Biblia egy év alatt.

A 347. napon Pál az Apostolok Cselekedetei 26. fejezetében bizonyságtételt tesz, amelyben elmagyarázza megtérését és küldetését. Az Efézus 1-3 feltárja előttünk Isten kegyelmét és az egyházra vonatkozó tervének titkait, míg a Példabeszédek 29:18-21 arra buzdít minket, hogy törekedjünk belátásra, útmutatásra és ítélőképességre a mindennapi döntéseinkben.

1. Erre Agrippa király Pálhoz fordult: "Engedélyt kapsz, hogy beszélj a magad védelmére." Pál kinyújtotta kezét, és így védekezett:

2. "Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy elõtted védekezhetem a zsidók emelte minden vád ellen,

3. fõképp azért, mert te ismered a zsidók szokásait és vitás kérdéseit. Kérlek, hallgass meg türelmesen!

4. Életem kora ifjúságomtól fogva népem körében, Jeruzsálemben folyt, ismeretes minden zsidó elõtt.

5. Régtõl fogva ismernek, s ha akarnák, tanúsítani is tudnák, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus.

6. És most bíróság elõtt állok, mert reméltem az ígéretben, amelyet az Isten atyáinknak tett.

7. Ám ennek teljesedését tizenkét törzsünk is reméli, ha hûségesen szolgál az Istennek, éjjel-nappal. Emiatt a remény miatt vádolnak a zsidók, király!

8. Mi hihetetlent találtok abban, hogy az Isten feltámasztja a halottakat?

9. Eleinte magam is úgy véltem, hogy a názáreti Jézus ellen minden úton-módon föl kell lépni.

10. Ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A hívõk közül sokakat börtönbe juttattam, erre maguktól a fõpapoktól kaptam felhatalmazást. Szavazatommal hozzájárultam a halálos ítéletükhöz.

11. Zsinagógáról zsinagógára jártam, hogy megkínoztassam és káromlásra kényszerítsem õket. Fékevesztett dühömben még más országok városaiban is üldöztem õket.

12. Amikor egyszer ilyen szándékkal Damaszkuszba mentem a fõpapok meghatalmazásával és engedélyével,

13. déltájban, király, napnál ragyogóbb világosságot láttam az úton, körülragyogott engem is, útitársaimat is.

14. Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!

15. Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? - Jézus vagyok - felelte az Úr -, akit üldözöl.

16. De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked, hogy terjesztõje és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni.

17. Megvédelek népedtõl és a pogányoktól, akikhez majd küldelek,

18. hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségbõl a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bûneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között.

19. Agrippa király, nem lehettem engedetlen a mennyei látomás iránt,

20. hirdettem elõször Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és egész Júdeában, aztán a pogányoknak, hogy tartsanak bûnbánatot és forduljanak az Istenhez igaz bûnbánatból fakadó tettek útján.

21. Ezért fogtak el a zsidók a templomban, és ezért voltak rajta, hogy megöljenek.

22. De az Isten megoltalmazott mind a mai napig, s tanúságot teszek kicsik és nagyok elõtt egyaránt. Semmi mást nem mondok azonkívül, amit a próféták és Mózes megjövendöltek:

23. hogy Krisztus szenvedni fog, elsõnek támad fel a halottak közül, világosságot hirdet népének és a pogányoknak."

24. Amikor így védekezett, Fesztusz hangosan közbevágott: "Elment az eszed, Pál! Nagy tudásod õrültségbe kergetett."

25. Pál ezt felelte: "Nem vagyok én õrült, kegyelmes Fesztusz, hanem igazat és józan szavakat mondok.

26. A király, akihez épp ezért bátran beszélek, tud ezekrõl a dolgokról. Meggyõzõdésem, hogy ezekbõl semmi nem ismeretlen elõtte, hisz ezek nem titokban történtek.

27. Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!"

28. Agrippa Pálhoz fordult: "Kis híja, hogy rá nem veszel: legyek keresztény."

29. Pál így válaszolt: "Kérem az Istentõl, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen, mint én vagyok, leszámítva ezeket a bilincseket."

30. Felállt a király, a helytartó, Berniké és kíséretük,

31. s ahogy kivonultak, így beszélgettek egymás közt: "Ez az ember semmi olyat nem tett, ami miatt halált vagy börtönt érdemelne."

32. Agrippa király ezt mondta Fesztusznak: "Ezt az embert el lehetne bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császárhoz."

Fejezet 1

1. Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élõ szenteknek, a Krisztus Jézusban hívõknek.

2. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!

3. Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket.

4. Mert õbenne választott ki bennünket a világ teremtése elõtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk elõtte. Szeretetbõl

5. eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk;

6. hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.

7. Õbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bûneink bocsánatát bõséges kegyelme folytán,

8. amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.

9. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az õbenne elõre meghatározott jóságos tervét,

10. hogy elérkezik az idõk teljessége, és Krisztusban, mint Fõben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.

11. Igen, mi is õbenne nyertük el az örökséget annak végzésébõl, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz.

12. Szolgáljunk hát felsége dicsõségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket.

13. Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne.

14. Õ a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsõségére.

15. Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekrõl és minden szent iránt tanúsított szeretetetekrõl,

16. mindig hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok.

17. Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek.

18. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között,

19. és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívõkön.

20. Nagyszerû erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette,

21. minden fejedelemségnek, hatalomnak, erõnek és uralomnak, s minden néven nevezhetõ méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendõben is.

22. Mindent lába alá vetett, õt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette:

23. ez az õ teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.

Fejezet 2

1. Ti is halottak voltatok vétkeitek és bûneitek következtében,

2. amelyekben azelõtt éltetek a világ szokása szerint, a levegõégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik.

3. Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember.

4. De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk,

5. hogy Krisztussal életre keltett minket, bûneinkben halottakat is - így kegyelembõl kaptátok a megváltást;

6. feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket,

7. hogy az eljövendõ korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bõségét, hozzánk való jóságából.

8. Kegyelembõl részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka.

9. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.

10. Az õ alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten elõre elrendelte, hogy bennük éljünk.

11. Gondoljatok arra, hogy azelõtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket.

12. Abban az idõben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekbõl s ígéreteibõl idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban.

13. Most azonban ti, akik "távol" voltatok, Krisztus Jézusban "közel" kerültetek, Krisztus vére árán.

14. Õ, a mi békességünk a kettõt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében,

15. a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerzõ, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette,

16. és egy testben mind a kettõt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte.

17. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levõknek, és békét a közel levõknek.

18. Az õ révén van mindkettõnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.

19. Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai.

20. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkõ maga Krisztus Jézus.

21. Õ tartja össze az egész épületet, belõle nõ ki az Úr szent temploma.

22. Ti is benne épültök egybe a Lélek közremûködésével az Isten hajlékává.

Fejezet 3

1. Ezért vagyok én, Pál értetek, pogányokért Jézus Krisztus foglya.

2. Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem.

3. Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, mint föntebb röviden megírtam.

4. Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy betekintettem Krisztus titkába,

5. amelyrõl korábban nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta.

6. Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és részesei az ígéretnek, az evangélium révén.

7. Ennek lettem szolgája Isten kegyelmi adományából, amelyet hathatós erejével juttatott nekem.

8. Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül a kegyelem, hogy Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdessem a pogányoknak,

9. és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettõl fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtõjében,

10. hogy most az Egyház által az Isten szerfölött sokrétû bölcsessége nyilvánvalóvá legyen a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok elõtt.

11. Ez volt az õ örök szándéka, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban megvalósított

12. a benne való hit által van bizalmunk és biztonságos utunk Istenhez.

13. Ezért kérlek titeket, ne veszítsétek el értetek viselt szenvedéseim miatt bátorságotokat: ezek dicsõségetekre szolgálnak.

14. Ezért meghajtom térdemet az Atya elõtt;

15. tõle származik minden közösség az égben és a földön.

16. Adja meg nektek dicsõségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerõsödjetek bensõ emberré,

17. hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.

18. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység,

19. megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.

20. Annak pedig, aki bennünk mûködõ erõvel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk,

21. legyen dicsõség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Amen.

18. Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt tartja.

19. Rabszolgát nem lehet szóval javítani: még hogyha megért is, nem engedelmeskedik.

20. Ha olyan férfit látsz, aki siet a szavával, a bolondnak is több a reménye, mint neki.

21. Aki rabszolgáját kiskorától kezdve kényezteti, végül hálátlannak látja.