Biblia egy év alatt.

A 286. napon a Makkabeusok küzdelmében mutatott kitartásról és vezetésről elmélkedünk. A Sirák 13:15 figyelmeztetéseket és erkölcsi útmutatást ad. A Példabeszédek 22:13-16 a lustaságra, a szorgalomra és a felelősségvállalásra figyelmeztet minket, segítve jellemünket az isteni bölcsesség szerint formálni.

1. Amikor körülöttük a pogányok meghallották, hogy az égõáldozatok oltárát újra fölépítették, a szentélyt pedig helyreállították, mint azelõtt volt, nagy haragra gerjedtek.

2. Elhatározták, hogy Jákobnak minden köztük élõ fiát kiirtják. Nyomban el is kezdték a nép körében a mészárlást és a pusztítást.

3. Akkor Júdás háborút indított Ézsau Idumeában élõ fia ellen, mégpedig Akrabattene körül, mivel körös-körül szorongatták Izraelt. Nagy csapást mért rájuk, megalázta és kifosztotta õket.

4. Baján fiainak gonoszságára is visszaemlékezett, akik tõr és csapda voltak a népnek, mert leselkedtek rá az utakon.

5. Bástyáikba zárkóztak elõle. Ám õ ostrom alá fogta õket, betöltötte rajtuk az átkot, fölégette bástyáikat az õrséggel együtt.

6. Aztán Ammon fiai ellen fordult. Erõs hadsereggel és nagy sokasággal találta magát szemközt, Timóteus volt a vezér.

7. Számos ütközetet vívtak. Végül fölébük kerekedett, és teljesen megsemmisítette õket.

8. Jázert és leányvárosait is térdre kényszerítette, aztán visszatért Júdeába.

9. A gileádi pogányok is fölkeltek Izrael fiai ellen, noha az õ területükön éltek, hogy kiirtsák õket. Datema erõdjébe menekültek elõlük,

10. s levelet küldtek Júdásnak és testvéreinek, ezzel a hírrel: "Környékünkön a pogányok szövetkeztek, hogy megsemmisítsenek bennünket.

11. Készen állnak az erõd megtámadására, ahova menekültünk; Timóteus a seregük parancsnoka.

12. Ezért gyere, és szabadíts ki bennünket a hatalmából! Mert a mieink közül már sokan elestek.

13. Azokat a testvéreinket, akik a tubiaiak közt éltek, már mind megölték. Asszonyaikat, gyermekeiket és vagyonukat elhurcolták. Mintegy ezer embert lemészároltak."

14. Még olvasták ezt a levelet, amikor már újabb követek érkeztek, Galileából, megszaggatott ruhában; a következõ hírt hozták:

15. "Összefogtak ellenünk Ptolemaisz, Tirusz és Szidon népei és az egész pogány Galilea, hogy megsemmisítsenek bennünket."

16. Amikor Júdás és a nép meghallották ezeket a híreket, nagy népgyûlést hívtak össze, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek a szorongatott helyzetben levõ és megtámadott testvéreikért.

17. Júdás azt mondta testvérének, Simonnak: "Válassz magad mellé embereket és menj, szabadítsd ki galileai testvéreidet. Én és testvérem, Jonatán, Gileádba megyünk."

18. Zakariás fiát, Józsefet, valamint a nép egyik vezetõjét, Azariást a sereg maradékával Júdeában hagyta biztosítékul

19. ezzel a paranccsal: "Kormányozzátok ezt a népet! De míg haza nem térünk, háborút ne indítsatok a pogányok ellen!"

20. Simon háromezer férfit vezetett Galileába, Júdás meg nyolcezer férfit Gileádba.

21. Akkor Simon Galileába vonult, és sok támadást intézett a pogányok ellen. Megsemmisítette a pogány népeket.

22. Egészen a ptolemaiszi kapukig üldözte õket. A népek közül mintegy háromezer férfi elesett.

23. Akkor fogta a galileai és az arbattabeli zsidókat asszonyaikkal és gyermekeikkel, valamint minden vagyonukkal együtt, és nagy diadallal Júdeába vitte õket.

24. Júdás, a Makkabeus és testvére, Jonatán átkelt a Jordánon, és három napig meneteltek a pusztában.

25. Találkoztak a nabateusokkal. Ezek barátsággal viseltettek irántuk, és mindent tudtukra adtak, ami Galileában a testvéreikkel történt:

26. közülük sokan be vannak zárva Bozorában, Bozorban, Alemában, Kaszfóban, Makedban és Karnaimban, ezekben a nagy és megerõsített városokban,

27. de Gileád többi városaiban is körül vannak zárva; elhatározták, hogy reggel megtámadják az erõdöket és egyazon napon mindannyiukat megsemmisítik.

28. Akkor Júdás gyorsan visszafordult a pusztán át Bozora felé. Meghódította a várost, kardélre hányta a lakosság férfi tagjait, kifosztotta és lángba borította.

29. Éjszaka tovább indult, és az erõd alá vonult.

30. Amikor megvirradt és kinyitották a szemüket, lám, egy megszámlálhatatlanul nagy sereg állt ott, létrákat és ostromgépeket cipeltek, hogy megrohamozzák az erõdöt. Nyomban megindították ellenük a harcot.

31. Akkor Júdás észrevette, hogy a harc már megkezdõdött. A városból a trombiták hangja és a csatakiáltás az égig hatolt.

32. Erre felszólította katonáit: "Ma harcoljatok testvéreinkért!"

33. Három csapattal hátba támadta õket. Megfújták a trombitákat, és nagy csatakiáltást hallattak.

34. Amikor Timóteus megtudta, hogy Makkabeus az, megfutamodtak elõle. Így nagy csapást mért rájuk. Ezen a napon mintegy nyolcezer férfi elesett közülük.

35. Akkor Alema felé vette az irányt, megostromolta és bevette. Az összes férfi lakost megölte, kifosztotta és lángba borította a várost.

36. Innen továbbindulva meghódította Kaszfot, Makedet, Bozort és Gileád többi városát.

37. Ezek után az események után Timóteus új sereget gyûjtött, és a patakon túl, Rafonnal szemben tábort ütött.

38. Júdás embereket küldött elõre, hogy kémleljék ki a tábort. Ezt a hírt hozták neki: "A környék összes pogány népe köréje gyülekezett, hatalmas sereg.

39. Még arabokat is befogadott, segédcsapatnak. A patakon túl táboroznak, és készen állnak rá, hogy ellened harcba szálljanak." Erre Júdás szembe ment velük.

40. Amikor Júdás csapataival a patakhoz közeledett, Timóteus így szólt embereihez: "Ha õ kel át elõször, nem leszünk képesek ellenállni neki, túlerõben lesz velünk szemben.

41. Ha azonban fél, és a patakon túl üt tábort, akkor mi kelünk át és legyõzzük."

42. Amikor Júdás a patakhoz ért, õröket állított a patakhoz és megparancsolta nekik: "Ne engedjetek egyetlen embert se sátort verni, szálljon mindenki harcba!"

43. Elsõként maga kelt át, és az egész nép követte. Az összes pogány népet legyõzte, eldobálták fegyverüket, és Karnain templomába menekültek.

44. Elõször a várost foglalták el, aztán a templomot gyújtották fel azokkal egyetemben, akik benne voltak. Így elpusztították Karnaint - nem tudott többé Júdásnak ellenállni.

45. Júdás most egész Izraelt egybegyûjtötte, mind aki csak Gileádban élt, apraját-nagyját, az asszonyokat is, a gyerekeket is, minden holmijukkal, egy hatalmas seregre való népet, hogy Júda földjére vonuljanak.

46. Efronba értek, ebbe a szoros közelében fekvõ, megerõsített nagy városba. Nem lehetett letérni elõtte se jobbra, se balra, csak rajta lehetett keresztül vonulni.

47. A város lakói azonban bezárták elõttük a kapukat és eltorlaszolták kõvel.

48. Júdás követet küldött, jóindulatúan azt üzente: "Kénytelenek vagyunk területeteken átvonulni, hogy eljuthassunk földünkre. Senki sem fog ártani nektek. Csak gyalogosan átvonulunk." De õk vonakodtak kaput nyitni.

49. Erre Júdás parancsot adott, hogy az egész seregnek hirdessék ki: ki-ki maradjon ott, ahol van.

50. A katonák letáboroztak. Aztán egész nap és egész éjjel harcoltak a város ellen, s hatalmukba kerítették.

51. A város lakói közül a férfiakat mind kardélre hányta, (magát a várost) kifosztotta és a legyõzötteken vonult végig a városon.

52. Átkeltek a Jordánon, és a Betsánnal szemközt elterülõ nagy síkságra értek.

53. Júdás összegyûjtötte a hátul vonulókat és bátorította a népet az egész úton, míg Júda földjére nem értek.

54. Ujjongó örömmel fölvonultak Sion hegyére, és égõáldozatot mutattak be, mert nem halt meg közülük senki, szerencsésen hazaértek.

55. Azokban a napokban, amikor Júdás és Jonatán Gileádban voltak, testvérük, Simon pedig Ptolemaisz elõtt állt Galileában,

56. Zakariás fia, József, valamint a sereg vezére, Azariás hallottak hõstetteikrõl és harcaikról.

57. Így szóltak: "Szerezzünk mi is nevet magunknak! Vonuljunk ki, és harcoljunk a körülöttünk élõ pogányok ellen!"

58. Parancsot adtak seregük tisztjeinek, és Jamnia alá vonultak.

59. Gorgiász eléjük ment a városban állomásozó katonákkal, hogy fölvegye velük a harcot.

60. József és Azariás csatát vesztettek, egészen Júdea határáig üldözték õket. Izrael népébõl azon a napon mintegy kétezer férfi elesett.

61. A nép súlyos vereséget szenvedett, mivel nem engedelmeskedtek Júdás és testvérei parancsának, hanem hõstettekrõl ábrándoztak.

62. Aztán nem is azoknak a férfiaknak a nemzedékébõl valók voltak, akiknek a keze szabadulást szerzett Izraelnek.

63. Júdás, a hõs, és testvérei nagy hírre tettek szert Izrael egész népe, valamint a pogányok körében és mindenütt, ahol csak emlegették a nevüket.

64. Körülvették õket és szerencsét kívántak nekik.

65. Júdás és testvérei kivonultak és hadat indítottak Ézsau fiai ellen, a déli országrészért. Meghódította Hebront és leányvárosait, lerombolta erõdjeit, és körbe fölgyújtotta bástyáit.

66. Tábort bontott, s a filiszteusok földjére vonult, és áthaladt Marizán.

67. Azon a napon több olyan pap elesett, aki hõstetteket akart végbevinni, és meggondolatlanul harcba bocsátkozott.

68. Júdás most Asdod felé vette az irányt, a filiszteusok földjén lerombolta az oltárokat, bálványaikat meg tûzbe vetette. Kifosztotta a városokat, aztán visszatért Júda földjére.

Fejezet 13

1. Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló.

2. Ami túl nehéz neked, azt ne emeld, erõsebbhez s gazdagabbhoz ne csatlakozz. Minek agyagkorsót vasedényhez tenni? Ha összeütõdnek, eltörik a korsó.

3. A gazdag kérkedik jogtalan tettével, a megbántott szegény még elnézést kérhet.

4. Amíg hasznára vagy, addig segít rajtad, de ha lassan mozogsz, akkor magadra hagy.

5. Hogyha van valamid, (szívesen) él veled, de ha elszegényít, az cseppet sem fáj neki.

6. Ha szüksége van rád, elbûvöl, megszédít, mosolyog rád és bizalmat kelt benned. Barátsággal kérdi: "Mire van szükséged?"

7. Aztán megszégyenít a lakomáival, amíg ki nem foszthat kétszer-háromszor is, s végül jól kigúnyol. Ha késõbb viszontlát, szó nélkül elkerül, csak fejét csóválja.

8. Vigyázz, s ne hagyd magadat becsapni, meg ne alázzanak balgaságod miatt.

9. Hogyha elõkelõ meghív, akkor tiltakozzál, s annál inkább fog majd hívni.

10. Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek.

11. Ne kapasd el magad, hogy közvetlen hozzád, s ne építs arra, hogy sokat cseveg veled. A sok csevegéssel csak próbára tesz, amikor rád mosolyog, kiszedi titkaid.

12. Irgalmatlan, aki továbbadja a szót, és nem kímél meg a veréstõl s láncoktól.

13. Légy hát óvatos és vigyázz magadra, mert saját fejedre hozol veszedelmet.

15. Minden élõlény a maga fajtáját szereti, így az ember is azt, aki hasonló hozzá.

16. Minden élõlényt a fajtája vesz körül, hozzá hasonlókkal társul az ember is.

17. Vajon összefér-e a farkas a báránnyal? Éppoly kevéssé a gonosz a jóval.

18. Egyetérthet-e a kutya s a hiéna? Hogy érthetne hát egyet a gazdag a szegénnyel?

19. A puszták oroszlánja vadszamarat zabál, éppígy a szegény is a gazdag legelõje.

20. Az alázat iszonyattal tölti el a gõgöst, éppilyen iszonyat a szegény a gazdagnak.

21. Ha meginog a gazdag, barátja segíti, de a botladozó szegényt elhagyja barátja.

22. Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják, s ha badarságot beszél, hízelegnek neki. Ha szegény botlik meg, szidalmazzák érte, s ha bölcsen szólna is, nem engedik szóhoz.

23. Hogyha gazdag beszél, mindenki elhallgat, és a bölcsességét égig magasztalják. Ha szegény szólal meg, "ki ez?" - azt kérdezik, és ha akadozik, beléfojtják a szót.

24. Jó a gazdagság, ha bûn nem tapad hozzá, rossz dolog a szegénység - mondják a gonoszok.

25. Az embernek a kedélye tükrözõdik az arcán, akkor is, ha vidám, akkor is, ha komor.

26. Boldog szívre sugárzó arc mutat, szállóigét nehéz kigondolni.

Fejezet 14

1. Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bûne miatt nem kínoz fájdalom.

2. Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.

3. Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek?

4. Aki magához fösvény, az másnak gyûjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.

5. Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.

6. Nincs szörnyûbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.

7. Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.

8. Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.

9. A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.

10. Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.

11. Fiam, ha van mibõl, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tõled.

12. Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.

13. Tégy jót barátoddal, mielõtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.

14. Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekbõl.

15. Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetõknek.

16. Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.

17. Minden test elavul, akárcsak a ruha, õsi törvény mondja: meghalni, meghalni!

18. Mint a levélrügy a zöldülõ fán: az egyik elhervad, a másik fejlõdik, ilyen a húsból s vérbõl való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.

19. Minden mulandó mû végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.

20. Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol;

21. aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,

22. mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelõdik, hogyan juthat a közelébe,

23. benéz az ablakán, fülel az ajtaján,

24. s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,

25. az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,

26. gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,

27. a nagy hõség elõl árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsõsége.

Fejezet 15

1. Így tesz mind, aki az Urat féli: eljut a bölcsességre a törvény ismerõje.

2. Elébe siet, mint egy édesanya, mint ifjú feleség, úgy fogadja.

3. Az értelem kenyerével eteti és a bölcsesség vizét nyújtja neki italul.

4. Reá támaszkodik, s nem inog meg lába, benne reménykedik és nem csalatkozik.

5. Felmagasztalja a többi ember fölé, a gyülekezetben kinyitja a száját.

6. Az örömöt és az ujjongás koszorúját elnyeri, és örök hírnévvel ajándékozza meg.

7. A közönségesek nem veszik birtokba, az istentelenek soha nem láthatják.

8. Elérhetetlenül messze van a gõgtõl, s hazug embereknek nem jut az eszükbe.

9. Dicsérete nem illik az istentelen szájába, akinek az Úr nem adott rá megbízatást.

10. A bölcs ajka dicsõítõ éneket zeng majd, és maga az Úr fogja vezényelni.

11. Ne mondd: "A bûnöm az Úrtól származik", mert õ nem hoz létre semmit, amit gyûlöl.

12. Ne mondd: "Bukásomat neki köszönhetem", mert gonosz emberre neki nincs szüksége.

13. Az Úr gyûlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik õt tisztelik.

14. Õ teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta.

15. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hûséges légy, megvan a hatalmad.

16. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed.

17. Az ember elõtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának.

18. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erõs a hatalma, s mindig lát mindent.

19. Szeme azokon van, akik õt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét.

20. Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék.

13. A lusta azt mondja: "Oroszlán van odakint, meg talál ölni az utca közepén!"

14. Az idegen asszonynak mély verem a szája, beleesik, akit elátkozott az Úr.

15. Ha dõreség tapad a fiú szívéhez, a fenyítõ pálca leszedi róla.

16. Aki elnyomja a szegényt, csak gyarapítja, és aki a gazdagnak ad, a vesztére teszi.