1. Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezébõl és Saul kezébõl, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz;
2. így szólt: Sziklám és mentsváram az Úr, szabadítóm nekem az Isten,
3. elrejtõzöm benne. Kõsziklám, pajzsom, üdvösséget szerzõ szarvam, váram és menedékem, megmentettél az erõszaktól!
4. Az Úrhoz folyamodtam, aki minden dicséretre méltó, és megszabadultam ellenségeimtõl.
5. Elözönlöttek a halál hullámai, rám törtek Béliál vizei.
6. Körülöttem az alvilág kötelékei, elõttem a halál bilincsei.
7. Szorongatottságomban az Úrhoz könyörögtem, Istenemhez kiáltottam segítségért. Meghallotta templomában hangomat, kiáltásom fülébe hatolt.
8. Megremegett és megrendült a föld, az ég alapjai meginogtak. [Reszkettek, mert oly bõsz volt haragja.]
9. Orrából füst csapott ki, szájából pusztító tûz. [Izzó parázs tört belõle elõ.]
10. Lehajtotta az eget és lejött rajta, fekete felhõ volt a lába alatt.
11. Egy kerubon ült, s azon repült, a szelek szárnyán lebegett.
12. A sötétségbõl kerítést csinált, sátort a sötét vízbõl, a fekete felhõbõl.
13. Elõtte láng csapott fel, izzó parázs záporozott.
14. Az Úr megdörgette az egeket, hallatta szavát a Mindenható.
15. Kilõtte nyilait és szétszórta, villámot szórt és elkergette õket.
16. Láthatóvá vált a tenger feneke, a föld mélységei feltárultak, az Úr dörgedelmére, az orrából elõtörõ lehelet szelére.
17. Lejött a magasból, megragadott, és kimentett a mély habokból.
18. Megszabadított hatalmas ellenségeimtõl, túlerõben levõ ellenfeleimtõl.
19. Balsorsom napján elárasztottak, de az Úr gyámolom volt.
20. Kiszabadított és kivezetett a szabadba, megmentett, mert szeretett.
21. Az Úr megfizetett igaz voltomért, kezem tisztaságáért megjutalmazott.
22. Mert mindig az Úr útjain jártam, nem tévelyedtem el Istenemtõl.
23. Parancsai mindig szemem elõtt lebegnek, nem vetettem el törvényeit.
24. Bûntelenül jártam színe elõtt, óvakodtam a bûntõl.
25. S az Úr megfizetett igaz voltomért, szeme látta tisztaságomat.
26. A hûségeshez hûséges vagy és az igazhoz igaz.
27. Az egyenessel egyenesen bánsz, de az álnokkal álnok módon.
28. A megalázott népet megsegíted, a gõgösök lesütik szemüket.
29. Uram, te vagy az én fáklyám, Istenem, derítsd fel sötétségemet.
30. Veled nekirontok a gátaknak, Istenemmel átugrom a falakat.
31. Igen, az Istennek egyenes az útja, igaz az Úrnak szava. Pajzsul szolgál azoknak, akik hozzá menekülnek.
32. Ki hát az Isten, ha nem az Úr? Van más kõszirt Istenünkön kívül?
33. Az Isten erõvel övez és egyenessé teszi utamat.
34. Fürge lábat adott, mint a szarvasünõnek, és a hegycsúcson is szilárdan tart.
35. Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni.
36. Pajzsodat nyújtottad oltalmul s fegyverzeted védelmezett.
37. A lábamnak tágasságot adtál, és térdeim nem inogtak.
38. Ha üldözõbe vettem, utolértem ellenségeimet, s nem tértem vissza, csak ha eltiportam õket.
39. Lesújtottam rájuk, úgyhogy nem kelt föl egy se, mind a lábam elé hulltak.
40. A harchoz felöveztél erõvel, hatalmam alá vetetted támadóimat.
41. Megfutamítottad ellenségeimet, megsemmisíthettem gyûlölõimet.
42. Könyörögtek, ám nem segített rajtuk, az Úrhoz, de nem felelt nekik.
43. Eltiportam õket, akár a téren a port, úgy tapostam õket, mint az utca szennyét.
44. Kiszabadítottál a népek viszályából; és a népek fejévé tettél. Akiket nem is ismertem, azok alattvalóim lettek.
45. Engedelmeskedtek puszta szavamnak, hódolnak nekem az idegenek fiai.
46. Az idegenek fiainak oda a bátorságuk, csak remegve mernek elõjönni váraikból.
47. Éljen az Úr! Legyen áldott az én sziklaváram! Magasztaljátok szabadító Istenemet!
48. Istent, aki segített bosszút állni, s alávetette nekem a népeket.
49. Megmentett ellenfeleimtõl, támadóim fölé emelt és kiragadott az erõszak emberének hatalmából.
50. Ezért magasztallak, Uram, a pogányok elõtt, dicsõítõ éneket zengek nevednek:
51. Újra meg újra szabadulást adott királyának, és irgalmas volt ahhoz, akit fölkent magának, Dávidhoz és utódaihoz, örökre.
