Biblia egy év alatt.

A 192. napon Ézsaiás 1:2 elítéli a képmutatást és bűnbánatra szólít fel, kiemelve Isten igazságosságát. A Tóbiás 1:2 bemutatja nekünk a fiatal Tóbiás hűségét és bátorságát a kihívásokkal szemben. A Példabeszédek 9:7-12 hangsúlyozza a bölcsesség és az oktatás meghallgatásának fontosságát, megmutatva, hogy az igazi megértés teljes élethez vezet.

Fejezet 1

1. Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemrõl, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott.

2. Halljátok, egek és te, föld, figyelj, mert az Úr beszél: "Fiakat neveltem és naggyá tettem õket, õk mégis hûtlenné váltak.

3. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!"

4. Lám, a bûnös nemzet, a gonoszsággal terhelt nép! Gonosztevõk nemzedéke, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, s megvetették Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki.

5. Még hol verjelek meg benneteket, amiért hûtlenségre hûtlenséget halmoztok? Beteg az egész fej és a szív teljesen erõtlen.

6. Tetõtõl talpig sehol sem ép, csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb. Mégsem nyomták ki, nem kötözték be, és olajjal sem puhították.

7. Országotok pusztává lett, városaitokat elnyelték a lángok. Földeteket szemetek láttára idegenek élik fel: pusztasággá lett, mint Szodoma földje a pusztulás után.

8. Sion leánya magára maradt, mint a kunyhó a szõlõben; mint a csõszkunyhó az uborkaföldön, mint az ostromlott város.

9. Ha a Seregek Ura nem hagyott volna meg némi maradékot, olyanok volnánk, mint Szodoma, és hasonlítanánk Gomorrához.

10. Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe!

11. "Minek nekem megannyi véres áldozatotok?" - mondja az Úr. "Jóllaktam már kosokból készült égõáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet.

12. Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok?

13. Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... Hogy tûrjem tovább együtt a vétket és ünnepeteiket?

14. Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívembõl gyûlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem õket.

15. Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér.

16. Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elõl, ne tegyetek többé rosszat!

17. Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet.

18. Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!" - mondja az Úr. "Ha olyanok volnának is bûneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

19. Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából esztek.

20. De ha tovább is lázongtok ellenem, kard pusztít el benneteket." Igen, az Úr szája mondja ezt.

21. Hogyan is lett cédává a hûséges város? Sion egykor csupa igazság volt, igazságosság lakott benne, de most gyilkosok lakják.

22. Ezüstöd salakká változott, borod olyan lett, mint a víz.

23. Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegetõ ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törõdnek.

24. Ezért mondja az Úr, a Seregek Ura, Izrael Erõse: "Igen, elégtételt szerzek ellenségeimtõl, és bosszút állok ellenfeleimen.

25. Lám, ellened fordítom kezemet, hogy kiolvasszam belõled a salakot, és eltávolítsam az ólmot.

26. És ismét olyan bírákat adok, mint hajdanában, olyan tanácsadókat, mint a letûnt idõkben. Akkor majd újra az Igazság városának hívnak, hûséges városnak."

27. Sionnak megváltást hoz a jog, megtértjeinek meg az igazságosság.

28. A lázadók és a bûnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak.

29. Igen, megszégyenültök majd a tölgyek miatt, amelyek örömötökre szolgáltak. Pirultok majd a kertek miatt, amelyekben kedvetek leltétek.

30. Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy, és mint a kert, amelynek nincsen vize.

31. Az erõs is csak olyan lesz, mint a kóc, keze munkája meg, mint a szikra. Mindkettõ együtt lobban lángra, s nem lesz, aki tüzét eloltsa.

Fejezet 2

1. Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemrõl.

2. Az utolsó idõkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Oda özönlenek mind a nemzetek,

3. felé tart számos nép, és így szól: "Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálembõl az Úr tanítása."

4. Õ tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Õk meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szõlõmetszõ késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.

5. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!

6. Igen, elvetetted népedet, Jákob házát. Mert tele van jósokkal és jövendõmondókkal, mint a filiszteusok földje. Idegenek fiaival kötnek szövetséget.

7. Országa tele van ezüsttel-arannyal, és kincseinek se szeri, se száma. Országa tele van lovakkal, harci szekereit nem lehet megszámlálni.

8. És tele van országa bálványokkal... Meghajolnak kezük mûve elõtt, olyasmi elõtt, amit ujjaik alkottak.

9. Az ember megalázkodik majd, s meghajlik a férfi: Ne bocsáss meg nekik!

10. Menekülj a kõsziklák közé, és rejtõzz a porba a rettenetet keltõ Úrtól, fölségének dicsõsége elõl, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

11. Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gõgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

12. Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gõgöt és kevélységet, és minden nagyravágyást.

13. Megalázza Libanonnak minden cédrusát, Básán minden tölgyét,

14. mind a magas hegyeket, és mind a kiemelkedõ dombokat,

15. mind a büszke tornyokat és mind az erõs várfalat,

16. Tarsis minden hajóját és az összes értékes holmit...

17. Meggörnyed az emberi nagyság és az emberek gõgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,

18. és a bálványok mind elenyésznek.

19. A kõsziklák barlangjaiba menekülnek az emberek és a föld hasadékaiba a rettenetet keltõ Úrtól, fölségének dicsõsége elõl, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

20. Azon a napon az ember odaveti majd a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy imádja õket,

21. és a kõsziklák hasadékaiba menekül, s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltõ Úrtól, fölségének dicsõsége elõl, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

22. Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felõle?

Fejezet 1

1. Ez a könyv Tobit története, Tóbiel fiáé, aki Ananielnek volt a fia, az meg Babael fiáé, Aduelé, Aziel nemzetségébõl, Naftali törzsébõl.

2. Szalmanasszárnak, az asszírok királyának idejében Tibébõl fogságba hurcolták. Ez Galileának felsõ részén, Kádes-Naftalitól délre fekszik, Hacor fölött nyugatra és Sefattól északra.

3. Én, Tobit, egész életemben igaz úton jártam, s a jót tettem. Bõven osztottam alamizsnát testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem együtt kerültek az asszírok országába, Ninivébe.

4. Amikor még hazámban, Izrael országában éltem - akkor még fiatal voltam -, atyámnak, Naftalinak egész törzse elszakadt Dávid házától és Jeruzsálemtõl, noha Izrael összes törzse közül rá esett a választás, hogy minden törzs ott mutassa be az áldozatot. A templom, az Isten lakóhelye minden törzs számára épült, örök idõkre.

5. Testvéreim és Naftali háza a borjúnak áldoztak, amelyet Izrael királya, Jerobeám állított Dánban, Galilea hegyein.

6. Gyakran elzarándokoltam - egymagam - az ünnepekre Jeruzsálembe, amint egész Izraelnek elõírja egy örök idõkre szóló törvény, az elsõ terméssel és az állatok elsõszülötteivel, a jószág tizedével és a birka elsõ gyapjával.

7. Odaadtam Áron fiainak, a papoknak, hogy tegyék az áldozati oltárra. A bor és a gabona, az olaj, a gránátalma és az egyéb gyümölcs tizedét Lévi fiainak adtam át, akik Jeruzsálemben teljesítettek szolgálatot. A második tizedet hat egymás utáni éven át eladtam, aztán elmentem és felhasználtam Jeruzsálemben.

8. A harmadikat az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek adtam, akik Izrael fiai között élnek. Minden harmadik esztendõben megajándékoztam õket vele, s megettük Mózes törvényének elõírásaihoz híven, ahogyan apai nagyanyám, Debora tanított bennünket. Apám ugyanis meghalt, és árván maradtam.

9. Amikor elértem a férfikort, apám nemzetségébõl vettem feleséget, Annának hívták. Született tõle egy fiam, Tóbiásnak neveztem el.

10. Amikor engem is elhurcoltak Asszíriába, Ninivébe kerültem. Testvéreim és a nemzetségembõl valók mind ettek a pogányok ételébõl,

11. én azonban óvakodtam tõle, hogy egyem a pogányok ételébõl.

12. Mivel szívvel-lélekkel ragaszkodtam Istenemhez,

13. a Magasságbeli Szalmanasszár kegyeibe juttatott, úgyhogy én lettem a bevásárlója.

14. Médiába mentem, s a haláláig vásároltam neki, és a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri testvérénél tíz talentum ezüstöt helyeztem letétbe.

15. Amikor Szalmanasszár meghalt, fia, Szancherib lett helyette a király. A Médiába vezetõ utak nem voltak többé biztonságosak,

16. így nem utazhattam oda. Szalmanasszár idejében bõséges alamizsnát osztottam testvéreimnek.

17. Kenyeremet az éhezõknek, ruhámat a rongyosaknak adtam. Ha láttam, hogy meghalt valaki a nemzetségembõl és odadobták Ninive fala tövébe, eltemettem.

18. Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerûen visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem õket. Amikor aztán a király kereste õket, nem találta.

19. Akkor egy ninivei ember elment, és tudtára adta a királynak, hogy én vagyok az, aki titokban eltemetem õket. Mihelyt neszét vettem, hogy a királynak tudomása van tetteimrõl és meg akar öletni, félelmemben elmenekültem.

20. Erre minden vagyonomat elkobozták, mindent lefoglaltak az államkincstár számára, és feleségemen, Annán meg fiamon, Tóbiáson kívül nem maradt semmim.

21. De negyven nap sem telt bele, és két fia megölte Szancheribet, aztán az Ararát-hegységbe menekültek. Helyette Asszarhaddon lett a király. Achikárt, Anael nevû testvérem fiát tette meg fõkincstárosnak és kormányzónak.

22. Achikár szólt az érdekemben, így aztán visszatérhettem Ninivébe. Achikár volt ugyanis a fõpohárnok és a pecsétõr, a kancellár és az államkincstár vezetõje. Asszarhaddon meghagyta hivatalaiban. A rokonságomból származott, az unokaöcsém volt.

Fejezet 2

1. Asszarhaddon uralkodása idején visszatértem házamba, és visszakaptam feleségemet, Annát, meg fiamat, Tóbiást. Pünkösdkor [a hetek ünnepén] jó ebéd volt. Leültem enni.

2. Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: "Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözõre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételbõl. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!"

3. Tóbiás el is ment, hogy testvéreink közt egy szegényt keressen, de visszajött, s így szólt: "Apám!" "Na mi van, fiam?" - feleltem neki. "Apám - folytatta -, valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, még most is ott fekszik."

4. Nem kellett az étel, fölkeltem, elhoztam az embert a térrõl és bevittem egy házba, hogy ha majd lenyugszik a nap, eltemessem.

5. Aztán hazamentem, megmosakodtam, és szomorúan ettem a kenyeremet.

6. Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételrõl mondott: "Ünnepeitek gyásszá változnak és ujjongástok siratóénekké." Sírva fakadtam.

7. Napnyugta után aztán elmentem, sírt ástam és eltemettem.

8. A szomszédok kicsúfoltak és azt mondták: "Na, ez már megint nem fél? [Nem szabad elfelejteni, hogy ilyenek miatt díjat tûztek ki a fejemre.] A múltkor el kellett menekülnie, és lám, most már megint temeti a halottakat!"

9. Éjszaka megfürödtem, kimentem az udvarra és lefeküdtem a fal tövébe. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet.

10. Nem tudtam, hogy verebek fészkelnek fölöttem a falon. Meleg ürülék hullott a szemembe. Fehér foltok keletkeztek rajtam, úgyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Minél több kenõcsöt használtam el, annál vaksibbá váltam a foltoktól, végül egészen megvakultam. Négy évig nem láttam, sajnáltak is nagyon a testvéreim. Két évig Achikár gondoskodott eltartásomról, amíg Elümaiszba nem ment.

11. Akkor a feleségem kétkezi munkába fogott: gyapjút font, vásznat szõtt,

12. megrendelésre dolgozott és pénzt kapott érte. Egyszer március hetedikén elkészült az egyik darabbal és átadta a megrendelõknek. Ezek mind kifizették, amivel tartoztak, aztán ráadásul még egy kecskegidával is megajándékozták.

13. Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem tõle: "Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni."

14. Azt felelte: "Ráadásul kaptam, a munkámért járó pénzen kívül." De nem hittem el neki, és ráparancsoltam, hogy vigye vissza a gazdájának. [Egészen kipirultam a méregtõl.] De õ sem maradt adós a felelettel: "Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kell nézni és meglátszik, mennyit értek!"

7. Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap.

8. Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyûlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte!

9. Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását.

10. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni - az az okosság.

11. Általam gyarapszik napjaidnak száma, és megsokasodnak életed évei.

12. Ha bölcs vagy, neked válik javadra, ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.