Fejezet 1
1. Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek.
2. Kegyelem és békesség nektek Istentõl, Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól!
3. Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene!
4. Õ megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet õ nyújt nekünk.
5. Amilyen bõven kijut nekünk Krisztus szenvedéseibõl, olyan bõven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is.
6. Mert ha szenvedünk, az a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre szolgál, ha vigasztalásban van részünk, abból is ti nyertek bátorítást azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk.
7. Szilárd tehát veletek kapcsolatban a reményünk, hiszen tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vesztek velünk együtt részt, hanem a vigasztalásból is hozzánk hasonlóan részesültök.
8. Nem szeretném, testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésrõl, amely Ázsiában ért bennünket: módfelett, szinte erõnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkrõl is lemondtunk.
9. Sõt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
10. Õ mentett ki bennünket a súlyos életveszélybõl, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük minden reményünket, hogy ezentúl is mindig megment minket.
11. De ti is segítsetek: imádkozzatok értünk, hogy a nekünk jutott kegyelemért sokak ajkáról szálljon fel hála a nevünkben.
12. Csak azzal dicsekedhetünk, amirõl lelkiismeretünk tanúskodik: hogy Istennek tetszõ módon, szentül és õszintén, nem evilági értelemben bölcsen, hanem Isten kegyelmében éltünk a világban, kiváltképpen tiköztetek.
13. Nem is írunk nektek egyebet, csak amit felolvastok és megértetek.
14. Remélem, hogy majd még egészen megértetek, amint részben már meg is értettetek minket, hogy Urunk Jézus napján mi vagyunk a ti büszkeségetek, s ti a mienk.
15. Ebben bízva készültem már korábban hozzátok, hogy másodszor is osztályrészetekül jusson a kegyelem.
16. Tõletek akartam átmenni Macedóniába, s Macedóniából ismét vissza akartam térni hozzátok, hogy ti kísérjetek le Júdeába.
17. Talán könnyelmû voltam, hogy ezt terveztem? Vagy nálam a tervek csupán földi szándékból születnek, és nekem az igen és a nem mindegy?
18. Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket hozzátok intéztünk, nem mindegy az igen és a nem.
19. Az Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi - én, Szilvánusz és Timóteus - köztetek hirdettünk, nem volt Igen is meg Nem is, hanem az Igen valósult meg benne.
20. Isten valamennyi ígérete Igenné vált benne. Ezért hangzik föl általa ajkunkon az Amen Isten dicsõségére.
21. Isten az, aki minket veletek együtt megerõsít és fölken Krisztusban.
22. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.
23. Istent hívom tanúul magam mellett: csak azért nem mentem el eddig Korintusba, hogy kíméljelek titeket.
24. Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok hiteteken keresztül, nem, inkább örömötökben szeretnénk közremûködni. A hitetek ugyanis szilárd.
Fejezet 2
1. Föltettem magamban, hogy nem szomorúságomban megyek ismét hozzátok.
2. Ha ugyanis elszomorítlak titeket, ki fog engem fölvidítani? Csak az, akit elszomorítottam.
3. Azért írtam nektek a levelet is, hogy amikor megérkezem, ne okozzanak szomorúságot azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen föltételezem rólatok, hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké.
4. Szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sûrû könnyek között írtam, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy lássátok, irántatok való szeretetem mennyire szívbõl jön.
5. Ha valaki szomorúságot okozott nekem, nem annyira nekem okozta, hanem - hogy ne túlozzak - bizonyos fokig mindnyájatoknak.
6. De elég neki a büntetés, amellyel a többség sújtotta.
7. Ti inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy nagy szomorúságában kétségbe essék.
8. Arra kérlek benneteket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9. Írni is azért írtam, hogy próbára tegyelek benneteket, és lássam, mindenben engedelmeskedtek-e.
10. Akinek ti megbocsáttok, annak én is. Krisztus színe elõtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalán volt még mit megbocsátanom.
11. Másként megejtene a sátán, hiszen ismerjük szándékait.
12. Amikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, a kapu nyitva állt elõttem az Úrban,
13. de lelkemnek mégsem volt nyugta, mert Titusz testvéremet nem találtam ott. Elbúcsúztam hát tõlük, és átmentem Macedóniába.
14. Hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindig gyõzelemre segít minket, és ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk.
15. Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.
16. Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre. Ki képes erre?
17. Mi nem tartozunk azok közé, akik Isten tanításával nyerészkednek, hanem õszintén, mintegy az Istenbõl beszélünk, az Isten színe elõtt Krisztusban.
