Biblia egy év alatt.

A 167. napon, a Királyok első könyvének 19-20. fejezetei Illést ábrázolják, aki elcsüggedéssel és lelki megújulással néz szembe, valamint Izrael és szomszédai közötti katonai konfliktusokat. A Krónikák második könyvének 20. fejezete Júda győzelmét meséli el az Istenbe vetett bizalom révén, kiemelve a hit fontosságát a veszélyes időkben. Az Énekek Éneke 6. fejezete szeretetteljes költészetet kínál, amely az emberi kapcsolatok szépségét tükrözi az isteni kifejeződéseként.

Fejezet 19

1. Acháb mind elbeszélte Izebelnek, amit Illés végbevitt, az egész történetét annak, ahogyan sorra megölette a prófétákat.

2. Erre Izebel hírvivõt küldött Illéshez: Ezt üzente neki: "Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez!"

3. Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját,

4. maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: "Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál."

5. Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: "Kelj föl és egyél!"

6. Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt.

7. Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: "Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út."

8. Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejébõl, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.

9. Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: "Mit csinálsz itt, Illés?"

10. Azt válaszolta: "Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek."

11. Az Úr erre azt mondta: "Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!" S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépõ, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr elõtt, de az Úr nem volt a földrengésben.

12. A földrengés után tûz következett, de az Úr nem volt a tûzben. A tüzet enyhe szellõ kísérte.

13. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: "Mit csinálsz itt, Illés?"

14. Azt felelte: "Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek."

15. Az Úr azonban azt mondta neki: "Menj, fordulj vissza és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám királyává,

16. Jehut pedig, Nimsi fiát, Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát fiát, Abel-Melochából kend fel magad helyett prófétává.

17. Aztán ez történik: Aki Hazael kardjától megmenekül, azt megöli Jehu. És aki Jehu kardjától megmenekül, azt megöli Elizeus.

18. De hétezret életben hagyok Izraelben: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal elõtt, és minden szájat, amely nem illette csókkal."

19. Amikor onnét elment, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt elõtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és rávetette köntösét.

20. Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt és így szólt: "Engedd, hadd adjak elõbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek." Azt mondta neki: "Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?"

21. Azzal (Elizeus) elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva megsütötte az ökröket és odaadta az embereknek, egyék meg õket. Aztán elindult, Illés nyomába szegõdött és a szolgája lett.

Fejezet 20

1. Arám királya, Benhadad összegyûjtötte egész seregét - harminckét király volt vele szövetségben, lóval, harci szekérrel fölszerelve -, felvonult, körülzárta Szamariát, és ostrom alá fogta.

2. Aztán követeket küldött Achábhoz, Izrael királyához,

3. hogy jelentsék neki: "Ezt üzeni Benhadad: Ezüstöd, aranyad az enyém; asszonyaidat és gyermekeidet megtarthatod."

4. Izrael királya ezt a választ adta: "Amint mondod, uram és királyom, a tied vagyok, s mindenem, amim csak van."

5. De a követek visszatértek és jelentették: "Ezt üzeni Benhadad: Add ide ezüstöd, aranyod, asszonyaid és gyermekeid.

6. Igen, holnap ez idõ tájt elküldöm embereimet, kutassák át a palotádat és szolgáid házát, s ami megtetszik nekik, fogják és hozzák el."

7. Erre Izrael királya összehívta az ország véneit és így szólt: "Most aztán világosan láthatjátok, hogy gonosz szándék vezeti, mert hisz elküldött asszonyaimért és gyermekeimért is, jóllehet nem tagadtam meg tõle ezüstömet és aranyomat."

8. A vének is, a nép is mind azt felelte neki: "Ezt nem engedheted, ebbe nem egyezhetsz bele."

9. Ezt a választ adta hát Benhadad követeinek: "Jelentsétek uramnak, a királynak: amit elõször kívántál szolgádtól, azt mind megteszem, de ennek a követelésnek nem tehetek eleget." A követek elmentek és jelentették.

10. Benhadad erre ezt az üzenetet küldte: "Az istenek ezt tegyék velem, s ráadásul még azt is, ha Szamaria romjaiból a nyomomban haladó egész hadinépnek jut egy marékra való."

11. Izrael királya azonban így felelt neki: "Azt mondja a közmondás: Aki felölti övét, ne büszkélkedjék, mintha már letenné."

12. Amikor (Benhadad) ezt meghallotta - épp dõzsölt a királyokkal a lombsátrakban -, kiadta embereinek a parancsot: "Az állásaitokba!" És felsorakoztak, hogy rohamot indítsanak a város ellen.

13. Egyszer csak próféta járult Izrael királya, Acháb elé, és azt mondta: "Ezt mondja az Úr: Látod ezt a hatalmas sereget? Nos, még ma kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok."

14. Acháb megkérdezte: "Ki által?" Azt felelte: "Azt mondja az Úr: a helytartók legényei által!" (Acháb tovább) kérdezte: "Ki kezdje meg a harcot?" Azt mondta: "Te."

15. (Acháb) tehát számba vette a helytartók legényeit - kétszázharmincketten voltak. Aztán számba vette az egész hadinépet, Izrael fiait mind, hétezer férfit.

16. Déltájban kivonultak. Benhadad a részegségig leitta magát a lombsátrakban, õ és a harminckét király, a szövetségesei.

17. Elõször tehát a helytartók legényei vonultak ki. Benhadadnak jelentették hírszerzõi: "Szamariából emberek vonulnak ki."

18. Azt mondta: "Ha békés szándékkal vonulnak ki, fogjátok el élve õket; s ha harcba szállni vonulnak ki, (akkor is) élve fogjátok el õket!"

19. De amikor kivonultak, mármint a helytartók legényei és a nyomukban haladó sereg,

20. egyik is, másik is legyõzte a maga ellenségét: Arám menekült, Izrael fiai meg üldözõbe vették õket. Benhadad, Arám királya azonban elmenekült egy hátaslovon.

21. Végül Izrael királya is kivonult, zsákmányul ejtette a lovakat és szekereket, és súlyos csapást mért Arámra.

22. A próféta Izrael királya elé lépett és azt mondta neki: "Menj, fegyverkezz föl és fontold meg jól, mi a teendõd, mert egy esztendõ elteltével Arám királya (újra) felvonul ellened."

23. Arám királyához pedig így szóltak szolgái: "Istenük hegynek Istene, azért gyõztek le bennünket. Ha sík területen harcolunk, mi gyõzzük le õket.

24. Tedd hát a következõt: Távolítsd el a királyokat székhelyükrõl és tégy helytartókat a helyükre.

25. Magad pedig gyûjts egy ugyanolyan erõs sereget, mint amilyen elveszett sereged volt, meg ugyanolyan lovakat és ugyanolyan harci szekereket is, mint amilyenek a régiek voltak. Aztán majd sík területen szállunk velük harcba és legyõzzük õket." Hallgatott a tanácsukra, s úgy is tett.

26. Mihelyt eltelt az esztendõ, Benhadad számba vette Arámot és Afek ellen vonult, hogy harcba szálljon Izraellel.

27. Izrael fiait is számba vették és õk is felvonultak. Izrael fiai velük szemben ütöttek tábort, mint két kis kecskenyáj, míg az arámok az egész földet ellepték.

28. Akkor elõlépett Isten egy embere és azt mondta Izrael királyának: "Ezt mondja az Úr: Mivel Arám azt állítja, hogy az Úr hegynek Istene, nem síkságnak Istene, azért ezt az egész töméntelen sereget a kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok."

29. Hét napig táboroztak egymással szemben. A hetedik nap megkezdõdött a csata, és Izrael fiai legyõzték Arámot, százezer gyalogost egyetlen nap alatt.

30. Amikor az életben maradtak Afek városába menekültek, a város falai ráomlottak az életben maradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba futott, és egyik helységbõl a másikba menekült.

31. Szolgái ezért így szóltak hozzá: "Nézd, úgy hallottuk, hogy Izrael házának királyai könyörületes királyok. Ezért kössünk zsákot a derekunkra, és kötelet a fejünkre, aztán menjünk el Izrael királyához. Talán meghagyja életedet."

32. Tehát zsákot kötöttek a derekukra és kötelet a fejükre, aztán Izrael királya elé járultak és azt mondták: "Szolgád, Benhadad üzeni: Hagyj életben!" Azt felelte: "Hát él még? Hiszen testvérem!"

33. Az emberek ezt jó jelnek vették és nyomban folytatták, így beszélvén: "Csakugyan, Benhadad testvéred?" Így válaszolt: "Menjetek, hozzátok ide!" Amikor Benhadad megérkezett, fölvette kocsijába.

34. (Benhadad) erre azt mondta neki: "Visszaadom neked a városokat, amelyeket apám elvett apádtól. Boltokat is nyithatsz Damaszkuszban, ahogy apám nyitott Szamariában. Engem azonban e szerint az egyezmény szerint engedj szabadon." Így egyezséget kötött vele és szabadon engedte.

35. Az egyik prófétatanítvány az Úr parancsára így szólt társához: "Verj meg!" Az nem akarta megverni.

36. Erre azt mondta neki: "Mivel nem hallgattál az Úr szavára, lám, széttép az oroszlán, mihelyt elmégy innét." És mihelyt elment, megtámadta egy oroszlán és megölte.

37. Most egy másikhoz fordult és így szólt: "Verj meg!" Az véresre verte.

38. Erre a próféta elment és útját állta a királynak, de elõbb kötést tett a szemére, hogy ne lehessen fölismerni.

39. Amikor arra ment a király, megszólította a királyt és azt mondta: "Szolgád kivonult harcolni. Egyszer csak odalépett hozzám egy férfi és odahozott nekem egy embert, mondván: Õrizd ezt az embert! Ha meghal, életeddel felelsz életéért, vagy fizetsz egy ezüst talentumot.

40. De míg szolgád ide-oda ment tenni-venni, egyszeriben eltûnt." Izrael királya ezt mondta neki: "Magad mondtad ki ítéletedet."

41. Erre gyorsan letépte szemérõl a kötést, és Izrael királya fölismerte benne az egyik prófétát.

42. Az ezt mondta neki: "Azt mondja az Úr: Mivel kiengedted kezedbõl azt az embert, aki átkom alá esett, életeddel felelsz életéért és népeddel népéért."

43. Izrael királya felindulva, haraggal tért haza, s érkezett meg Szamariába.

1. Ezek után történt, hogy Moáb és Ammon fiai egy csapatnyi meunitával együtt hadba vonultak Jehosafát ellen.

2. Mentek és jelentették neki: "Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis En-Gediben vannak."

3. Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett.

4. Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sõt Júda valamennyi városából egybegyûltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz.

5. Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar elõtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé.

6. Így imádkozott: "Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben, és te vagy a népek összes királyságának uralkodója. A te kezedben olyan erõ és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni.

7. Istenünk, te ûzted ki e föld lakóit néped, Izrael elõl, és te adtad barátod, Ábrahám ivadékának mindörökre.

8. Õk le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek azzal a szándékkal:

9. Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom elõtt és a te színed elõtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, s akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket.

10. Nézd, Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyének fiai, akiken keresztül nem engedted átvonulni Izrael fiait, amikor kijöttek Egyiptom földjérõl, azért hát elkerülték, és nem pusztították ki õket,

11. nézd, most úgy fizetnek vissza nekünk, hogy ide jöttek és ki akarnak ûzni bennünket örökségünkbõl, amelyet nekünk adtál.

12. Istenünk, hát nem sújtsz le rájuk? Hiszen bennünk sincs elég erõ ekkora tömeggel szemben, amely ránk támad. Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád."

13. Ezalatt egész Júda ott állt az Úr elõtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt.

14. Ekkor a sokaság közepette az Úr lelke leszállt egy Aszaf fiai közül való levitára, Jahazielre, Zekarjahu fiára, Benája, Jeuel és Mattanja utódára.

15. Így kezdett beszélni: "Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettõl a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek.

16. Holnap gyertek le eléjük! A Cic nevû domboldalon fognak felvonulni, így rájuk találtok a völgy végén Jeruel pusztájával szemben.

17. Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!"

18. Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr elõtt, hogy hódoljanak elõtte.

19. Aztán Kehát fiai és a Korach fiai közül való leviták felálltak, hogy emelt hangon, harsogva magasztalják az Urat, Izrael Istenét.

20. Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás elõtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: "Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok."

21. Miután ezt a tanácsot adta a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy kivonuláskor a hadba keltek élén szent díszben magasztalják õt e szavakkal: "Dicsérjétek az Urat, mert irgalma örökkévaló!"

22. Mihelyt felhangzott a dicsõítõ és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen. Így ezek vereséget szenvedtek.

23. Aztán Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyének fiai ellen, hogy kiirtsák és elpusztítsák õket. Miután végeztek Szeir lakóival, az egyik férfi a másikat segítette a pusztításban.

24. Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: Lám, azok holtan hevertek a földön. Senki sem menekült meg.

25. Ekkor jött elõ Jehosafát és népe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Találtak is állatot nagy mennyiségben, aztán fölszerelést, ruhákat és drágaságokat. Annyit zsákmányoltak, hogy alig bírták elvinni. Három napig tartott, míg összeszedték a zsákmányt, mert olyan sok volt.

26. A negyedik napon aztán összegyûltek a Beraka-völgyben. Mivel ott adtak hálát az Úrnak, azért nevezik mind a mai napig azt a helyet Beraka völgyének.

27. Ezután Júda és Jeruzsálem férfiai Jehosafáttal az élükön mind megfordultak, hogy örömujjongás közt visszatérjenek Jeruzsálembe. Az Úr ugyanis megszerezte az ellenségeik fölötti diadal örömét.

28. Hárfa-, lant- és trombitazengés közepette vonultak be Jeruzsálembe az Úr templomába.

29. A környék valamennyi királysága félni kezdett Istentõl, amikor meghallották, hogyan harcolt az Úr Izrael ellenségei ellen.

30. Így Jehosafát országa nyugalmat élvezett, mert Istene nyugalmat biztosított neki minden oldalról.

31. Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendõs volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve.

32. Atyjának, Azának útján járt, és nem tért le róla. Azt tette, ami kedves az Úr szemében.

33. Ám a magaslatokat nem távolították el, mert a nép szíve még nem ragaszkodott állhatatosan atyái Istenéhez.

34. Jehosafát egyéb dolgai az elsõktõl az utolsókig mind meg vannak írva Jehunak, Hanani fiának a beszédei között, amelyek be vannak iktatva Izrael királyainak könyvébe.

35. Ezután Jehosafát szövetségre lépett Achazjával, Izrael királyával, s az gonoszságba vitte.

36. Arra szövetkezett vele, hogy Tarsisba járó hajókat készítsenek. Ecjon-Geberben el is készítették a hajókat.

37. De Eliezer, a maresai Dodajahu fia így jövendölt Jehosafát ellen: "Mivel szövetségre léptél Achazjával, az Úr szétzúzza mûvedet." Hajói össze is törtek, és így nem mehettek el Tarsisba.

1. Hová ment szerelmed, asszonyoknak gyöngye? Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!

2. Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.

3. Én a kedvesemé vagyok, s õ az enyém - a liliomok között legeltet.

4. Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa, és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy!

5. Fordítsd el tõlem a tekinteted, mert megigézel vele. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyérõl.

6. A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók, amelyek épp most hagyják el az úsztatót. Mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.

7. A halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.

8. Királyné van hatvan, ágyasasszony nyolcvan, [és a szolgálóknak se szeri, se száma].

9. De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülõjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynõk s ágyasok ünneplik.

10. Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, s szép, mint a telihold, világos, mint a nap, és oly félelmetes, mint a zászlós hadak?

11. A diófásba mentem, hogy megnézzem, fakad-e (az élet) a völgynek aljában; hogy lássam, kihajtottak-e már a szõlõk, s virágba borultak-e a gránátalmafák.

12. És ekkor - hogy hogyan, nem tudom - a lelkem beültetett nemes népemnek hintajába.