Fejezet 7
1. Az Úr így szólt Noéhoz: "Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem elõtt az egész nemzedékben.
2. Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nõstényt, a tisztátalanokból pedig kettõt, hímet és nõstényt.
3. (A madarakból is hetet-hetet, hímet és nõstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon.
4. Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esõt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színérõl minden lényt, amit alkottam."
5. Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki.
6. Noé 600 esztendõs volt, amikor a vízözön rátört a földre.
7. Noé a vízözön elõtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei.
8. (A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élõ állatok közül kettõ-kettõ,
9. egy hím és egy nõstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.)
10. Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre.
11. Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái.
12. Az esõ negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre.
13. Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába,
14. s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas.
15. Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába.
16. Minden lénybõl egy hím és egy nõstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót.
17. Ezután negyven napig ömlött az esõ a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott.
18. Az ár elhatalmasodott, és erõsen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott.
19. A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított.
20. Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz õket, annyival emelkedett a hegyek fölé.
21. Így minden élõlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember.
22. Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult.
23. Így törölt el (Isten) minden élõlényt a földön: az embertõl az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte õket a földrõl.
24. Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.
Fejezet 8
1. Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett.
2. A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az esõ megszûnt esni az égbõl,
3. és a víz lassan elapadt, a földön.
4. Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén.
5. A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap elsõ napján feltûntek a hegycsúcsok.
6. Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált,
7. s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földrõl.
8. Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színérõl.
9. De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Õ kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába.
10. Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot.
11. A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csõrében. Ebbõl megtudta Noé, hogy a víz eltûnt a földrõl.
12. Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá.
13. Noé 600. életévében, az elsõ hónapban, a hónap elsõ napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt.
14. A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt.
15. Ekkor Isten szólt Noéhoz:
16. "Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei.
17. Minden élõlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön."
18. Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel.
19. Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után.
20. Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égõáldozatot mutatott be az oltáron.
21. Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: "Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élõlényt, ahogy megtettem.
22. Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szûnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka."
Fejezet 9
1. Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet.
2. A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tõletek: a kezetekbe adom õket.
3. Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.
4. Csak élõ állatot vérével együtt nem ehettek.
5. A ti véreteket, éltetõ véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertõl. Mindenkitõl, még a testvértõl is számon kérem az ember életét.
6. Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.
7. Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta."
8. Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak:
9. "Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal
10. és minden élõlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával.
11. Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földrõl vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet."
12. Aztán így szólt Isten: "Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levõ minden élõlény között minden nemzedékre:
13. szivárványt helyezek a felhõkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között.
14. Ha összegyûjtöm a föld felett a felhõket és a szivárvány megjelenik a felhõkön,
15. akkor megemlékezem szövetségemrõl, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élõlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson.
16. Ha a szivárvány megjelenik a felhõkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségrõl, amely fennáll Isten és minden élõlény meg minden test között a földön."
17. Isten így szólt Noéhoz: "Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között".
18. Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja.
19. Ezek hárman voltak Noé fiai, és tõlük származott a föld egész népessége.
20. Noé, a földmûves, szõlõt kezdett telepíteni.
21. Amikor bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában.
22. Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét és elmondta két testvérének.
23. Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltõt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét.
24. Amikor Noé fölébredt részegségébõl és megtudta, mit tett vele legkisebb fia,
25. így szólt: "Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között."
26. Azután ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája.
27. Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája."
28. Noé a vízözön után még 350 évig élt.
29. Noé egész életkora 950 esztendõt tett ki, akkor halt meg.
