Fejezet 27
1. Jób folytatta beszédét és így szólt:
2. Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserûvé tette a szívem,
3. addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban,
4. ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot.
5. Távol legyen tõlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig.
6. Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem.
7. Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bûnösökére!
8. Mit remél a bûnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez?
9. Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába?
10. Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent?
11. Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban,
12. hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?
13. Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak.
14. Ha sok is a fia, kard várja õket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk.
15. Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt.
16. Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba.
17. Õ csak gyûjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli.
18. Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csõsz csinálta kunyhó.
19. A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg.
20. Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele.
21. Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt.
22. Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elõl.
23. Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utána pisszegnek.
Fejezet 28
1. Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak.
2. Föld mélyérõl hozzák felszínre a vasat, és a kövekbõl rezet olvasztanak.
3. Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakõzetet - addig éjszaka borult rá.
4. Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektõl távol lebegnek (az ûrben).
5. A kenyérgabona sarjadzik a földbõl, noha lent alatta tûzzel robbantanak.
6. Sziklatömbben van a zafír lelõhelye, de még aranypor is található benne.
7. Olyan ösvény ez, hogy keselyû nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni.
8. A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán.
9. Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket.
10. Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme.
11. Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott.
12. De hát a bölcsesség - ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelõhelye?
13. Odavivõ utat nem ismer az ember, élõk országában nem lehet meglelni.
14. Az õsvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása.
15. Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte.
16. Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért.
17. Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni.
18. A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél.
19. Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhetõ össze.
20. Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelõhelye?
21. Fátyol takarja minden élõ elõl, el van rejtve az ég madarai elõtt.
22. Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla.
23. Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül õ tudja, hol a lelõhelye.
24. [Mert a szeme ellát a Föld határáig, õ mindent lát, mi az ég alatt van.]
25. Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte,
26. amikor az esõnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte,
27. akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére.
28. Az embernek akkor csupán ennyit mondott: "Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bûnt."
