt az oltár égõ tüze mellé, körülötte testvérek koszorúja állt, ahogy a lomb övezi a Libanon cédrusát; mint a pálmatörzsek, úgy vették õt körül.

13. Áronnak fiai díszes öltözékben - kezükben az Úrnak felajánlott adományok - Izrael népének egész közössége elõtt,

14. amíg ellátta az oltár szolgálatát, és felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot.

15. Majd a serleg után nyújtotta a kezét, és a szõlõ vérébõl áldozott; az oltár lábához öntötte a Magasságbeli elé jó illatul, a világmindenség fejedelme elé.

16. Áronnak fiai most felkiáltottak, aztán megfújták vert harsonáikat; megszólaltatták õket, hogy csak úgy zengett emlékeztetõül a Magasságbeli elõtt.

17. Az összesereglett buzgó népsokaság a földön arcra borult, hogy így imádja a Mindenható Urat, a Magasságbeli Istent.

18. Most az énekekre zendítettek rá mind, és szállt a dallam a tömeg fölött.

19. Ekkor esdekelt a nép a Magasságbeli Úrhoz, a nagy irgalmúhoz fordult imájával, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, s be nem fejezõdött az ünnepség.

20. Akkor aztán lejött (Simon), s Izraelnek egész közössége fölé terjesztette kezét, hogy fennhangon ossza az Úrnak áldását, és tisztsége szerint kimondja szent nevét.

21. A nép meg másodszor is leborult a földre, hogy a Magasságbeli áldását fogadja.

22. Most hát áldjátok a mindenség Urát! Nagy dolgokat mûvel, aki megáldotta életünket anyánknak méhétõl, és irgalmassága szerint bánik velünk.

23. Ajándékozzon meg vidám szívvel minket, adjon békességet napjainkban, (egész) Izraelnek örök idõkön át.

24. Maradjon mellettünk hûen szeretete, és szabadítson meg minket napjainkban.

25. Kétfajta népségtõl iszonyodik lelkem, a harmadik pedig már nem is nép:

26. Szeirnek lakói, a filiszteusok, s az a balga nép, amely Szichemet lakja.

27. Tudománnyal s okossággal teli tanítást írtam le ebben a könyvben: Jézus, Sirák fia, Eleazár unokája Jeruzsálembõl, akinek szívébõl áradt a bölcsesség, mint a záporesõ.

28. Boldog ember, aki e dolgokhoz fordul, aki a szívébe zárja õket, az bölcs lesz.

29. Aki eszerint tesz, erõs lesz mindenben, mert az Úrnak fénye lesz az életútja.

Fejezet 51

1. Engedd, hogy áldjalak, Uram és Királyom, hogy magasztaljalak, üdvömnek Istene. Háladalt szeretnék zengeni nevednek.

2. Mert segítõm és oltalmazóm lettél, s megóvtad testemet az enyészettõl, megoltalmaztál a gonosz nyelv tõrétõl, a hazugságot kitalálók ajkától; azokkal szemben, akik ellenem támadnak, oltalmazóm lettél és megmentettél,

3. nagy irgalmasságod szerint és neved dicsõsége szerint, az engem elnyelni készülõk torkától, azok kezétõl, akik életemre törtek, a sok szorongatástól, amely rámszakadt,

4. a fojtogató lángtól, amely körülvett, a tûztõl, amelyet nem én szítottam,

5. az alvilág ölének mélyétõl, a hitvány ajkaktól és a hazug szótól,

6. a király elõtt a gonosz nyelv rágalmától. Mivel már közel voltam a halálhoz, életem leszállt a Seol kapuihoz.

7. Bárhova fordultam, nem akadt gyámolom, támaszt kerestem, de seholsem találtam.

8. Ekkor irgalmadra gondoltam, én Uram, és öröktõl fogva végbevitt tetteidre. Mert segítesz azokon, akik benned bíznak, és megmented õket ellenségeiktõl.

9. Ezért fölemeltem hangomat a földrõl, és esdekeltem, hogy ments meg a haláltól.

10. Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: "Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak."

11. Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél az elpusztulástól, s a nehéz idõkbõl kiszabadítottál.

12. Ezért magasztallak és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét.

13. Kisfiú koromban, mielõtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban.

14. A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána.

15. Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedõ szõlõ. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem.

16. Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem.

17. A segítségével elõbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott.

18. Elhatároztam, hogy (jól) be is gyakorlom, buzgón törekedtem a jóra és nem is csalódtam.

19. Keményen küszködött érte a szívem, s azon voltam, hogy tartsam a törvényt. Magasba emeltem kezemet és tudatlanságom miatt panaszkodtam.

20. Rászántam lelkemet, és meg is leltem (a bölcsességet) tisztán. A szívemet kezdettõl felé fordítottam, így nem leszek én sem soha elhagyatott.

21. Izzott egész bensõm, hogy megtalálhassam, ezért el is nyertem értékes kincs gyanánt.

22. Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki.

23. Gyertek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet az iskolámban.

24. Meddig akartok még ezt-azt nélkülözni, meddig maradjon még szomjas a lelketek?

25. Megnyitom a számat, és beszélni kezdek, s vagyont szerezhettek magatoknak ingyen.

26. Hajtsátok nyakatok az igája alá, intelmét a lelketek fogadja magába, hisz közel van azokhoz, akik õt keresik.

27. Láthatjátok a saját szemetekkel, hogy milyen keveset fáradtam, mégis milyen nagy nyugalmat találtam.

28. Vegyetek tanítást sok-sok ezüstön, és aranyat kaptok érte bõségesen.

29. Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az õ dícséretét sose szégyelljétek.

30. Ha korán elkészültök mûveitekkel, megadja jutalmát a maga idejében. (Aláírás:) Jézusnak, Sirák fiának bölcsessége.

17. Hogyha ellenséged elbukik, ne örülj, ne ujjongjon szíved, amikor elbotlik.

18. Hátha meglát az Úr és elítél érte, tõle meg elfordítja a haragját!

19. A gonosztevõk miatt ne gerjedj haragra, és a gonoszok miatt ne bosszankodj!

20. Mert nincsen jövõje a gonosztevõnek, és a gonoszoknak lámpása kialszik!