Fejezet 9
1. Jerubbaal fia, Abimelek elment Szichembe anyja testvéreihez, és ezeket a szavakat intézte hozzájuk, valamint anyja házának egész nemzetségéhez:
2. "Kérlek benneteket, értessétek meg Szichem elõkelõivel: Mi jobb nektek? Hetven ember - Jerubbaal minden fia -, vagy csak egy uralkodjék rajtatok? Gondoljatok arra is, hogy én csontotok és húsotok vagyok."
3. Anyja testvérei beszéltek Szichem elõkelõivel ezekrõl a dolgokról. Ezeknek Abimelek felé hajolt a szívük, mert azt mondták: "A testvérünk."
4. Adtak neki 70 sékel ezüstöt Baal-Berit templomából, s Abimelek semmirekellõ és csavargó embereket fogadott fel rajta, akik aztán csatlakoztak hozzá.
5. Utána Ofrába ment atyja házába, és megölte testvéreit, Jerubbaal fiait, hetven férfit egy kövön. Csak Jotam, Jerubbaal legkisebb fia menekült meg, mert elrejtõzött.
6. Szichem elõkelõi azután és az egész Bet-Milló összegyûlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkõnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll.
7. Hírül vitték ezt Jotamnak. Erre elment és fölállt Gerizim hegyének a csúcsára és harsány hangon így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg Szichem elõkelõi, akkor Isten is meghallgat benneteket!
8. Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt kenjenek föl - legyen aki uralkodik rajtuk. Így szóltak az olajfához: légy a királyunk!
9. De az olajfa azt felelte: Elhagyhatnám-e olajomat, amellyel megtisztelik az isteneket és az embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek?
10. Akkor a fák így szóltak a fügefához: Gyere, és légy a királyunk!
11. De a fügefa így válaszolt nekik: Elhagyhatnám-e édes csemegémet és pompás gyümölcsömet, hogy a többi fa között járjak-keljek?
12. A fák erre a szõlõtõnek mondták: Gyere és uralkodjál rajtunk!
13. A szõlõtõ így felelt nekik: Elhagyhatnám-e boromat, amely megvidámítja az isteneket és embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek?
14. Most a fák mind a tövisbokorhoz fordultak: Gyere, és légy a királyunk!
15. A tüskebokor így válaszolt a fáknak: Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok, gyertek, és pihenjetek meg árnyékomban. Ha nem, akkor tûz csap ki a tövisbokorból, és megemészti a Libanon cédrusait.
16. Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el, amikor királlyá tettétek Abimeleket, s ha jól bántatok Jerubbaallal és házával, s ha érdemei és tettei szerint viselkedtetek...
17. Atyám ugyanis harcolt értetek, veszélynek tette ki életét, kiszabadított benneteket Midián kezébõl,
18. ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szichem elõkelõi fölé Abimeleket emeltétek, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek.
19. Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el ma Jerubbaallal és házával, akkor teljék örömötök Abimelekben, és neki is tibennetek.
20. De ha nem, akkor csapjon ki tûz Abimelekbõl, és eméssze meg Szichem elõkelõit és Bet-Millót, s csapjon ki tûz Szichem elõkelõibõl és Bet-Millóból és eméssze meg Abimeleket."
21. Ezután Jotam elmenekült és biztonságos helyen, Beerben telepedett le, távol testvérétõl, Abimelektõl.
22. Abimelek három évig uralkodott Izraelen.
23. Isten azonban elküldte a viszály lelkét Abimelek és Szichem elõkelõi közé, és Szichem elõkelõi föllázadtak Abimelek ellen.
24. Ez azért volt, hogy a Jerubbaal hetven fia ellen elkövetett erõszak visszaszálljon rá, és vérük testvérükre, Abimelekre szálljon, aki megölte õket, meg Szichem elõkelõire, akik segítettek neki testvérei meggyilkolásában.
25. Szichem elõkelõi lesbe állítottak ellene egy csapatot a hegy tetején, és kifosztották azokat, akik elhaladtak mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abimeleknek.
26. Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe érkezett, s Szichem elõkelõi benne reménykedtek.
27. Kimentek a mezõre, leszüretelték a szõlõt, kipréselték a fürtöket, örömünnepet tartottak, és betértek istenük templomába. Ott ettek, ittak és gyalázták Abimeleket.
28. Obed fia, Gaal így kiáltott fel: "Kicsoda Abimelek és mi Szichem, hogy alattvalói legyünk? Hát nem Jerubbaal fiának és helytartójának, Zebulnak kellene szolgálnia Szichem atyjának, Hamornak népét? Miért szolgálunk hát neki?
29. Bárcsak adná valaki kezembe ezt a népet, mert akkor kiûzném Abimeleket, és azt mondanám neki: Erõsítsd meg seregedet és szállj harcba!"
30. A város parancsnoka, Zebul meghallotta Obed fiának, Gaalnak szavait és haragra gerjedt.
31. Hírvivõket küldött Abimelekhez Arumába ezzel az üzenettel: "Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe jött, és ellened lázítja a várost.
32. Ezért készülj föl éjszaka, te és a veled tartó emberek, és állj lesbe a mezõn.
33. Aztán majd reggel, napkeltekor törj ki, és támadd meg a várost. Amikor Gaal és serege kivonul ellened, tedd vele azt, amit tudsz."
34. Abimelek és csapatai éjjel fölkerekedtek, és négy csoportra osztva elrejtõztek Szichemmel szemben.
35. Amikor Obed fia, Gaal kiment és megállt a város kapujánál, Abimelek, és a vele levõ emberek kitörtek a leshelyrõl.
36. Amikor Gaal meglátta az embereket, így szólt Zebulhoz: "Nézd, sereg ereszkedik le a hegyek csúcsáról." "Csak a hegyek árnyéka az - válaszolta neki -, azt látod embereknek."
37. Gaal azonban újra megszólalt: "Emberek ereszkednek le a Föld köldökérõl és egy csapat érkezik a Jósok tölgyfája felõl."
38. Erre Zebul azt mondta neki: "Hol van most a szád? Nem te mondtad: Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki? Hát nem ezek azok az emberek, akiket gyaláztál? Most hát vonulj ki és harcolj Abimelek ellen!"
39. Gaal ki is vonult Szichem elõkelõinek élén, és harcra kelt Abimelekkel.
40. Abimelek azonban föléje kerekedett. Gaal futásnak eredt, s emberei közül sokan elestek, amíg a kapuhoz értek.
41. Abimelek azután visszatért Arumába, Zebul pedig kiûzte Gaalt és testvéreit, és nem engedte meg, hogy Szichemben maradjanak.
42. Másnap a nép kiment a mezõre. Abimelek megtudta.
43. Erre fogta seregét, három csoportra osztotta és a mezõn lesbe állította. Amint észrevette, hogy a nép elhagyta a várost, ellenük fordult és megtámadta õket.
44. Abimelek, és a vele lévõ csapat fölfejlõdött, és a város kapujának bejáratánál helyezkedett el, a másik két csoport pedig azokra vetette magát, akik a mezõn voltak, és lemészárolták õket.
45. Abimelek egész nap ostromolta a várost, s el is foglalta. Lakóit lemészárolta, a várost magát lerombolta és beszórta sóval.
46. Erre a hírre Migdol-Szichem elõkelõi összegyûltek El-Berit templomának termében.
47. Abimeleknek tudtul adták, hogy Migdol-Szichem elõkelõi mind egybegyûltek oda.
48. Erre Abimelek embereivel együtt fölment a Szalmon hegyére. Kezébe vette fejszéjét, levágott egy faágat, fölemelte és vállára tette, aztán így szólt az emberekhez, akik követték: "Látjátok, hogy én mit teszek. Gyorsan tegyétek ti is azt, amit én."
49. Minden ember levágott egy ágat, majd követték Abimeleket és lerakták az ágakat a terem fölé, és tüzet gyújtottak azokra, akik ott voltak. Migdol-Szichem valamennyi lakója elpusztult, mintegy ezer férfi és nõ.
50. Ezután Abimelek Tebec ellen vonult, megostromolta és elfoglalta.
51. Volt a város közepén egy megerõsített bástya. Ide menekült a város minden lakója, férfiak és nõk egyaránt. Miután bezárták maguk mögött a kaput, fölmentek a torony tetejére.
52. Abimelek egészen a toronyig vonult, és megostromolta. Amikor a torony kapujához közlekedett, hogy fölgyújtsa,
53. egy asszony Abimelek fejére hajított egy felsõ malomkövet, és összezúzta a koponyáját.
54. Erre azon nyomban hívatta fegyverhordozóját, és így szólt hozzá: "Vond ki a kardodat és ölj meg, nehogy azt mondhassák rólam az emberek, hogy asszony ölt meg." Fegyverhordozója átszúrta és meghalt.
55. Amikor Izrael fiai látták, hogy Abimelek meghalt, ki-ki visszatért a házába.
56. Isten így fizette vissza Abimeleknek a rosszat, amit atyjával tett, amikor megölte hetven testvérét.
57. Így fordította vissza Isten Szichem embereinek fejére minden gonoszságukat. Jotámnak, Jerubbaal fiának átka beteljesedett rajtuk.
Fejezet 10
1. Abimelek után Dodo fiának, Puának a fia, Tola kelt Izrael védelmére. Isszachár (törzsébõl) való volt, és Efraim hegyén, Samirban lakott.
2. Huszonhárom évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt, és Samirban temették el.
3. Utána a gileádi Jair lépett föl, és huszonkét évig bíráskodott Izrael fölött.
4. Harminc fia volt, akik harminc fiatal szamáron jártak, és akiknek harminc városuk volt. Ezeket ma is Jair városainak nevezik Gileád földjén.
5. Azután Jair meghalt és Kámonban temették el.
6. Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Baaloknak, Asztartéknak, valamint Arám, Szidon és Moáb isteneinek, az ammoniták és filiszteusok isteneinek szolgáltak. Elhagyták az Urat, és nem szolgáltak neki.
7. Az Úr haragja ezért föllángolt Izrael ellen, s a filiszteusoknak és Ammon fiainak kezébe adta õket.
8. Ezek sanyargatták és elnyomták Izrael fiait ettõl az évtõl kezdve tizennyolc esztendõn át, Izrael minden fiát, aki az amoriták földjén, Gileádban lakott.
9. Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy megtámadják Júdát, Benjamint és Efraim házát, és Izrael végsõ nyomorúságra jutott.
10. Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak, ilyen módon: "Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk az Urat a mi Istenünket és Baaloknak szolgáltunk."
11. Az Úr ezt mondta Izrael fiainak: "Amikor az egyiptomiak, az amoriták, az ammoniták és a filiszteusok,
12. a szidoniak, Amalek és Midián nyomtak el titeket, és hozzám kiáltottatok, nemde kiszabadítottalak benneteket a kezükbõl?
13. Mégis elhagytatok, és más isteneknek szolgáltatok. Ezért nem mentelek meg többé benneteket.
14. Menjetek és könyörögjetek azokhoz az istenekhez, akiket választottatok magatoknak. Azok mentsenek meg benneteket szorongatástok idején."
15. Izrael fiai így feleltek az Úrnak: "Vétkeztünk. Bánj velünk úgy, amint neked jónak látszik, csak ma szabadíts meg minket."
16. Eltávolították körükbõl az idegen isteneket és az Úrnak szolgáltak. Az Úr lelke megindult Izrael nyomorúságán.
17. Ammon fiai összegyûltek és Gileádnál táboroztak. Izrael fiai is összesereglettek és Micpában ütöttek tábort.
18. A nép és Gileád vezérei így szóltak egymáshoz: "Ki lesz, aki vezeti a harcot Ammon fiai ellen? Az lesz Gileád lakóinak a vezére."
Fejezet 11
1. A gileádi Jiftach vitéz harcos volt. Egy szajhának volt a fia. Gileád nemzette Jiftachot.
2. Ám a felesége is szült Gileádnak fiakat és lányokat, s amikor ennek az asszonynak a fiai felnõttek, elkergették Jiftachot. Azt mondták: "Te nem részesülsz atyánk örökségében, mert idegen asszony fia vagy.
3. Jiftach elmenekült testvérei elõl, és Tob földjén telepedett le. Nincstelen embereket gyûjtött maga köré és portyázott velük.
4. Abban az idõben Ammon fiai harcba bocsátkoztak Izraellel.
5. Amikor Ammon fiai megtámadták Izraelt, Gileád vénei fölkeresték Jiftachot Tob földjén,
6. és így szóltak hozzá: "Gyere és légy a vezérünk, hogy harcolhassunk Ammon fiai ellen."
7. Jiftach azonban így válaszolt Gileád véneinek: "Ti gyûlöltetek és elûztetek atyám házából. Miért jöttök most hozzám, amikor bajban vagytok?"
8. Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: "Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje."
9. Jiftach így felelt Gileád véneinek: "Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen és ha az Úr kezembe adja õket, vezéretek leszek."
10. "Az Úr legyen a tanú közöttünk - válaszolták Gileád vénei. - Érjen balszerencse minket, ha nem teszünk meg mindent, amit mondasz."
11. Jiftach tehát elment Gileád véneivel. A nép fejévé és vezérévé tette, és Jiftach megismételte föltételeit Micpában az Úr elõtt.
12. Jiftach követeket küldött az ammoniták királyához, és ezt üzente neki: "Mi van köztem és közted, hogy harcot indítottál földem ellen?"
13. Ammon fiainak királya így felelt Jiftach követeinek: "Mivel Izrael elfoglalta földemet, amikor kivonult Egyiptomból, az Arnontól a Jabbokig és a Jordánig, add most vissza békességgel."
14. Jiftach újra követeket küldött Ammon fiainak királyához, ezzel az üzenettel:
15. "Ezt mondja Jiftach: Izrael nem foglalta el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét.
16. Amikor ugyanis Izrael kivonult Egyiptomból, a pusztában vándorolt egészen a Sás-tengerig, majd Kádesbe ért.
17. Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, hogy mondják meg neki: Engedd meg, kérlek, hogy átvonuljak földeden, Edom királya azonban nem egyezett bele. Elküldött Moáb királyához is, de õ is visszautasította, így Izrael Kádesben maradt.
18. Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét és eljutott a Moáb földjérõl keletre esõ vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa.
19. Izrael ezután követeket küldött Szichonhoz, az amoriták királyához, aki Hesbonban uralkodott. Ezt üzente neki Izrael: Engedd meg kérlek, hogy átvonuljak földeden a nekem rendelt helyre.
20. Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyûjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban és megtámadta Izraelt.
21. Az Úr, Izrael Istene azonban Szichont és egész seregét Izrael kezébe adta. Izrael gyõzött, és az amoritáktól, akik ezen a vidéken éltek, egész földjüket elfoglalta.
22. Így birtokba vették az amoriták egész földjét az Arnontól a Jabbokig, és a pusztától a Jordánig.
23. Tehát az Úr, Izrael Istene ûzte el az amoritákat népe, Izrael elõl. S most visszaköveteled?
24. Amit Kemosz, a te istened szerzett neked, az vajon nem a tiéd-e? Ugyanígy az is a miénk, amit az Úr, a mi Istenünk szerzett.
25. Különb akarsz lenni, mint Bálák, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett õ vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút?
26. Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jázerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza õket akkor?
27. Ami engem illet, én nem vétettem ellened, de te igazságtalanul bánsz velem, amikor harcot indítasz ellenem. Ítéljen hát ma az Úr, a bíró Izrael és Ammon fiai között!"
28. Az ammoniták királya azonban nem hallgatott Jiftach üzenetére, amelyet az hozzá intézett.
29. Az Úr lelke akkor Jiftachra szállt, s õ bejárta Gileádot és Manasszét, bejárta a gileádi Micpát, és a gileádi Micpától Ammon fiai mögé került.
30. Jiftach fogadalmat tett az Úrnak, és ezt mondta: "Ha kezembe adod Ammon fiait,
31. akkor aki elsõnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor gyõztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égõáldozatul."
32. Jiftach felvonult Ammon fiai ellen, hogy megütközzék velük, és az Úr kezébe adta õket.
33. Megverte õket Aroertõl egészen Minnit vidékéig (húsz várost) és Abal-Keramimig. Ez óriási vereség volt, és Ammon fiai megalázkodtak Izrael fiai elõtt.
34. Amikor Jiftach visszatért Micpából házába, a lánya ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se lánya nem volt.
35. Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: "Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe elõtt és nem vonhatom vissza."
36. "Atyám - felelte neki -, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain."
37. Azután ezt mondta atyjának: "De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnõimmel elsirathassam szüzességemet."
38. "Menj!" - felelte neki és elbocsátotta két hónapra. Erre elment és barátnõivel a hegyekben siratta szüzességét.
39. Amikor eltelt a két hónap, visszatért atyjához, s az teljesítette fogadalmát, amit tett. Még nem ismert férfit. Így keletkezett Izraelben az a szokás,
40. hogy Izrael leányai minden évben négy napon át siratják a gileádi Jiftach lányát.
