Biblia egy év alatt.

A kilencvenötödik napon a Bírák könyve 19-21. fejezetei tragikus eseményeket és Izrael igazságkeresését mutatják be, arra ösztönözve az olvasót, hogy gondolkodjon el az erkölcsösségen és az Úr iránti engedelmességen. A 148. zsoltár felemeli imádatunkat, és minden teremtményt arra hív, hogy dicsérje Istent hatalmáért és dicsőségéért.

Fejezet 19

1. Abban az idõben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betlehemébõl hozott magának egy mellékfeleséget.

2. Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig.

3. Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje.

4. Apósa - a fiatalasszony apja - tartóztatta, és õ ott is maradt három napig. Ettek, ittak és ott töltötték az éjszakát.

5. A negyedik napon kora reggel fölkeltek, és a levita indulni készült. A fiatalasszony apja azonban így szólt vejéhez: "Egyél egy falat kenyeret, gyûjts erõt és úgy indulj el."

6. Letelepedtek s hozzáfogtak enni és inni mindketten. Aztán a fiatalasszony apja így szólt a férjhez: "Egyezz bele, töltsd itt az éjszakát és örüljön szíved."

7. Amikor az ember fölkelt, hogy útra keljen, apósa nagyon tartóztatta. Ott maradt hát és ott töltötte az éjszakát.

8. Az ötödik napon kora reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja így szólt hozzá: "Gyûjts elõbb erõt!" Így hosszasan elidõztek, s egészen napnyugtáig eszegettek egymással.

9. Ekkor a férj fölkelt, hogy mellékfeleségével és szolgájával útra keljen. Ám apósa, a fiatalasszony apja így szólt hozzá: "Nézd, a nap már estére hajol. Töltsd hát itt az éjszakát és örüljön a szíved. Holnap reggel aztán elindulhattok és visszatérhetsz sátradba."

10. A férj azonban nem egyezett bele, hogy ott töltsék az éjszakát. Fölkelt, elindult és eljutott Jebuz - vagyis Jeruzsálem - elé. Vele volt két málházott szamara, mellékfelesége és szolgája.

11. Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: "Gyere, térjünk le és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát."

12. Ura azonban így válaszolt neki: "Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig.

13. Menjünk - mondta szolgájának -, igyekezzünk elérni egyet ezekbõl a helységekbõl, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában."

14. Elindultak és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott.

15. Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára.

16. Egyszer csak jött egy öregember. A mezõrõl igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységérõl való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak.

17. Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: "Honnan jössz és hová mész?"

18. Így válaszolt neki: "Júda Betlehemébõl jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában.

19. Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk."

20. "Légy üdvöz! - mondta neki az öregember. - Hadd gondoskodjam mindenrõl, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!"

21. Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, õk maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak.

22. Míg erõt gyûjtöttek, a városbeli emberek - Béliál fiai - körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: "Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg."

23. Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: "Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot.

24. Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot."

25. Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erõszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték.

26. Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott.

27. Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve.

28. "Kelj föl - mondta neki -, és induljunk!" De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt és hazatért.

29. Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába.

30. Utasította követeit: "Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjérõl a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok és beszéljetek." Aki csak látta, így szólt: "Ilyen dolog soha nem történt és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból."

Fejezet 20

1. Egy emberként kivonult Izrael minden fia, összegyûlt az egész közösség Dántól Beersebáig és Gileád földje az Úrnál Micpában.

2. Az egész népnek ott voltak a vezetõi - Izraelnek minden törzse - az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer kardforgató férfi.

3. Benjamin fiai tudták, hogy Izrael fiai felvonultak Micpába. Izrael fiai megkérdezték: "Beszéljétek el, hogyan történt ez a gonoszság."

4. A levita, a megölt asszony férje így válaszolt: "A Benjaminhoz tartozó Gibeába mentem a mellékfeleségemmel, hogy ott töltsem az éjszakát.

5. Gibea lakói fölkeltek ellenem, és az éjszaka folyamán körülvették a házat, ahol voltam. Meg akartak ölni, mellékfeleségemen pedig erõszakot követtek el annyira, hogy belehalt.

6. Erre fogtam mellékfeleségemet, darabokra vágtam, és elküldtem Izrael földjének minden vidékére, mert gonoszság történt Izraelben.

7. Lám, most itt vagytok mindnyájan, Izrael fiai. Tanácskozzátok meg a dolgot és hozzatok határozatot."

8. Az egész nép fölkelt, és egy emberként így szólt: "Senki se megy vissza közülünk sátrába, és senki se tér vissza házába.

9. Nézzétek, ezt tesszük Gibeával: Sorsot vetünk rá.

10. Izrael minden törzsébõl kiválasztunk tíz embert százra, százat ezerre, ezret tízezerre. Ezek élelmet visznek a seregnek, azoknak, akik elmennek és megbüntetik Benjamin Gibeáját azért az aljasságért, amit elkövetett Izraelben."

11. Egybe is gyûltek egy emberként - egész Izrael -, a város ellen.

12. Izrael törzsei követeket küldtek Benjamin egész törzséhez ezzel az üzenettel: "Milyen gonoszság történt nálatok?

13. Most hát adjátok ki azokat az elvetemült embereket, akik Gibeában vannak, hadd öljük meg õket, s így eltávolítsuk, ami gonosz, Izraelbõl." Benjamin fiai azonban nem akartak hallgatni testvéreiknek, Izrael fiainak szavára.

14. Benjamin fiai városaikat elhagyva összegyûltek Gibeában, hogy harcoljanak Izrael fiai ellen.

15. Benjamin fiai, akik összejöttek a városokból ezen a napon: huszonötezer kardforgató férfit tettek ki, nem számítva Gibea lakóit, s akiket számba vettek.

16. Ebben a seregben volt hétszáz mindkét kezét jól használó válogatott férfi. Ezek a parittyakõvel a hajszálat is hibátlanul eltalálták.

17. Izrael embereit is összeszámlálták, Benjamin fiait nem számítva négyszázezer kardforgatásra alkalmas férfi volt, mind harcedzett.

18. Fölkeltek és Bételbe mentek, hogy megkérdezzék Istent. "Ki vonuljon fel közülünk elsõnek, hogy megtámadja Benjamin fiait?" - kérdezték Izrael fiai. Az Úr így felelt: "Júda menjen fel elsõnek."

19. Reggel Izrael fiai útra keltek, és Gibeával szemközt ütöttek tábort.

20. Izrael fiai elindultak, hogy harcot indítsanak Benjamin ellen, s csatasorba álltak Gibeával szemben.

21. Benjamin fiai azonban kitörtek Gibeából, s földre terítettek ezen a napon Izraelbõl huszonkétezer embert.

22. Izrael fiai elmentek és egész estig sírtak az Úr elõtt, azután megkérdezték az Urat. Így szóltak: "Fölvegyem újra a harcot testvéreim, Benjamin fiai ellen?" Az Úr azt válaszolta: "Vonuljatok föl ellene!"

23. Izrael fiainak serege újra nekibátorodott, s csatasorba állt ugyanazon a helyen, mint az elsõ napon.

24. Aztán a második napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen.

25. De Benjamin ezen a második napon is kirontott Gibeából, és földre terített Izrael fiaiból tizennyolcezer kardforgató harcost.

26. Akkor Izrael fiai és az egész nép fölkerekedett, és elmentek Bételbe. Sírtak az Úr elõtt ülve, böjtöltek azon a napon egészen estig és égõ- meg közösségi áldozatot mutattak be az Úrnak.

27. Aztán Izrael fiai megkérdezték az Urat. Ebben az idõben ugyanis ott volt Isten szövetségének a ládája,

28. és Áron fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász teljesített elõtte szolgálatot. Így beszéltek: "Újra harcba bocsátkozzam testvéreimmel, Benjamin fiaival, vagy tegyek le róla?" Az Úr így válaszolt: "Vonuljatok fel, mert holnap kezetekbe adom."

29. Akkor Izrael csapatokat állított lesbe Gibea körül.

30. Aztán a harmadik napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen, és csatasorba álltak Gibeával szemben, mint már kétszer is.

31. Benjamin fiai kivonultak ellenük, és jó messze mentek a várostól. Mint más alkalmakkor, kezdték a népükbõl való embereket kaszabolni azokon az utakon, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeonba vezet, s leterítettek a nyílt mezõn mintegy harminc embert Izraelbõl.

32. Benjamin fiai így vélekedtek: "Most is legyõzzük õket, mint azelõtt." Izrael fiai azonban így válaszoltak: "Fussunk és csaljuk õket távol a várostól, ki az utakra.

33. Izrael fiai mind hagyják el helyüket, és Baal-Támárnál álljanak csatasorba, Izrael lesbe állított csapatai pedig húzódjanak helyükrõl Gibeától nyugatra."

34. Tízezer, egész Izraelbõl válogatott ember vonult Gibea elé. A harc nagyon heves volt, s Benjamin fiai nem tudták, hogy pusztulás vár rájuk.

35. Az Úr megverte Benjamint Izrael elõtt, s ezen a napon Izrael fiai megöltek Benjaminból huszonötezer-száz kardforgató harcost.

36. Benjamin fiai látták, hogy vereséget szenvedtek... Izrael emberei teret engedtek Benjaminnak, mert számítottak a Gibea körül elhelyezett lescsapatokra.

37. A lesben álló csapatok elõrenyomultak, fölfejlõdtek Gibea ellen, és kardélre hányták az egész várost.

38. Izrael emberei a lesben álló csapatokkal abban a jelben egyeztek meg, hogy ezek füstoszlopot bocsátanak fel a városból.

39. Amikor Izrael emberei harc közben hirtelen megfordultak, Benjamin megkezdte az öldöklést. Izrael embereibõl mintegy harmincan elestek. "Egész biztosan legyõzzük õket - gondolták magukban -, mint az elsõ ütközetben."

40. Ekkor kezdett a jel - a füstoszlop - fölemelkedni a városból. Amint Benjamin hátrafordult, látta, hogy az egész városból lángok törnek az ég felé.

41. Izrael fiai ekkor hirtelenül megfordultak, Benjamin fiai pedig megrémültek, mert látták, hogy pusztulás vár rájuk.

42. Futásnak eredtek Izrael fiai elõl, és a puszta felé menekültek. A harcolók azonban utánuk nyomultak, s azokat, akik a városból közeledtek, derékba támadva lemészárolták.

43. Bekerítették Benjamint, megállás nélkül üldözték s letiporták õket egészen Gebáig, kelet felé.

44. Benjaminból ekkor tizennyolcezer vitéz harcos esett el.

45. A többiek hátat fordítottak, és a puszta felé menekültek, a Rimmon szikla felé, de összeszedtek közülük az utakon ötezer embert. Azután üldözték Benjamint egészen Gebáig, és megöltek közülük kétezer embert.

46. A megöltek száma, akik Benjamin fiai közül ezen a napon elestek, huszonötezer embert tett ki, csupa kardforgató vitéz harcost.

47. Hatszáz ember hátrafordult és a pusztába menekült, a Rimmon sziklához. Ezek négy hónapig a Rimmon sziklánál maradtak.

48. Izrael fiai Benjamin fiai ellen fordultak, kardélre hányták a városok férfi lakosságát, az állatokat és mindent, amit találtak. Azután fölgyújtottak minden várost, amely Benjaminban található volt.

Fejezet 21

1. Izrael férfiai megesküdtek Micpában: "Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz."

2. Azután a nép Bételbe ment, és ott ült az Úr elõtt estig, jajveszékelt és zokogva sírt.

3. "Ó Urunk, Izrael Istene - mondták -, miért történt ez Izraelben, hogy kivész ma egy törzs Izraelbõl?"

4. Másnap kora reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, s égõ- és közösségi áldozatot mutatott be.

5. Majd megkérdezték Izrael fiai: "Izrael törzsei közül melyik nem jött el a gyülekezetbe, az Úrhoz?" Ugyanis ünnepélyesen megesküdtek rá, hogy "aki nem jön el az Úrhoz Micpába, annak meg kell halnia."

6. Izrael fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjamint és így szóltak: "Ma egy törzs kivész Izraelbõl.

7. Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akik megmaradtak? Megesküdtünk az Úrnak, hogy közülünk nem adja senki a lányát feleségül nekik."

8. Megkérdezték tehát: "Izrael összes törzsei közül melyik nem vonult fel Micpába, az Úrhoz?" Úgy találták a táborban, hogy a gileádi Jábesbõl nem ment el senki sem a gyülekezetbe.

9. Megszámolták a népet, és senki sem volt ott a gileádi Jábes lakói közül.

10. Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: "Menjetek és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is.

11. Így járjatok el: minden férfin és azokon az asszonyokon, akik már voltak együtt férfival, töltsétek be az átkot, de az érintetlen lányokat hagyjátok életben."

12. A gileádi Jábes lakói között négyszáz érintetlen lányt találtak, közülük egyet sem érintett férfi. Ezeket elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.

13. Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik.

14. Benjamin fiai erre visszatértek, és a gileádi Jábes leányai közül, akiket életben hagytak, feleséget adtak nekik, de mindegyiknek nem adhattak.

15. A nép sajnálkozott Benjamin miatt, mert az Úr rést ütött Izrael törzsein.

16. A közösség vénei ezért így szóltak: "Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akiknek nem jutott? Benjamin asszonyai ugyanis elpusztultak."

17. Aztán hozzáfûzték: "Az örökrésznek érintetlenül Benjaminénak kell maradnia, s nem veszhet ki egy törzs Izraelbõl.

18. Hisz mi nem adhatunk nekik feleséget lányaink közül." Izrael fiai ugyanis megesküdtek: "Átkozott legyen, aki feleséget ad Benjaminnak."

19. Így szóltak: "Van az Úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendõben Silóban szokás megülni [amely Bételtõl északra, a Bételbõl Szichembe vezetõ úttól keletre, Lebonától meg délre fekszik]."

20. Ezt tanácsolták tehát Benjamin fiainak: "Menjetek és rejtõzzetek el a szõlõkben.

21. Amikor észreveszitek, hogy kijönnek Silóban a lányok a körtáncra, gyertek elõ a szõlõkbõl, ragadjon meg ki-ki egyet feleségül Siló lányai közül, és térjetek vissza Benjamin földjére.

22. Ha atyjuk vagy testvéreik idejönnek és panaszt emelnek ellenetek, ezt mondjuk nekik: Bocsássatok meg nekik, hogy úgy vették feleségüket, mint a háborúban. Ha ti magatok adtátok volna õket nekik, akkor ebben az esetben ti vétkeztetek volna."

23. Benjamin fiai így tettek, s számuknak megfelelõen egy-egy feleséget ragadtak el a táncolók közül. Azután útra keltek, visszatértek területükre, fölépítették városaikat és letelepedtek bennük.

24. Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe.

25. Ebben az idõben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.

1. (Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennybõl, dicsérjétek a magasságban!

2. Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!

3. Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylõ csillagok!

4. Dicsérjétek, egeknek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett!

5. Dicsérjék az Úr nevét, mert az õ parancsára lettek!

6. Odaállította õket minden idõkre, törvényt szabott nekik, amely el nem évül.

7. Dicsérjétek az Urat a földrõl, tengeri szörnyek és tenger mélységei!

8. Tûz és jégesõ, felhõ és hó, dübörgõ viharok, melyek akaratát teljesítitek.

9. Mind ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és mind ti cédrusok.

10. Mind ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak.

11. Föld királyai és mind ti nemzetek, fejedelmei és bírái a földnek.

12. Mind ti ifjak és leányok, öregek és gyermekek.

13. Mindnyájan dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az õ neve magasztos! Fönsége felülmúlja az eget és a földet, fölemelte népe fejét.

14. Dicsõségére válik mindenkinek, aki hûséges hozzá. Izrael fiainak, a népnek, amely közel van hozzá.