Biblia egy év alatt.

A 189. napon Jósiás lelki reformjait követjük nyomon a 2Királyok 23-ban, visszaállítva az igaz imádatot és eltörölve a bálványokat. A 2Krónikák 34. fejezete a Törvény nyilvános olvasását és tanulmányozását hangsúlyozza, engedelmességre buzdítva a népet. A Példabeszédek 8:1-21 a megszemélyesített isteni bölcsességet mutatja be, arra buzdítva a hívőket, hogy értékeljék a megértést és kövessék az igazság útját.

1. Erre a király magához hívatta Júda és Jeruzsálem véneit.

2. Aztán elment a király az Úr templomába, s vele Júda férfiai és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát.

3. Aztán a király az oszlop elé állt, és az Úr színe elõtt megkötötte a szövetséget, hogy az Urat követik, szívük, lelkük mélyébõl megtartják parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, s valóra váltják annak a szövetségnek a törvényeit, amelyek abban a könyvben írva vannak. S az egész nép magáévá tette a szövetséget.

4. Akkor a király megparancsolta Hilkijának és a második papnak, valamint a küszöb õreinek, hogy hordják ki az Úr templomából az összes fölszerelést, amelyet Baalnak, Aserának és az ég egész seregének csináltak, aztán elégette õket a Kidron mentén a mezõkön, a hamuját pedig Bételbe vitette.

5. Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baalnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek.

6. Kivitette Aserát is az Úr templomából Jeruzsálemen kívülre, a Kidron völgyébe és elégette a Kidron völgyében, porrá zúzta, és porát a köznép sírhelyeire szórta.

7. Az Úr temploma közelébõl eltávolította a kéjelgõk lakhelyét, ahol az asszonyok Aserának a fátyolt szokták szõni.

8. Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja elõtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra.

9. A magaslatok papjai nem mehettek föl Jeruzsálemben az Úr oltárára, csak kovásztalan kenyeret ettek, testvéreik közt.

10. Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tûzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tûzbe.

11. Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselõ szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tûzbe vetette és elégette.

12. Az emeleti oltárokat, amelyeket Júda királyai emeltek, továbbá azokat az oltárokat, amelyeket Manassze az Úr temploma elõudvaraiban építtetett, lerombolta a király, összezúzta és kihordatta, aztán törmeléküket a Kidron völgyébe szórta.

13. A Jeruzsálemtõl keletre, az Olajfák-hegyétõl délre álló magaslati helyeket, amelyeket Salamon, Izrael királya a szidóniak szörnyének, Aserának tiszteletére és Kamosnak, a moabiták szörnyének tiszteletére és Milkomnak, az ammoniták szörnyének tiszteletére emelt, a király tisztátalanná tette.

14. A kõoszlopokat összetörette, a szent fákat kidöntötte, helyükre pedig emberi csontokat hordatott.

15. A bételi oltárt, a magaslati helyet, amelyet Nebat fia, Jerobeám épített, aki Izraelt bûnbe vitte - ezt az oltárt és magaslati helyet is lerombolta, a köveket darabokra törte, porrá zúzta, a szent fát pedig elégette.

16. Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette õket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta,

17. megkérdezte: "Miféle sír az, amelyet ott látok?" A város lakói így feleltek: "Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind elõre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél."

18. Erre megparancsolta: "Hagyjátok békében! Senki ne háborgassa csontjait!" Így hát érintetlenül hagyták csontjait, s a Szamariából való próféta csontjait is.

19. Jozija azokat a magaslati szentélyeket is eltávolította Szamaria városaiból, amelyeket Izrael királyai emeltek, hogy az Urat ingereljék, ugyanúgy elbánt velük, mint Bételben az oltárral.

20. A magaslati szentélyek papjait, akik ott voltak, mind feláldozta az oltárokon, és emberi csontokat égetett rajtuk. Aztán visszatért Jeruzsálembe.

21. A király megparancsolta az egész népnek: "Üljetek húsvétot az Úrnak, a ti Isteneteknek tiszteletére, amint meg van írva a szövetség könyvében!"

22. Mert már nem ünnepelték így a húsvétot a bírák korától, akik Izrael fiai fölött ítélkeztek, s Izrael királyai, valamint Júda királyai idejében sem.

23. Elõször Jozija király 18. esztendejében ülték így meg a húsvétot Jeruzsálemben az Úr tiszteletére.

24. A halottidézõket és a jósokat, a házi isteneket és a bálványokat, általában minden szörnyûséget, ami csak volt Júda földjén és Jeruzsálemben, sorra eltávolította Jozija, s így teljesítette annak a törvénynek a szavait, amelyeket Hilkija pap az Úr templomában talált.

25. Nem volt elõtte király hozzá hasonló, aki szíve, lelke mélyébõl, minden erejével megtért volna az Úrhoz, Mózes törvénye szerint. S azóta sem született hozzá hasonló.

26. De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta.

27. Az Úr ugyanis elhatározta: "Júdát is eltaszítom színem elõl, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyrõl azt mondtam: ott lesz a nevem."

28. Jozija történetének többi részét, amit végbevitt, mind megírták Júda királyai történetének a könyvében.

29. Az õ idejében Nechó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen vonult az Eufrátesz folyóhoz. Jozija király szembeszállt vele, de az Megiddónál megölte, mihelyt összecsaptak.

30. Szolgái szekérre tették és Megiddóból holtan Jeruzsálembe vitték, s ott a saját sírjába temették. Az ország népe fogta Jozija fiát, Joachászt, fölkente és megtette atyja helyett királynak.

31. Joachász huszonhárom esztendõs volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt.

32. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.

33. Nechó fáraó azonban Hamat földjén, Riblában foglyul ejtette, és 100 ezüst talentumot és 10 arany talentumot rótt büntetésül az országra.

34. Aztán Nechó fáraó Jozija fiát, Eljakimot tette meg apja helyett királynak, és nevét Jojakimra változtatta. Joachászt pedig magával vitte Egyiptomba, ott is halt meg.

35. Jojakim megadta a fáraónak az ezüstöt és az aranyat. De kénytelen volt megadóztatni az országot, hogy megadhassa a pénzt, amit a fáraó követelt. A föld egész népe vitte az ezüstöt és az aranyat, ahogyan vagyona szerint mindenkire kivetette, hogy megadhassa Nechó fáraónak.

36. Jojakim huszonöt esztendõs volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebidának hívták, s a Rumába való Pedajának volt a lánya.

37. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.

1. Jozija nyolcéves korában lépett a trónra, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

2. Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra.

3. Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektõl.

4. A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak.

5. A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.

6. Sõt Manassze, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftaliig, még a vidékükön is körös-körül,

7. lerombolta az oltárokat. Széttörette a bálványokat és a szobrokat, kivágott minden Nap-oszlopot Izrael egész földjén. Csak ezután tért vissza Jeruzsálembe.

8. Uralkodásának 18. esztendejében, miután megtisztította az országot és a templomot, elküldte Safánt, Acalja fiát, Masszeját, a város parancsnokát, Joáchot, Joacház fiát, a jegyzõt, hogy javíttassák ki az Úrnak, az õ Istenének templomát.

9. Elmentek Hilkija fõpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyûjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól.

10. Azután átadták a munkavezetõknek, akik az Úr templománál felügyelõk voltak. Azok pedig kiadták a templomban dolgozó munkásoknak, hogy javítsák ki és erõsítsék meg az épületet.

11. Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kõmûveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetõzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak.

12. Az emberek becsületesen végezték feladatukat. Munkavezetõül leviták voltak föléjük rendelve: Jahat és Obadja, Merári fiai közül, továbbá Zekarja és Mesullám a kehátiták fiai közül. A leviták mind értettek a zeneszerszámokhoz.

13. Õk irányították a teherhordókat és õk felügyeltek a különbözõ feladatokat végzõ munkásokra. A leviták közül kerültek ki az írnokok, az ügyintézõk és az ajtónállók.

14. Amikor a templomba befolyt pénzt kihozták, Hilkija fõpap megtalálta az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott.

15. Közölte is Sáfán írnokkal: "A templomban ráakadtam a törvénykönyvre." Azzal Hilkija át is adta Sáfánnak a könyvet.

16. Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: "Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni.

17. A templomban található pénzt kiöntötték és átadták a felügyelõknek és a munkásoknak."

18. Ezután jelentette Sáfán írnok a királynak a következõket: "Egy könyvet adott nekem Hilkija fõpap." Sáfán fel is olvasott belõle a király elõtt.

19. Amikor a király hallotta a törvény szavait, megszaggatta ruháját.

20. Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Sáfán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Sáfán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának:

21. "Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most elõkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben."

22. Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelõ Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelõen beszéltek vele.

23. Ezt felelte nekik: "Azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:

24. Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya elõtt felolvasott könyvben.

25. Elhagytak ugyanis, és idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, hogy kezük minden mûvével ingereljenek. Ezért rázúdul haragom tüze erre a helyre, és nem fog kialudni.

26. Mondjátok meg Júda királyának: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetõleg, amelyeket hallottál:

27. Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe elõtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál elõttem, megszaggattad ruhádat és sírtál elõttem: Én is meghallgatlak téged - mondja az Úr.

28. Eljuttatlak atyáid közé és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok." Ezt a feleletet vitték a királynak.

29. Erre a király elküldte megbízottait és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját.

30. Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát.

31. Majd a király fölállt az emelvényre, és az Úr színe elõtt megújította a szövetséget: az Urat fogják követni, egész szívükbõl és egész lelkükbõl megtartják parancsait, törvényeit és szertartásait. Így fogják megtartani a szövetség szavait, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.

32. A király erre buzdította a Jeruzsálemben és Benjaminban tartózkodó egész népet. S Jeruzsálem lakói valóban Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint éltek.

33. Ezután Jozija Izrael fiainak egész országából eltávolította az összes undokságot. Azokat, akik Izraelben tartózkodtak, mind rávette, hogy az Urat, az õ Istenüket szolgálják. Az õ napjaiban nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétõl.

1. Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát?

2. Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást.

3. A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja:

4. "Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam!

5. Ó, ti együgyûek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre!

6. Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes, õszinte szóra nyílnak ajkaim.

7. Mert az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól.

8. Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis.

9. Az értelmes embernek mind megfelel, aki szert tett a tudásra, az helyesli õket.

10. Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál,

11. Mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság."

12. "Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát.

13. [Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gõg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyûlöletes nekem.

14. Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierõ.

15. Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselõk.

16. Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a fõemberek az egész föld fölött.

17. Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál.

18. Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsõség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság.

19. Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst.

20. Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos.

21. Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csûreiket."