Biblia egy év alatt.

A 253. napon Jeremiás 45-46. fejezetei próféciákat közölnek a nemzetek ítéletéről és sorsáról. A Siralmak 1. fejezete a pusztulás miatti szomorúságot és bánatot fejezi ki, elmélkedésre késztetve a hűségről és a bűnbánatról. A Példabeszédek 17:21-24 gyakorlati útmutatást ad a bölcsesség és a bolondság megkülönböztetéséhez, és átvezet minket a nehéz időkön.

Fejezet 45

1. Ezt a szózatot intézte Jeremiás próféta Bárukhoz, Nerija fiához, amikor ezeket a szavakat Jeremiás diktálása nyomán leírta egy könyvbe, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.

2. Ezt mondja az Úr, Izrael Istene felõled, Báruk:

3. Így szóltál: "Jaj nekem! Az Úr fájdalmat fájdalomra halmoz. Elfáradtam a sóhajtozásban, nem találok nyugalmat."

4. Ezért ezt mondja az Úr: Most éppen azon vagyok, hogy leromboljam, amit építettem, hogy kitépjem, amit ültettem. Le akarok sújtani az egész földre.

5. És te most különleges bánásmódot kívánsz magadnak? Ne kívánd ezt! Mert veszedelmet hozok minden emberre - mondja az Úr. De te azért zsákmányul kapod életedet, bárhová mégy.

Fejezet 46

1. Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához a népek ellen.

2. Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.

3. Öltsetek vértet és pajzsot, és induljatok harcba!

4. Nyergeljétek föl a lovakat, és szálljatok föl, ti lovasok! Sorakozó! Tegyétek fel a sisakot, élesítsétek meg a lándzsákat, öltözzetek páncélba!

5. De mit látok? Megriadva meghátrálnak; megvert harcosaik futásnak erednek, még csak hátra sem néznek. Rémület támad mindenfelõl - mondja az Úr.

6. A fürge lábú sem menekül meg, a legbátrabb sem tudja megmenteni életét, mert ott északon, az Eufrátesz folyó mellett vereséget szenvednek, elesnek.

7. Ki az ott, aki megáradt, mint a Nílus, akinek az örvényei háborognak, mint a folyam.

8. Nos, Egyiptom áradt meg, mint a Nílus, és mint a folyam, háborognak örvényei. "Kiáradok - mondta -, és elborítom a földet; elsöpröm városait és lakóit!"

9. Vágtassatok, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljatok ki, harcosok, ti pajzzsal fölvértezett kusiták és putiták, ti Ludból való, íjat feszítõ férfiak!

10. Ám ez a nap Istennek, az Úrnak napja; a bosszúnak a napja, hogy bosszút álljon ellenségein; kardja megemészti õket és jóllakik, megrészegül vérüktõl. Igen, Isten, a Seregek Ura áldozati lakomát tart észak földjén, az Eufrátesz mentén.

11. Menj fel Gileádba, s keress balzsamot Egyiptomnak szûzi leánya! De hiába szerzel sokféle orvosságot, nincsen számodra gyógyulás.

12. Meghallják a nemzetek gyalázatodat, jajszavad betölti a földet, mert harcosaid egymásnak esnek, és együtt vesznek el mind a ketten.

13. Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, amikor Babilon királya, Nebukadnezár elindult Egyiptom földjét meghódítani.

14. Hirdessétek ezt Migdolban, és harsogjátok Nofban; mondjátok: "Rajta! Légy készen!" Mert a kard már körülötted öldököl.

15. Mi ez? Ápisz megfutamodott? Hõsöd nem tud megállni a lábán? Igen, az Úr sújtotta le

16. ennnyire, megingott, s most ott hever a földön. Akkor azt mondják majd egymásnak: "Rajta! Térjünk vissza népünkhöz, vissza szülõföldünkre, el az öldöklõ kardtól!"

17. Ezt a nevet adjátok a fáraónak: "Tombol, de az alkalmat elszalasztja."

18. Amint igaz, hogy élek - mondja a Király, akinek a Seregek Ura a neve -, mint a Tábor a hegyek között, és mint a Kármel a tengerpart fölött, úgy vonul ki ellene valaki.

19. Szedd össze holmidat a fogságra, Egyiptom leánya, aki még nyugton vagy otthonodban. Nofot ugyanis pusztává teszik, elhagyatottá és lakatlanná,

20. Gyönyörû üszõ volt Egyiptom, de északról lódarázs telepedett rá.

21. Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De õk is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bûnhõdésük ideje.

22. Halljátok? Mint a kígyó sziszegése! Jönnek, elõrenyomulnak nagy erõvel, hogy lecsapjanak fejszéjükkel Egyiptomra, akár a favágók,

23. és kivágják erdejét - mondja az Úr. Igen, számuk tömérdek, a sáskánál is többen vannak, meg sem lehet õket számolni.

24. Egyiptom leányát gyalázat éri, észak népének kezébe kerül.

25. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, megbüntetem a Nóból való Ámont, a fáraóval s mindazokkal együtt, akik benne bíznak.

26. És azok kezére adom õket, akik életére törnek, vagyis Nebukadnezárnak, Babilon királyának és szolgáinak kezére. De azután újra lakott föld lesz Egyiptom, úgy mint az elmúlt idõkben - mondja az Úr.

27. De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert kiszabadítalak a távoli országokból és utódaidat a fogság földjérõl. Jákob nyugalmat élvez újra, békében él majd, senki sem háborgatja.

28. Ne félj hát, szolgám, Jákob - mondja az Úr -, mert veled vagyok. Azoknak a népeknek mind véget vetek, amelyek közé szétszórtalak; de neked nem vetek véget, csak megfenyítelek igazság szerint, mert nem hagyhatlak teljesen büntetlenül.

1. Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnõjét, lám, robotra fogták.

2. Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek.

3. Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözõi mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése.

4. A Sionra vivõ utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és õ maga is csupa keserûség.

5. Akik szorongatták, fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak. Maga az Úr sújtott le rá, tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek, az elnyomó szeme láttára.

6. Sion leányának eltûnt minden dicsõsége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelõt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözõik elõtt.

7. Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán.

8. Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. Õ maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát.

9. Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyû mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. "Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem."

10. Az ellenség kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a pogányok behatoltak szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe.

11. Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csak hogy megmentsék életüket. "Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!"

12. Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján.

13. Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat. Hálót feszített ki a lábam elõtt, és elbuktatott. Elhagyatott lettem, s nyomorult egyszer s mindenkorra.

14. Súlyosan rám nehezedik vétkeim igája, az õ keze rótta össze. Az Úr igája nyomja nyakamat, s maradék erõm fogytán van. Ellenségeim kénye-kedvére hagyott az Úr, s nincs erõm, hogy ellenálljak.

15. Megalázta az Úr vitéz harcosaimat; ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem, hogy eltiporja ifjaimat. Sajtójában az Úr összetaposta Júda hajadon leányát.

16. Ezért sírok oly keservesen, szemembõl patakzik a könny. S vigasztalóm, aki erõt önthetne belém, messze van tõlem. Fiaim nyomorúságra jutottak, mert az ellenség felülkerekedett.

17. Sion a kezét nyújtja, de nincs, aki vigasztalja. Az Úr mindenfelõl elnyomókat küldött Jákob ellen. S Jeruzsálem utálat tárgya lett körükben.

18. Igazságosan sújt az Úr, mert lázongtam parancsai ellen. Hallgassatok ide mind, ti nemzetek, és lássátok fájdalmamat: Szüzeim és ifjaim fogságba mentek.

19. Segítségért folyamodtam barátaimhoz, de cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban, amikor élelmet kerestek, hogy megmentsék életüket.

20. Nézd, Uram, mennyire szorongok! Megrendült egész bensõm, s a szívem megfordult bennem. Bizony, mennyit lázongtam ellened! És most kívül fiaimtól foszt meg a kard, belül meg a halál pusztít.

21. Halld meg, mennyit sóhajtozom, mert nincs, aki vigasztaljon! Ellenségeim mind ujjonganak pusztulásom hírére, amiért így bántál velem. Hozd el hát a napot, amelyet megígértél, hadd legyenek hozzám hasonlóvá!

22. Jusson színed elé minden gonoszságuk, s bánj velük úgy, amint velem bántál minden vétkemért! Bizony, sokat sóhajtozom, és szomorú a szívem.

21. Aki bolondot szül, bánatára szolgál, és az ostobának sose örül az apja.

22. A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet.

23. A gonosz elfogadja a megvesztegetést a ruha ráncából, hogy kicsavarja a törvényt.

24. Az eszes szeme elõtt a bölcsesség lebeg, a balga szeme (elkalandozik) a föld határáig.