Fejezet 5
1. De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belõled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az õsidõkre, a régmúlt idõkre nyúlik vissza.
2. Ezért elhagyja õket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék.
3. Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az õ Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig.
4. Õ maga a béke lesz. Ha Asszíria betör országunkba és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene, nyolc vezetõ embert.
5. Karddal õrzik majd Asszíria földjét, pallossal Nimród földjét. Megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba, és határainkat tiporja.
6. Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jõ, mint az esõcsepp a zöldellõ mezõn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára.
7. Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdõ vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tõle a zsákmányt.
8. Emeld kezedet ellenfeledre, s elpusztul minden ellenséged.
9. Azon a napon - mondja az Úr - elveszem tõled lovaidat, elpusztítom harci szekereidet.
10. Városaidat elsöpröm földedrõl, lerombolom erõdeidet.
11. A varázsszereket kiveszem kezedbõl, és nem lesz többé varázslód.
12. Elveszem tõled a szobraidat meg az oszlopaidat, hogy ne imádkozhass többé kezed mûve elõtt.
13. kiirtom az oszlopokat, elpusztítom bálványaidat,
14. Haragomban és indulatomban bosszút állok minden népen, amely nem engedelmeskedett.
Fejezet 6
1. Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek elõtt, a halmok hallják meg szavadat!
2. Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek és ti, erõs alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen.
3. "Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem!
4. Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjérõl, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjámot küldtem elõtted?
5. Népem! Emlékezz csak, mi volt Baláknak, Moáb királyának a terve? És mit felelt neki Bileám, Beor fia? ..... Sittimtõl Gilgálig, hogy megismerd az Úrnak igazságos tetteit."
6. "Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égõáldozatokkal, egyesztendõs borjakkal?
7. Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsõszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bûnömért?
8. "Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tõled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hûségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel."
9. Íme az Úr szava! Ezt üzeni a városnak: Halljátok meg, törzs és akik egybegyûltetek!
10. Eltûrhetem-e a hamis mércét, a kicsire szabott, gyûlöletes mérõt?
11. Jogosnak tarthatom-e a hamis mérleget, és a zacskóban a hamis súlyokat?
12. A gazdagok eltelnek erõszakkal, a lakosok hazugságot beszélnek.
13. Azért hozzáláttam, hogy sújtsalak, hogy pusztítsalak a bûneid miatt.
14. Eszel majd, de nem lakol jól soha; amit félre teszel, azt nem mentheted meg, s ha megmented is, kiszolgáltatom a kardnak.
15. Vetsz majd, de nem aratsz, sajtolod az olajat, a mustot, de olajjal nem kened magad, és nem iszol a borból.
16. Omri törvényeit követed és Acháb házának tetteit; szándékaik szerint jársz el, hogy intõ példává tegyelek, lakóidat meg nevetség tárgyává, hogy viseljétek a népek gyalázkodását.
Fejezet 7
1. Jaj nekem! Úgy jártam, mint aki kalászt megy szedegetni aratás után, mint aki böngészni akar szüret után: sehol egy fürt, hogy egyem, sehol egy korai füge, hiába vágyom rá.
2. A hûségesek eltûnnek az országból, nincsen igaz az emberek között. Mindegyikük vérontásra készül, tõrbe csalják testvéreiket.
3. Kezük ügyes tenni a rosszat, a fõember követelõzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezetõ kénye-kedve szerint beszél.
4. ... köztük a legjobb is olyan, mint a tövis, a legigazabb, mint a szúrós sövény. Ma északról megérkezett próbatételük, bekövetkezik megszégyenülésük.
5. Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az elõtt sem, aki a kebleden pihen!
6. Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe.
7. De én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.
8. Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom.
9. Az Úr haragját el kell viselnem - hisz vétkeztem ellene - mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit.
10. Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: "Ugyan hol az Úr, a te Istened?" Szemem örömmel látja majd amikor eltiporják, mint az utca sarát.
11. Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat,
12. a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tirusztól a Folyóig, az egyik tengertõl a másikig, egyik hegytõl a másikig.
13. A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.
14. Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdõben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában!
15. Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket!
16. Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül.
17. Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükrõl remegve jönnek elõ, félnek és rettegnek színed elõtt.
18. Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban?
19. Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bûnünket!
20. Tanúsíts hûséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak õsidõktõl fogva.
