Biblia egy év alatt.

A 214. napon Isten hűségére és a feddhetetlenség fontosságára emlékeztetnek minket. Az Ézsaiás 49-50 a helyreállítás reményét és az Úr szolgájának erejét mutatja be. Ezékiel 10-11 leírja, ahogy Isten dicsősége elhagyja a templomot, és figyelmeztet a bűnbánat szükségességére. A Példabeszédek 12:17-20 a szavak, az igazság és az okosság erejéről tanít minket a kommunikációban.

Fejezet 49

1. Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielõtt még születtem; anyám méhétõl fogva a nevemen szólított.

2. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett.

3. S így szólt hozzám: "A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsõülni!"

4. De én azt gondoltam: "Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erõmet." Ám igaz ügyem az Úr elõtt van, és jutalmam Istenemnél.

5. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétõl fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyûjtsem: Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erõm.

6. "Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig."

7. Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hûséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott.

8. Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.

9. A foglyokhoz így szólok: "Gyertek ki!" A sötétben ülõkhöz meg: "Gyertek a napvilágra!" Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelõt találnak.

10. Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti õket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli õket.

11. Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket.

12. Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Szinim földjérõl.

13. Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein.

14. Így panaszkodott Sion: "Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!"

15. De megfeledkezhet-e csecsemõjérõl az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétõl? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.

16. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem elõtt vannak szüntelen.

17. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.

18. Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyûlnek mindnyájan és idejönnek, hozzád. Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, mint ékszert, úgy viseled majd õket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük.

19. Mert elpusztított vidékeid és romjaid, és az egész pusztává lett ország szûkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak.

20. Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: "Szûk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!"

21. Te pedig azt gondolod majd magadban: "Ki szülte nekem õket? Hiszen én meddõ voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl õket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?"

22. Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák.

23. Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek a dajkáid. Földre borulva hódolnak elõtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent.

24. El lehet-e venni a zsákmányt az erõstõl, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól?

25. Igen! Mert az Úr mondja: Az erõstõl megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet.

26. Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktõl, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erõse.

Fejezet 50

1. Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezõm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bûneitek miatt bocsátottam el anyátokat.

2. Miért nem találtam senkit, amikor eljöttem? És miért nem felelt senki, amikor felhangzott hívó szavam? Talán túlságosan rövid a kezem ahhoz, hogy megváltást szerezzen? Vagy nincs elég erõ bennem, hogy szabadulást adjak? Nos, egyetlen fenyegetõ szóval kiszárítom a tengert, és sivataggá teszem a folyamokat, úgyhogy megrothadnak víz hiányában a halak és szomjan pusztulnak.

3. Gyászba borítom az egeket, és zsákruhát borítok rá takaróul.

4. Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként õ teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.

5. Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.

6. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elõl, akik gyaláztak és leköpdöstek.

7. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kõszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.

8. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám!

9. Isten, az Úr siet segítségemre. Ki ítélhet el? Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha, amelyet a moly emésztett meg.

10. Mind, aki közületek féli az Urat, az õ szolgája szavára hallgasson. Ha meg sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!

11. De ti, mind, akik tüzet gyújtottatok, és tüzes nyilakat csináltatok, jussatok a saját tüzetek lángjába, és a tüzes nyilak közé, amiket gyújtottatok! Az én kezembõl ér ez utol benneteket, mind, ott hevertek majd gyötrelmeitekben.

Fejezet 10

1. Körülnéztem, s lám, az égboltozaton, amely a kerubok feje fölött volt, mintha zafírkõ lett volna, s olyasvalami látszott fölöttük, mint egy trón.

2. Ekkor így szólt a fehér ruhába öltözött emberhez: "Menj a kerubok alatt levõ kerekek közé, végy tele marokkal a kerubok alatt levõ parázsból, és hintsd a városra!" S a szemem láttára odament.

3. A kerubok a templom jobb oldalán álltak, amikor az ember bement, és a felhõ betöltötte a belsõ udvart.

4. Az Úr dicsõsége a kerubokról a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhõvel, és az udvart betöltötte az Úr dicsõsége ragyogásával.

5. A kerubok szárnyainak csattogása a külsõ udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél.

6. Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: "Végy tüzet a kerubok közt levõ kerekek közül!" Erre az odament és megállt a kerék mellett.

7. A kerub kinyújtotta kezét a kerubok között levõ tûz felé, vett belõle, és a fehér ruhába öltözött ember kezébe adta. Az elvette és kiment.

8. Akkor azt láttam, mintha a keruboknak emberi kezük lett volna a szárnyuk alatt.

9. Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit.

10. Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna.

11. Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította õket, és nem fordultak meg menet közben.

12. Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek.

13. Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: "galgal".

14. Mindegyiknek négy arca volt: az elsõ bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc.

15. A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élõlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam.

16. Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földrõl, a kerekek ottmaradtak mellettük.

17. Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élõlény lelke volt bennük.

18. Az Úr dicsõsége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött.

19. A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földrõl, s amikor eltávoztak, velük voltak a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsõsége ott volt fölöttük.

20. Ez az az élõlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak.

21. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnya alatt.

22. Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt, maga elõtt.

Fejezet 11

1. A lélek fölemelt, és elvitt az Úr templomának keleti kapujához, amely kelet felé néz. S lám, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt, és ezek között láttam Azur fiát, Jaazanját és Benajahu fiát, Pelatjahut, a nép vezetõit.

2. Az Úr így szólt hozzám: "Emberfia, ezek a férfiak gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban.

3. Azt mondják: Ugye nemsokára fölépülnek a házak? Ezek az üst, s mi vagyunk a hús.

4. Jövendölj hát ellenük, jövendölj emberfia!"

5. Leszállt rám az Úr lelke, és így szólt hozzám: "Beszélj! Ezt mondja az Úr: Így beszéltek Izrael háza, s jól tudom, mi van a szívetekben.

6. Megsokszoroztátok a vérontást ebben a városban, és áldozataitokkal vannak tele az utcák.

7. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: A megöltek, akikkel tele van a város, õk a hús, (a város) meg az üst, benneteket azonban eltávolítalak onnét.

8. Féltek a kardtól, azért kardot hozok rátok - mondja az Úr, az Isten.

9. Kivetlek a városból, az ellenség kezére adlak benneteket, és ítéletet tartok fölöttetek.

10. Kard élén hulltok el Izrael határain belül, végrehajtom rajtatok az ítéletet, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

11. Ez a város nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús: Izrael földjén tartok ítéletet fölöttetek,

12. s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, akinek nem tartottátok meg a törvényeit és nem követtétek a parancsait, hanem a körülöttetek lévõ népek szokásai szerint éltetek."

13. Míg jövendöltem, az történt, hogy meghalt Benaja fia, Pelatjahu. Arcra borultam és hangosan felkiáltottam: "Jaj, Uram, Isten, elpusztítod Izrael maradékát?"

14. Az Úr szózatot intézett hozzám:

15. "Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.

16. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem õket messzire, a népek közé, szétszórtam õket idegen országokba, s rövid idõre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek.

17. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: "Összegyûjtelek benneteket a népek közül, egybegyûjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét.

18. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó.

19. Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükbõl a kõszívet, és hússzívet adok nekik,

20. hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem elõtt parancsaimat, és teljesítsék õket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek.

21. De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenletes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat - mondja az Úr, az Isten."

22. Akkor a kerubok fölemelték szárnyukat, s a kerekek is követték õket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsõsége.

23. Az Úr dicsõsége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van.

24. A lélek fölemelt és látomásban elvitt a káldeusokhoz, a számûzöttek közé, az Isten lelke, azután eltûnt a látomás, amit láttam,

25. s én mindent elmondtam a számûzötteknek, amit az Úr látnom engedett.

17. Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.

18. Egynémely fecsegõ úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz.

19. Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig.

20. A gonoszságot forralóknak keserûség a szívük, azoké, akik jótanácsot adnak, csupa öröm.