Biblia egy év alatt.

A terv 281. napján Nehémiás elszántságán elmélkedünk, hogy helyreállítsa a közösséget és megerősítse az Isten iránti hűséget. Malakiás 1-4 Isten Izrael népének tett figyelmeztetéseire és ígéreteire emlékeztet minket. A Példabeszédek 21:25-28 a szorgalomról, az igazságosságról és a becsületességről tanít minket, arra ösztönözve minket, hogy Isten bölcsessége szerint éljünk.

1. Abban az idõben Mózes könyvébõl olvastak fel a népnek. Ebben ezt találták megírva: Az ammonita és moábita sohasem léphet be az Isten közösségébe,

2. mert nem fogadta Izrael fiait kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellene Bileámot, hogy átkozza meg õket, Istenünk azonban áldásra változtatta az átkot.

3. Amikor a törvényt hallották, kizártak Izraelbõl minden idegent.

4. Azelõtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kamrák felügyelõje. Rokonságban volt Tóbiással,

5. ezért berendezett neki egy tágas helyiséget, amelyben azelõtt az áldozati adományokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, vagyis a leviták, énekesek és kapuõrök járandóságát meg a papok részét tartották.

6. Ebben az idõben távol voltam Jeruzsálemtõl, Artaxerxész, Babilon királyának 32. évében ugyanis visszamentem a királyhoz. Bizonyos idõ elteltével engedélyt kértem a királytól az eltávozásra,

7. és visszatértem Jeruzsálembe. Akkor láttam, mi gonoszságot mûvelt Eljasib Tóbiás javára: az Isten házának elõcsarnokában berendezett neki egy kamrát.

8. Ez nagy visszatetszést váltott ki belõlem, s a kamrából az utcára szórtam Tóbiás házának holmiját

9. és elrendeltem, hogy tisztítsák meg a kamrákat. Aztán visszahordattam oda az Isten házának edényeit, az áldozati adományokat és a tömjént.

10. Azt is megtudtam, hogy a leviták járandóságát nem adták meg, azok meg, a leviták és az énekesek, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük, a birtokukra szöktek.

11. Megdorgáltam erre az elöljárókat és így szóltam: "Miért hanyagoltátok el az Isten házát?" Majd újra összegyûjtöttem és visszarendeltem õket a helyükre.

12. Akkor egész Júda elhozta a gabona-, bor- és olajtizedet az elõcsarnok kamráiba.

13. A kamrákhoz állítottam Salamja papot, Cádok írástudót, Pedaja levitát és melléjük adtam Zakku fiát, Mattanja unokáját, Hanant, mert megbízhatónak tartották õket. Az õ feladatuk volt, hogy a szétosztást megejtsék testvéreik közt.

14. Emlékezzél meg rólam, Istenem, ne feledd el jótetteimet, amelyeket Istenem házáért és annak szolgálatáért tettem.

15. Ezekben a napokban láttam Júdában olyan embereket, akik szombaton odamentek a sajtóhoz, mások gabonakévéket hordtak, szamaraikra rakták õket, borral, szõlõvel, fügével és más rakománnyal egyetemben, és szombaton Jeruzsálembe szállították. Figyelmeztettem õket, hogy ne árusítsanak élelmiszert.

16. Magában Jeruzsálemben az ott letelepedett tírusziak halat és mindenféle más árut hoztak, és szombaton árulták Júda fiainak.

17. Megdorgáltam Júda elöljáróit és így szóltam hozzájuk: "Milyen gyalázatos dolgot mûveltek megszegve a szombatot?

18. Nem így tettek atyáitok is, és nem ezért zúdította ránk és erre a városra Istenünk ezt a sok bajt? S még fokozzátok az Izraelre zúduló haragot, amikor megszegitek a szombatot!"

19. Amint aztán Jeruzsálem kapuinál szombat elõtt este beállt a szürkület, megparancsoltam, hogy a kapukat zárják be, és elrendeltem, hogy csak szombat elmúltával nyissák ki õket. Embereim közül néhányat a kapukhoz állítottam, hogy semmiféle terhet ne hozzanak be szombaton.

20. Ezért a kereskedõk és a különféle holmik árusítói egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát.

21. Emiatt megdorgáltam õket, és így szóltam hozzájuk: "Miért töltitek az éjszakát a fal mellett? Ha még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok." Attól kezdve többet nem jöttek szombaton.

22. Megparancsoltam a levitáknak, hogy tisztuljanak meg, jöjjenek s õrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam Istenem, és légy hozzám irgalmas nagy irgalmasságodban.

23. Azt is láttam azokban a napokban, hogy a zsidók asdódi, ammonita és moábita nõket vettek feleségül.

24. Gyermekeik fele az asdódi nyelvet beszélte, s már nem értették a zsidó nyelvet, hanem csak ennek vagy annak a népnek a nyelvét.

25. Megdorgáltam és megátkoztam õket, némelyeket meg is vertem közülük, megtéptem hajukat, s megeskettem õket az Istenre: "Lányaitokat ne adjátok fiaiknak, és ne vegyetek feleséget lányaik közül sem fiaitoknak, sem magatoknak.

26. Nem így vétkezett Irzael királya, Salamon is? Annyi nép között egyetlen király sem volt hozzá hasonló. Istene szerette, és Isten tette meg egész Izrael királyává. S az idegen asszonyok még õt is bûnre csábították.

27. S most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek ezt a nagy gonoszságot: hûtlenek vagytok Istenünkhöz, idegen nõket vesztek feleségül?"

28. Eljasib fõpap fiának, Jojadának egyik fia a horonita Szaballatnak lett a veje. Ezért elûztem magamtól.

29. Jusson eszedbe, Istenem, hogy az ilyenek beszennyezik a papságot s a papokkal és levitákkal kötött szövetséget!

30. Így megtisztítottam õket minden idegentõl. Visszaállítottam a szolgálati rendet a papok és leviták számára, mindenkinek a beosztása szerint.

31. Rendelkeztem az áldozati fa meghatározott idõben való szállításáról és az elsõ termésekrõl. Emlékezzél meg rólam, Istenem, a javamra!

Fejezet 1

1. Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez.

2. Szerettelek benneteket! - mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? - Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? - mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem,

3. Ézsaut pedig gyûlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelõvé.

4. Hiába mondja Edom: "Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat", mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd õket: "A gonoszság vidéke" és: "A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr."

5. Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is!

6. A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tõlem való félelem? - ezt kérdezi tõletek a Seregek Ura, tõletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet?

7. Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? - Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni.

8. Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? - mondja a Seregek Ura.

9. Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk [bizony, a ti kezetek mûveli ezt]! Vajon örömmel fogad-e titeket? - kérdezi a Seregek Ura.

10. Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek - mondja a Seregek Ura -, nem fogadom szívesen kezetekbõl az ételáldozatot.

11. De napkeltétõl napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek Ura.

12. Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendõ rajta minden étel.

13. Azt mondjátok: Lám, mennyi a munka! És méltatlanul bántok vele - mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekbõl? - mondja a Seregek Ura.

14. Átkozott az a csaló, aki - bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul - mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király - mondja a Seregek Ura, és nevem félelmetes a népek között.

Fejezet 2

1. Most ezt az intelmet intézem hozzátok, papok!

2. Ha nem hallgatjátok meg, és nem szívlelitek meg, s nem dicsõítitek meg nevemet - mondja a Seregek Ura -, akkor átkot küldök rátok, és átokká változtatom áldásaitokat. Sõt már átokká is változtattam, mert senki sincs köztetek, aki ezeket szívére venné.

3. Nos, eltöröm karotokat, arcotokba szórom a szemetet, ünnepeitek szemetjét, és benneteket is kiszórlak vele együtt.

4. Akkor megtudjátok, hogy én küldtem nektek ezt az üzenetet, hogy megszûnjék Lévivel kötött szövetségem - mondja a Seregek Ura.

5. Szövetségben voltam vele: ez élet volt és béke - de így adtam neki; félelem és rettegés - félt engem, és tisztelte a nevemet.

6. Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság. Velem járt, békében és egyenes lélekkel, és sokakat eltérített a gonoszságtól.

7. A pap ajkának kell ugyanis a tudást õriznie, és az õ szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe.

8. Ti azonban letértetek az útról, sõt sokakat félrevezettetek a tanítással. Ti bontottátok fel Lévi szövetségét - mondja a Seregek Ura.

9. Én ezért megvetetté és alávalóvá tettelek benneteket az egész nép elõtt, mert nem jártatok útjaimon, hanem a tanításban tekintettel voltatok az emberek személyére.

10. Vajon nem egy atyánk van-e mindannyiunknak? Vajon nem ugyanaz az Isten teremtett-e minket? Miért viselkedünk akkor egymással szemben áruló módon, megsértve atyáink szövetségét?

11. Áruló módon viselkedett Júda: szégyenletes dolgot vittek végbe [Izraelben és] Jeruzsálemben. Júda ugyanis megszentségtelenítette az Úr kedves szentélyét: idegen isten leányát vette feleségül.

12. Azt az embert, aki így járt el, irtsa ki az Úr Jákob sátrai közül, és azok közül, akik áldozatot hoznak a Seregek Urának.

13. S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekbõl.

14. S azt kérdezitek: "Miért?" Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hûtlen lettél, noha õ volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged.

15. Nemde egy élete van annak, aki testbõl és lélekbõl áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hûtlen ifjúkori feleségedhez.

16. Mert gyûlölöm a válást - mondja az Úr, Izrael Istene -, és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját - mondja a Seregek Ura. Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hûtlenséget!

17. Terhére vagytok az Úrnak szavaitokkal. Azt kérdezitek: "Mivel vagyunk terhére?" Azzal, hogy ezt mondjátok: Jó az Úr színe elõtt mind, aki gonoszságot mûvel, mert az ilyenekben telik kedve. Vagy pedig: Hol van hát az igazság Istene?

Fejezet 3

1. Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse elõttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! - mondja a Seregek Ura.

2. De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja.

3. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja õket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.

4. Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt idõkben, mint az elsõ években.

5. Elmegyek hozzátok és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörõk, az esküszegõk és azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát - tõlem pedig nem félnek - mondja a Seregek Ura.

6. Bizony, én, az Úr sose változom: ezért nem ér el a végzet titeket, Jákob fiai.

7. Atyáitok napjai óta eltértetek parancsaimtól, nem követtétek õket. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok - mondja a Seregek Ura. Azt kérdezitek: "Hogyan térjünk vissza?" -

8. Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: "Mivel csaltunk meg?" A tizeddel és a zsengeáldozattal.

9. Átok nehezedik rátok, mégis megcsaltok, az egész nép.

10. Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az elsõ termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor aztán próbára tehettek - mondja a Seregek Ura -, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bõséges áldást árasztok-e rátok.

11. Kedvetekért megtiltom a sáskának, hogy ne egye meg és ne pusztítsa el a föld gyümölcsét, és nem lesz terméketlen a szõlõtök a mezõn - mondja a Seregek Ura.

12. Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek - mondja a Seregek Ura.

13. Keményen beszéltetek ellenem - mondja az Úr. Azt kérdezitek: "Mit beszéltünk ellened?"

14. Azt mondjátok: "Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bûnbánatban jártunk a Seregek Urának színe elõtt?

15. Most, lám, boldognak mondhatjuk a kevélyeket; akik gonoszságot mûveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára teszik az Istent, és semmi bántódásuk nem esik."

16. Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta õket: Színe elõtt egy könyvet írtak emlékeztetõül azokról, akik félik õt és az õ nevében keresnek menedéket.

17. Azon a napon, amelyet készítek - mondja a Seregek Ura -, tulajdonommá lesznek. Megszánom majd õket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki õt szolgálja.

18. Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más, ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem.

19. Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevõ olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja õket - mondja a Seregek Ura -, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belõlük.

20. Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak.

21. A gonosztevõket eltiporjátok: olyanok lesznek lábatok alatt, mint a hamu azon a napon, amelyet készítek - mondja a Seregek Ura.

22. Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a törvényérõl, a parancsokról és a rendelkezésekrõl, amelyeket Hóreb hegyén adtam neki egész Izrael számára.

23. Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielõtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom.

24. Õ újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.

25. A lustát megöli, amihez kedve van, keze ugyanis megtagadja a munkát.

26. A gonosz egyre csak áhítozik, az igaz fukarság nélkül adakozik.

27. Utálatot kelt a gonosz áldozatja, fõképp hogyha aljas szándékkal hozza.

28. Elpusztul a tanú, ha hazugságot vall, de amit a fültanú mond, az maradandó.