Biblia egy év alatt.

A hetvenhetedik napon a Számok könyve 32. fejezete leírja Rúben és Gád törzseinek kiválasztását, hogy a Jordántól keletre telepedjenek le, azzal a feltétellel, hogy segítik testvéreiket a hódításban. Az 5Mózes 31. fejezetében Mózes átadja a vezetést Józsuénak, és megírja a Törvény Énekét, felkészítve a népet az indulásra. A 117. zsoltár, a Biblia legrövidebb zsoltárja, az egyetemes dicséret himnusza, amely minden nemzetet arra hív, hogy dicsőítsék az Urat jóságáért és örökkévaló hűségéért.

1. Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra,

2. Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetõihez és így szóltak:

3. "Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon,

4. az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak."

5. Majd folytatták: "Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!"

6. Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: "Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni?

7. Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki?

8. Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából elõre küldtem õket az országot szemügyre venni!

9. Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik.

10. De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: "

11. Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtõl fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hûségesen,

12. kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel õk egészen hûségesek voltak.

13. Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult.

14. S lám, most ti - a gonoszok ivadékai - atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen.

15. Ha elfordultok tõle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek."

16. Mózeshez fordultak és folytatták: "Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak

17. De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük õket, csupán családjaink maradnak a megerõsített városokban (védve) az ország lakói elõl.

18. Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét.

19. Sõt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen."

20. Mózes ezt válaszolta nekik: "Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe elõtt a harcra,

21. s mind átmentek - harcra készen - a Jordánon túlra az Úr színe elõtt, amíg õ ki nem ûzi minden ellenségét maga elõtt,

22. akkor legyetek az Úr és Izrael színe elõtt mentesek (minden további kötelezettségtõl), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe elõtt.

23. Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bûneitekért!

24. Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!"

25. Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: "Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz.

26. Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban,

27. szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe elõtt, ahogy te, urunk, elrendelted."

28. Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek.

29. Ezt mondta nekik Mózes: "Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe elõtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét.

30. Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt."

31. Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: "Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak!

32. Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe elõtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!"

33. Erre Mózes nekik adta - Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének - az amoriták királyának Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét, s a környékbeli városokat is.

34. Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert,

35. Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát,

36. Bet-Nimrát és Bet-Harant erõs várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek).

37. Ruben fiai Hesbont, Elealet, Kirjatajimot,

38. Nebót (más néven) Baal-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak.

39. Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elûzték az ott lakó amoritákat.

40. Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett.

41. Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte õket Jair sátorfalvainak.

42. Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzátartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevérõl Nobachnak.

1. Mózes elment, és e szavakat intézte egész Izraelhez,

2. ezt mondta nekik: "Immár 120 esztendõs vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni.

3. Az Úr, a te Istened maga fog elõtted vonulni, õ fogja ezeket a népeket elõtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta.

4. S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyaival, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt.

5. Az Úr kiszolgáltatja õket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek.

6. Legyetek bátrak, és erõsek! Ne féljetek s ne rettegjetek tõlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni."

7. Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: "Légy bátor és erõs! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen.

8. Az Úr azonban elõtted vonul, veled lesz, nem hagy el és nem hagy cserben. Ne félj és ne csüggedj!"

9. Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással:

10. "Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen,

11. amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael elõtt.

12. Gyûjtsd egybe a népet, a férfiakat, a nõket és a gyerekeket, valamint a körödben, városaidban élõ idegent, hogy hallják s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására.

13. Különösen gyermekeiteknek kell, akik nem ismerik, hallaniuk s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most a Jordánon túl bevonultok, hogy birtokba vegyétek."

14. Aztán így szólt az Úr Mózeshez: "Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátorába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!" Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába.

15. Az Úr felhõoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhõoszlop a sátor bejáratánál állt.

16. Akkor így szólt az Úr Mózeshez: "Íme, most megtérsz atyáidhoz. Ez a nép ellenben elindul, s hûtlenül összeadja magát annak az országnak idegen isteneivel, ahova most bevonul. Elhagy és megszegi a szövetséget, amelyet kötöttem vele.

17. De azon a napon újra fölgerjed ellene haragom, elhagyom és elrejtem elõle arcom, úgyhogy megérnek a pusztulásra, és sok baj és szorongatás éri õket. Akkor majd kérdezik: Nem amiatt ért-e engem ez a sok nyomorúság, mert Istenem nincs velem?

18. Abban az idõben könyörtelenül rejtve tartom az arcomat, a miatt a gonoszság miatt, amelyet elkövet, amikor majd más istenekhez szegõdik.

19. Ezért írd le most magadnak ezt az éneket és tanítsd meg rá Izrael fiait! Add ajkukra, hogy ez az ének bizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen.

20. Ha bevezetem abba az országba, amelyet atyáinak esküvel ígértem, a tejjel-mézzel folyó országba, majd jóllakik, meghízik és más istenekhez szegõdik, nekik szolgál, tõlem pedig elfordul, szövetségemet megszegi,

21. aztán ha sok baj és szorongatás éri, akkor ez az ének - utódai ajkáról nem szabad kihalnia! - bizonyságul szolgál majd, hogy én már most, mielõtt elvezettem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem (atyáinak), tudtam, mit fog tenni a maga kedvét keresve."

22. Mózes tehát leírta a következõ éneket, s megtanította rá Izrael fiait.

23. Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: "Légy bátor és erõs! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!"

24. Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezt a törvényt szó szerint leírja egy könyvbe,

25. Mózes megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték:

26. "Vegyétek ezt a könyvet - a törvény van benne -, s tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened.

27. Ismerem ugyanis engedetlenségedet és nyakasságodat. Lám, már most, amikor még köztetek élek, lázadoztok az Úr ellen. Mennyivel inkább fogtok majd halálom után!"

28. "Gyûjtsétek elém törzseitek véneit és elöljáróitokat, hadd hirdessem nekik hangosan ezeket a szavakat, s hadd hívjam tanúul ellenük az eget és a földet.

29. Mert tudom, hogy halálom után egészen megvetendõ módon fogtok viselkedni és letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek; azt teszitek, ami az Úr tetszése ellenére van, kezetek mûveivel haragra ingerlitek, ezért a napok végén utolér benneteket a nyomorúság.

30. Ekkor Mózes hangosan kihirdette Izrael egész közösségének a következõ ének szavait, egészen végig.

1. (Alleluja!) Áldja az Urat minden nép, minden törzs dicsõítse!

2. Mert kegyelme hathatósan mûködik bennünk, és hûsége megmarad örökké.