Biblia egy év alatt.

A 169. napon az 1Királyok 22. fejezete felidézi Izrael csatáját Arám ellen, és Isten gondoskodását népe védelmére. A 2Krónikák 23. fejezete kiemeli Joás felemelkedését és a júdai lelki reformokat, hangsúlyozva az Isten törvényéhez való hűséget. Az Énekek Énekei 8. fejezete a szeretet költői kifejezéseivel zárja ezt a részt, felidézve az emberi kapcsolatok szépségét, mint az isteni szeretet tükörképét.

1. Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között.

2. A harmadik esztendõben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához.

3. Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: "Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezébõl."

4. Majd Jehosafáthoz fordult: "Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?" Jehosafát azt felelte Izrael királyának: "Ott leszek, éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid."

5. Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: "Kérj elõbb útmutatást az Úrtól!"

6. Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: "Hadba vonuljak a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla?" Ezt a választ adták: "Vonulj fel, az Úr a király kezébe adja!"

7. Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk?"

8. "Van itt egy - válaszolta Izrael királya Jehosafátnak -, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részérõl nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimba fia, Michajehu." Jehosafát azonban megjegyezte: "Ne beszéljen így a király!"

9. Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét és azt mondta neki: "Hozd ide gyorsan Jimba fiát, Michajehut!"

10. Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamaria kapuja elõtt a szabadban, s próféták elõttük, mind prófétai elragadtatásban.

11. Kenaana fia, Cidkija vasszarvakat csinált magának és felkiáltott. "Ezt mondja az Úr: Ilyenekkel gyõzöd le Arámot a teljes pusztulásig!"

12. S a többi próféta is hasonlóképpen jövendölt: "Vonulj hadba a gileádi Ramot ellen, gyõzöl, az Úr a király kezébe adja!"

13. A küldönc, aki elment Michajehuért, azt mondta neki: "Lásd, a próféták szavai egybehangzóan kedvezõk a király számára. Ezért a te szavad is legyen egy az õ szavukkal: Jövendölj jót!"

14. Michajehu azonban azt felelte: "Amint igaz, hogy az Úr él: azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem."

15. Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: "Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?" Azt válaszolta: "Vonulj! Gyõzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!"

16. A király azonban megkérdezte: "Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?"

17. Erre megszólalt: "Látom egész Izraelt, szétszórva a hegyen, mint a pásztor nélkül maradt nyájat. S az Úr ezt mondja: Nincs gazdájuk, térjen hát vissza ki-ki békében házába!"

18. Izrael királya Jehosafáthoz fordult: "Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?"

19. De az folytatta: "Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján.

20. S azt mondta az Úr: Ki veszi rá Achábot, hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen? Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta,

21. míg végül az Úr elé állt a lélek és így szólt: Én veszem rá. S az Úr megkérdezte: Milyen úton-módon? Hogyan?

22. Elmegyek - felelte -, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán! Erre azt mondta neki: Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg!

23. S lám, az Úr valóban a hazugság lelkét adta ezeknek a te prófétáidnak az ajkukra, mert az Úr a vesztedet határozta el."

24. Erre Kenaana fia, Cidkija odalépett, arcul ütötte Michajehut és így szólt: "Hogyan? Elhagyott volna az Úr lelke, hogy tehozzád szóljon?"

25. Michajehu azt felelte: "Magad tudod meg azon a napon, amikor majd helységbõl helységbe futsz, hogy elrejtõzz."

26. Izrael királya erre megparancsolta: "Fogjátok el Michajehut, vigyétek a város parancsnokához, Amonhoz és Joáshoz, a király fiához,

27. aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!"

28. Michajehu azonban így szólt: "Ha szerencsésen hazatérsz, akkor nem az Úr szólt általam."

29. Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen.

30. Izrael királya azonban így szólt Jehosafáthoz: "Álruhába öltözöm, (úgy) indulok harcba, de te tartsd meg a magad öltözékét." Izrael királya tehát álruhát öltött és harcba szállt.

31. Arám királya megparancsolta harci szekerei parancsnokainak: "Ne támadjatok senkire, se kicsire, se nagyra, csak Izrael királyára!"

32. Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jehosafátot, azt gondolták: ez senki más, mint Izrael királya, azért rátámadtak. Jehosafát kiáltozott.

33. Erre a harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem Izrael királya, és odébb álltak.

34. De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: "Fordulj meg és vigyél ki az ütközetbõl, mert megsebesültem!"

35. A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebébõl a vér a kocsi aljára folyt.

36. Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: "Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére!

37. A király halott!" Szamariába mentek és Szamariában temették el a királyt.

38. Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne, az Úr szava szerint.

39. Acháb történetének többi részét, amit csak végbevitt, az elefántcsont palotát, amelyet épített, s a városokat, amelyeket megerõsített, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

40. Acháb megtért atyáihoz, és fia, Achaszja lett helyette a király.

41. Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában.

42. Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt.

43. Egész életében atyjának, Azának útján járt, nem tért le róla, azt tette, ami kedves volt az Úr szemében.

44. De a magaslati helyeket nem rombolták le. A nép továbbra is áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken.

45. Jehosafát békében élt Izrael királyával.

46. Jehosafát történetének többi részét, kivívott gyõzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében.

47. A kéjelgõk maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejébõl még megmaradtak.

48. Edomban nem volt király,

49. és Jehosafát király épített egy tarsisi hajót, hogy aranyért menjenek Ofirba. De nem értek oda, mert a hajó Ezjon-Geberben hajótörést szenvedett.

50. Akkor Acháb fia, Achaszja azt mondta Jehosafátnak: "Embereim elmennek a te embereiddel." De Jehosafát nem akarta.

51. Megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.

52. Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamariában; két évig uralkodott Izraelben.

53. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, apja útján meg anyja útján járt, és Nebat fiának, Jerobeámnak az útján, aki bûnbe vitte Izraelt.

54. Baalnak szolgált, õt imádta; így ingerelte az Urat, amint apja tette.

1. A hetedik esztendõben Jehojada elég erõsnek érezte magát. Maga mellé vette a százas csoportok vezetõit: Azarjahut, Jerochám fiát, Jismaelt, Jehochanán fiát, Azarjahut, Obed fiát, Maazejahut, Adajahu fiát, meg Elisafátot, Zikri fiát, és szövetséget kötött velük.

2. Ezek aztán bejárták Júdát, összegyûjtötték a levitákat és Izrael családfõit Júda minden városából, és elmentek Jeruzsálembe.

3. A templomban az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal. Azután Jehojada fõpap így szólt hozzájuk: "Nézzétek, a király fiának kell uralkodnia, amint az Úr Dávid fiaira vonatkozólag kijelentette.

4. Ez lesz a teendõtök: Harmad részetek, amely szombaton szolgálatba lép, papok és leviták, mint kapuõrség szolgáljon,

5. harmad részetek a királyi palotánál, harmad részetek meg az Alapkapunál álljon, a többi nép pedig a templom udvarain.

6. A templomba senki se lépjen be, csak a papok és a szolgálattevõ leviták! Õk beléphetnek, hisz fel vannak szentelve. A többi nép tartsa magát az Úr elõírásaihoz!

7. Azután a leviták vegyék körül a királyt, mindegyiknek fegyver legyen a kezében! Ha más valaki lépne be, meg kell halnia, õk azonban legyenek a király mellett, bárhova megy."

8. A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada fõpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada fõpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat.

9. Azután Jehojada fõpap kiosztotta a századok vezetõinek Dávid király kardjait, kis és nagy pajzsait, amelyek a templomban voltak.

10. Majd felállította az egész népet a király körül, mindenkit fegyverrel a kezében a templom jobb oldalától kezdve egészen a templom bal oldaláig, az oltár és a templomépület mellett.

11. Aztán kihozták a király fiát, fejére tették a koronát, kezébe adták a törvényt, és így királlyá tették. Majd Jehojada és fiai fölkenték és azt kiáltották: "Éljen a király!"

12. Amikor Atalja meghallotta a nép kiáltozását, amely összefutott és ujjongott a király mellett, bement a templomba a néphez.

13. Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a fõemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: "Árulás, árulás!"

14. Ekkor Jehojada fõpap kiküldte a századok vezéreit, a sereg parancsnokait, és így szólt hozzájuk: "Vigyétek ki a templom bekerített részébõl, s aki kíséri, az ölje meg a kardjával!" Ugyanis azt is megmondta a fõpap: "Ne öljétek meg az Úr templomában!"

15. Erre rávetették kezüket és amikor a királyi palota Ló-kapujának bejáratához értek, ott megölték.

16. Ezután Jehojada szövetséget kötött az Úr meg az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek.

17. Majd bement az egész nép Baal templomába és lerombolta. Oltárait és bálványait összetörte, Nátánt pedig, Baal papját, megölték az oltár elõtt.

18. Majd Jehojada az Úr temploma fölötti felügyeletet a papok és a leviták kezébe adta, akiket Dávid osztályokba sorolt az Úr templomának szolgálatára, hogy Mózes törvényének elõírása szerint bemutassák az Úrnak az égõáldozatokat örömujjongás és ének kíséretében, ahogy Dávid elrendelte.

19. Az Úr templomának kapuiba kapuõröket állított, hogy ne mehessen be senki, aki bármilyen ok miatt tisztátalan.

20. Azután maga mellé vette a századok parancsnokait, az elõkelõket, a nép fõembereit és az egész népet. A királyt levitték az Úr templomából, a felsõ kapun át bementek a királyi palotába, és a királyt a királyi trónra ültették.

21. A föld egész népe örvendezett, viszont a város nyugodt maradt, bár Atalját karddal kivégezték.

1. Bár testvérem volnál, és szoptad volna az anyám emlõjét! Ha utcán lelnélek, ott megcsókolnálak, akkor nem vethetne meg érte senki.

2. Magammal vinnélek és bevezetnélek anyámnak házába, és tanítgatnál, én meg itatnálak fûszerezett borral, gránátalma-musttal.

3. A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.

4. Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, ne zavarjátok, ne ébresszétek föl szerelmemet, amíg maga nem akarja.

5. Ki az ott, aki a puszta felõl erre tart és a szerelmesére támaszkodik? Az almafa alatt keltettelek föl. Ott, ahol vajúdni kezdett veled anyád, ahol kínok közt fetrengett, aki megszült.

6. Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erõs a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.

7. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!

8. Van egy kis húgunk, még kicsi, melle sincs. Mit tegyünk húgunkkal, hogyha majd megkérik?

9. Hogyha fal, építsünk fölé ezüsttetõt, ha ajtó, takarjuk el cédruspalánkkal.

10. Fal vagyok, és a melleim, mint a tornyok, ezért nyertem meg a szeme tetszését.

11. Baal-Hamonban Salamonnak volt egy szõleje. Csõszökre bízta a szõlejét; ezer ezüst sékelt kellett fizetnie mindegyiknek a termésért.

12. Elõttem a szõlõ, most az enyém; Salamon, az ezer ezüst legyen a tied, kétszázat meg kapjanak a termés õrei.

13. Te, aki a kertekben laksz, a barátaim lesik szavaidat, hallasd hangodat!

14. Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken.