Fejezet 12
1. Amikor Rechabeám uralma megszilárdult és megerõsödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele egész Izrael.
2. Mivel elpártoltak az Úrtól, Rechabeám király ötödik esztendejében felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen
3. ezerkétszáz harci szekérrel és hatvanezer lovassal. Tömérdek népség jött vele Egyiptomból: líbiaiak, szukiak és kusiak.
4. Elfoglalta a Júdában levõ megerõsített városokat, és egészen Jeruzsálemig eljutott.
5. Ekkor Semaja próféta fölkereste Rechabeámot és Júda fejedelmeit, akik Sisáktól való félelmükben Jeruzsálemben jöttek össze. Azt mondta nekik: "Ezt üzeni az Úr: Elhagytatok, azért hát én is Sisák kezére adlak benneteket."
6. Izrael fejedelmei a királlyal együtt megalázkodtak és elismerték: "Igazságos az Úr!"
7. Amikor az Úr látta, hogy megalázkodtak, szózatot intézett Semajához: "Mivel megalázkodtak, nem pusztítom el õket, hanem adok nekik egy kis lehetõséget a menekülésre. Nem zúdítom rá Sisák által haragomat Jeruzsálemre.
8. Mindazonáltal a szolgái lesznek, hadd tudják meg, mi a különbség az én szolgálatom, meg a világ hatalmasainak szolgálata között."
9. Sisák, Egyiptom királya fel is vonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Isten házának és a királyi palotának a kincseit. Mindent elvitt, még az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon készíttetett.
10. Helyettük Rechabeám király bronzpajzsokat készíttetett, és rábízta a királyi palota kapuját õrzõ testõrök tisztjeinek kezére.
11. Valahányszor a király az Úr templomába ment, ezeket vitték a kíséretében haladó testõrök. Azután ismét visszavitték a fegyverraktárba.
12. Mivel tehát megalázkodtak, elfordult tõlük az Úr haragja, és nem pusztított el mindent teljesen, mert Júdában is csak akadt valami jó.
13. Rechabeám király ezután újra erõre kapott Jeruzsálemben, és tovább uralkodott. Negyvenegy esztendõs volt, amikor király lett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet Izrael törzsei közül kiválasztott az Úr, hogy az viselje a nevét. Anyja ammonita volt és Naamának hívták.
14. Gonosz tetteket vitt végbe, mert szíve nem volt állhatatos az Úr szolgálatában.
15. Rechabaám dolgai az elsõktõl az utolsókig gondosan meg vannak írva Semaja próféta és Iddó látóember krónikáiban. Rechabeám és Jerobeám között állandó volt az ellenségeskedés.
16. Végül Rechabeám is megtért atyáihoz, és eltemették Dávid városában. Fia, Abija lett helyette a király.
Fejezet 13
1. Abija Jerobeám király 18. esztendejében lett Júda királya.
2. Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a gibeai Uriel leánya volt és Michajának hívták. A háború Abija és Jerobeám között is tovább folyt.
3. A támadást Abija kezdte négyszázezer válogatott harcossal. Jerobeám pedig nyolcszázezer válogatott vitéz harcost állított csatarendbe vele szemben.
4. Ekkor Abija felállt Cemarájim hegyére, amely Efraim hegységében van, és így kezdett beszélni: "Figyeljetek ide, Jerobeám és egész Izrael!
5. Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök idõre szóló sószövetség alapján.
6. Jerobeám, Nebát fia, Dávid fiának, Salamonnak a szolgája mégis fölkelt és fellázadt ura ellen.
7. Erre köré gyûltek a mihaszna emberek, a semmirekellõ alakok, és fölébe kerekedtek Rechabeámnak, Salamon fiának. Rechabeám tapasztalatlan és félénk szívû ember volt, azért nem tudott nekik ellenállni.
8. Most tehát ti azt gondoljátok, hogy ellen tudtok állni az Úr királyságának, amelyet Dávid fiainak kezére bízott? Azért, mert nagy tömeggel jöttetek, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jerobeám készített nektek istenekül?
9. Hát nem ti ûztétek el az Úr papjait, Áron fiait meg a levitákat? S nem ti szereztetek magatoknak papokat úgy, mint a világ többi népei? Minden jöttment, aki megragadott egy bikaborjút és hét kost, mindjárt papjává lett azoknak, akik nem is istenek.
10. Ami minket illet, nekünk az Úr az Istenünk, mi nem hagytuk el. Papjaink, akik az Úr elõtt szolgálatot teljesítenek, Áron fiai, meg a leviták is a maguk szolgálatában.
11. Minden reggel és minden este bemutatják az Úrnak az égõáldozatokat, az illatáldozatokat és a tiszta asztalra kitett kenyerek rendjét. Nálunk van az arany mécstartó a mécseseivel együtt, amelyeket minden este meggyújtanak. Mi ugyanis megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek törvényeit, ti azonban elhagytátok õt.
12. Nézzétek, nekünk Isten áll az élünkön, meg az õ papjai, és a riadó trombiták, amelyek ellenetek harsognak. Izrael fiai, ne harcoljatok az Úr, atyáitok Istene ellen, mert nem hoz rátok szerencsét!"
13. Közben Jerobeám cselt vetve mögéjük osont. Így Júda elõtt is ott álltak, s mögöttük is ott voltak a cselvetõk.
14. Amint Júda megfordult és rádöbbent, hogy elöl is, hátul is ellenség, felkiáltottak az Úrhoz. A papok megfújták a trombitákat,
15. Júda harcosai meg nagy lármát csaptak. Amikor Júda harcosai kiáltozni kezdtek, Isten megverte Jerobeámot és egész Izraelt Abija és Júda szeme láttára.
16. Ekkor Izrael fiai megfutamodtak Júda elõl, de Isten a kezükbe adta õket.
17. Abija és népe akkora vereséget mért rájuk, hogy Izraelbõl ötszázezer válogatott férfi esett el sebeiben.
18. Így maradtak alul abban az idõben Izrael fiai, ellenben Júda fiai erõsebbnek bizonyultak, mert az Úrban, atyáik Istenében bíztak.
19. Abija azután üldözõbe vette Jerobeámot, és néhány várost elfoglalt tõle: Bételt a leányvárosaival együtt, Jesanát a leányvárosaival együtt és Efront, szintén a leányvárosaival együtt.
20. Nem is tudott többé Jerobeám Abija napjaiban erõre kapni, sõt az Úr úgy megverte, hogy belehalt.
21. Abija ellenben megerõsödött. Tizennégy asszonyt vett feleségül, és huszonkét fiút meg tizenhat leányt nemzett.
22. Abija egyéb dolgai, tettei és szavai meg vannak írva Iddó próféta feljegyzéseiben.
23. Mikor aztán Abija megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király. Az õ napjaiban tíz évig békét élvezett az ország.
