Biblia egy év alatt.

A 276. napon Nehémiás könyvének 8. fejezete a Törvény nyilvános felolvasására inspirál minket, megújítva Jeruzsálem népének hitét. Eszter 4:14 a bátorságot és a felelősséget kéri fel a cselekvéshez a kritikus időkben. A Példabeszédek 21:5-8 kiemeli a gondos tervezés, a szorgalom és a tetteinkben való állandó igazságosságra való törekvés értékét.

1. Akkor egy emberként összegyûlt az egész nép a Víz-kapu elõtti térségen. Felszólították Ezdrás papot, hogy hozza elõ Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek.

2. Akkor Ezdrás a férfiak, a nõk és mindazok gyülekezete elé tárta a törvénykönyvet, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap elsõ napja volt.

3. A Víz-kapu elõtti térségen reggeltõl délig olvasott belõle a férfiaknak, a nõknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. Az egész nép figyelt a törvény könyvére.

4. Ezdrás írástudó felállt az erre a célra készült faállványra. Jobbja felõl Mattitja, Sema, Anaja, Urija, Hilkija és Maaszeja állt, balján Pedaja, Misael, Malkija, Hasum, Hasbaddana, Zakariás és Mesullam.

5. Ezdrás kinyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára - magasabban állt ugyanis, mint a nép -, s amikor kinyitotta, az egész nép felállt.

6. Akkor Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, s az egész nép kitárt kézzel ráfelelte: ámen, ámen, ámen, majd mélyen meghajoltak, s földre borulva imádták az Urat.

7. [Jesua, Bani, Serebja, Jamin, Akkub, Sabtai, Hodija, Maaszeja, Kelita, Azarja, Jozabad, Hanan, Pelaja, akik leviták voltak, kifejtették a törvényt a népnek. Közben a nép a helyén állt.]

8. Ezdrás felolvasott az Isten törvénykönyvébõl, lefordította és megmagyarázta az értelmét, úgyhogy meg is értették, amit felolvasott.

9. Akkor [Nehemiás, a kormányzó], Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: "Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!" Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt.

10. Így szólt továbbá hozzájuk: "Menjetek és egyetek zsíros ételeket és igyatok édes italokat! Küldjetek belõle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erõsségetek."

11. A leviták meg csitították az egész népet ezekkel a szavakkal: "Csendesedjetek el, mert ez a nap szent. Ne szomorkodjatok!"

12. Erre az egész nép elment, hogy egyék, igyék, megossza az ételt és a nagy örömnek szentelje magát, mert megértették a tanítást, amelyet hirdettek nekik.

13. Másnap az egész népbõl a családfõk, a papok és a leviták Ezdrás írástudó köré gyûltek, hogy fejtse ki nekik a törvény szavait.

14. Azt találták a törvényben megírva, amit az Úr Mózes által parancsolt, hogy Izrael fiai a hetedik hónap ünnepén lakjanak lombsátorban.

15. Mihelyt ezt megtudták, kihirdették minden városukban és Jeruzsálemben: "Menjetek ki a hegyekbe, szedjetek olajfaágakat, fenyõ-, mirtusz- meg pálmaágakat és más leveles ágakat, s csináljatok belõlük sátrat, amint meg van írva."

16. A nép kivonult, ágakat szedett és sátrat csinált, ki-ki a háza tetején, az udvarában, az Isten házának elõcsarnokában, a Víz-kapu elõtti téren és az Efraim-kapu elõtti téren.

17. Az egész közösség - mindenki, aki csak hazatért a fogságból - csinált sátrat, és a sátorban lakott. Izrael fiai nem tettek így Nun fiának, Józsuénak napjaitól kezdve egészen eddig a napig. Igen nagy volt az örömük.

18. Ezdrás mindennap felolvasott az Isten törvénykönyvébõl, az elsõ naptól az utolsóig. Hét napon át ülték az ünnepet. A nyolcadik napon ünnepélyes összejövetelt tartottak az elõírás szerint.

1. Mardokeus is megtudta mind, ami történt. Akkor Mardokeus megszaggatta ruháját, hamuval és szõrzsákkal födte be magát, aztán bejárta az egész várost, és keservesen jajgatott.

2. A királyi kapuval szemben megállt, mert szõrzsákba öltözve nem léphette át senki a király kapuját.

3. Minden egyes tartományban, ahol csak kihirdették a király rendeletét és parancsát, nagy gyász borult a zsidókra, böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szõrzsák lett a fekvõhelye.

4. Eszterhez bementek szolgálólányai és eunuchjai, és elbeszélték neki a dolgot. A királyné mélyen megrendült, s ruhát küldött Mardokeusnak, hogy öltse magára, a szõrzsákot meg vesse le.

5. De nem fogadta el. Akkor Eszter hívatta a király által szolgálatára rendelt eunuchok közül az egyiket, Hatakot, s elküldte Mardokeushoz, kérdezze meg tõle, mi történt és miért viselkedik így.

6. Hatak elment és fölkereste Mardokeust, aki egész nap ott volt a királyi kapu elõtti téren.

7. Mardokeus elbeszélt neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók kiirtása fejében.

8. Aztán átadott neki egy másolatot is a kiirtásukról szóló, s Szuzában is kifüggesztett rendeletrõl azzal, hogy mutassa meg Eszternek, és tájékoztassa felõle. Egyúttal meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe irgalomért és könyörögjön népéért. (a) Ezt üzente neki: "Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második ember a királyságban, ellenünk beszélt és halálunkat kérte a királytól. (b) Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királlyal, hogy szabadítson meg minket a haláltól."

9. Hatak visszatért és átadta Eszternek Mardokeus üzenetét.

10. Eszter azt felelte Hataknak, meghagyva neki, hogy mondja meg Mardokeusnak:

11. "A király szolgái és a tartományok lakói mind tudják, hogy aki - férfi vagy nõ - hívatlanul bemegy a királyhoz a belsõ udvarba, az a könyörtelen törvény szerint halállal lakol, ha csak a király feléje nem nyújtja aranyjogarát, mert akkor életben marad. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király."

12. Amikor Mardokeus Eszter szavait meghallotta, ezt az üzenetet küldte neki:

13. "Ne gondold, hogy a király palotájában te majd megmenekülsz, egyedül a zsidók közül.

14. Mert ha te most hallgatsz, más helyrõl jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen ilyen idõre jutottál-e királyi méltósághoz?"

15. Erre Eszter azt üzente Mardokeusnak:

16. "Menj, és gyûjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törõdve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok."

17. Mardokeus elment és aszerint járt el, amint Eszter meghagyta neki. (a) Mardokeus - felidézve az Úrnak minden tettét - így könyörgött az Úrhoz: (b) "Uram, Uram, mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud neked ellenállni, ha meg akarod Izraelt menteni. (c) Te alkottad az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található. Te vagy a mindenség Ura, és nincs senki, aki ellenállhatna neked, Uram. (d) Te mindenrõl tudsz, tudod azt is, Uram, hogy nem gõgbõl, kevélységbõl vagy dicsõségvágyból tettem, hogy nem borultam le a fennhéjázó Ámán elõtt. Izrael szabadulásáért szívesen megcsókoltam volna még a lába nyomát is. (e) Azért tettem, hogy ne helyezzem ember dicsõségét Isten dicsõsége fölé. Nem borulok le, Uram, senki más elõtt, csak teelõtted, s ezt nem kevélységbõl teszem. (f) Most pedig, Uram, Istenem, Királyom, Ábrahám Istene, könyörülj népeden! Ránk vetették ugyanis szemüket, hogy elveszítsenek bennünket. Azon vannak, hogy örökségedet, amely kezdettõl fogva a tiéd, elpusztítsák. (g) Ne fordulj el tulajdonodtól, amelyet kiszabadítottál Egyiptom földjérõl! (h) Hallgasd meg imámat, légy irgalmas örökségedhez, fordítsd gyászunkat örömre, hogy életben maradhassunk és dicsõítsük a nevedet, Uram! Ne engedd, hogy elnémuljon azoknak ajka, akik téged dicsõítenek!" (i) Egész Izrael könyörgött minden erejébõl, mert a halál már a szemük elõtt lebegett. (k) Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket a ránehezedõ halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelõtt szíves-örömest ékesített, most befödte hajával. Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött, ezekkel a szavakkal: (l) "Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. (m) Tudom már a bölcsõtõl, családom ölétõl, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül és atyáinkat is õseik közül, hogy örökrészed legyenek örök idõkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. (n) De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket, mert az õ isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram! (o) Nem elég nekik keserû szolgaságunk - kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok ajkát, akik téged dicsõítenek, kioltják házad és oltárod fényét, (p) és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe elõtt, örökké. (q) Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! (r) Emlékezzél, Uram és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te isteneknek királya és minden hatalomnak Ura. (s) Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe elõtt leszek. Szívében kelts gyûlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. (t) Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. (u) Te mindenrõl tudsz, tudod azt is, hogy gyûlöltem a gonoszok dicsõségét, s borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától. (v) Ismered szorultságomat, hogy dicsõségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem is viselem nyugalmam napjaiban. (x) Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából. (y) Szolgálód nem találta örömét másban, attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram. (z) Ábrahám Istene! Ó Istenem, te erõsebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezébõl! Szabadíts meg a félelemtõl!"

5. A szorgalmas tervei biztos nyereséget szereznek, de a mohónak minden vágya csõdbe vezet.

6. Kincsnek halmozása hazudozó nyelvvel a halált hajszolóknak szétfoszló kacatja.

7. A rosszakat lerántja erõszakos tettük, mert hisz nem hajlandók a helyeset tenni.

8. A bûnbe esett ember útja tekervényes, de a tisztának egyenes a tette.