Biblia egy év alatt.

A 147. napon a Királyok első könyve 5. fejezete részletesen leírja Salamon templomának építésének előkészületeit és tervezését. A Krónikák második könyve 7-8. fejezete leírja a munka befejezését és a templom felszentelését, kiemelve Isten dicsőségét. A 66. zsoltár arra buzdít minden nemzetet, hogy dicsérjék Istent hatalmas tetteiért és örökkévaló hűségéért.

1. Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt.

2. Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki,

3. továbbá 10 hízómarhát és 20 ridegmarhát, végül 100 juhot, nem számítva a szarvasokat, gazellákat, antilopokat meg a hízott szárnyasokat.

4. Õ uralkodott az egész földön a Tifszach folyón túl egészen Gázáig, a folyón túl minden király fölött körös-körül mindenkivel békében élt.

5. Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szõlõje és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt.

6. Salamonnak volt végül négyezer állása a lóistállókban a szekerei számára és tizenkétezer lova.

7. Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék.

8. Az árpát meg a szalmát is mindig oda vitték a kocsi- meg a hátaslovaknak, ahol éppen volt, ki-ki, amint ráesett a sor.

9. Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény.

10. Salamon bölcsessége így felülmúlta Kelet országainak minden bölcsességét, sõt, még Egyiptom bölcsességét is.

11. Bölcsebb volt minden embernél, még az eszrachita Etánnál s Machol fiainál, Hemannál, Kalkolnál és Dardánál is.

12. Nevének híre eljutott körös-körül minden néphez. Háromezer mondást mondott, énekeinek száma pedig ezerötre rúg.

13. Tudott beszélni a fákról, a Libanon cédrusaitól kezdve egészen a falon növõ izsópig; tudott beszélni a négylábúakról és a madarakról, a férgekrõl és a halakról.

14. Minden népbõl jöttek hallgatni Salamon bölcsességét; a föld minden királya adózott neki, aki csak hallott bölcsessége felõl.

15. Hirám, a tíruszi király is elküldte szolgáit Salamonhoz; hallotta ugyanis, hogy atyja helyébe fölkenték királlyá, s Hirám egész életében jó barátja volt Dávidnak.

16. Salamon erre üzenetet küldött Hirámnak:

17. "Magad is tudod, hogy atyámnak nem volt módja templomot építenie az Úr, az õ Istene nevének a háborúk miatt, amelyekkel mindenfelõl szorongatták, míg az Úr lába alá nem vetette ellenségeit.

18. Most azonban körös-körül békét teremtett az Úr, az én Istenem, nincs többé, aki ellenszegülne, s nincs balszerencse.

19. Így arra gondolok, hogy házat építek az Úr, az én Istenem nevének, az Úrnak atyámhoz, Dávidhoz intézett szava szerint: A fiad, akit majd helyedbe a trónra emelek, építsen hajlékot a nevemnek.

20. Adj hát parancsot, hogy Libanonban vágjanak fákat nekem, úgy, hogy az én embereim is elmennek a te embereiddel, s én fizetem embereid általad megszabott bérét. Tudod magad is, senki sincs köztünk, aki úgy értene a fadöntéshez, mint a szidoniak."

21. Amikor Hirám megkapta Salamon üzenetét, nagyon örült és felkiáltott: "Áldott legyen ma az Úr, aki bölcs fiút adott Dávidnak (hogy uralkodjék) ezen a nagy népen!"

22. Aztán ezt a választ adta Salamonnak: "Megkaptam üzenetedet; minden kívánságodat teljesítem a cédrusokat és ciprusokat illetõen.

23. Embereid szállítsák Libanonból a tengerhez, aztán leúsztatom a tengeren, és arra a helyre vitetem õket, amelyet megnevezel. Ott szétszedetem, s te elvitetheted õket. De bizonyára te is teljesíted majd kívánságaimat: szállítasz élelmet udvarom számára."

24. Hirám tehát annyi cédrus- és ciprusfát szállított Salamonnak, amennyit csak akart.

25. Ennek ellenében Salamon 20000 bat olajbogyóból sajtolt olajat. Ennyit szállított Salamon Hirámnak minden évben.

26. Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megígérte. S egyetértés uralkodott Hirám és Salamon között, úgyhogy szövetséget is kötöttek egymással.

27. Akkor Salamon munkásokat gyûjtött egész Izraelbõl; a munkások száma harmincezer embert tett ki.

28. Aztán elküldte õket Libanonba, fölváltva minden hónapban tízezret úgy, hogy egy hónapig Libanonban voltak, két hónapig otthon. Adonirám felügyelt a munkára.

29. Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kõfejtõje is volt Júda hegységében,

30. nem számítva Salamon munkafelügyelõit, akik a munkát irányították, mármint a háromezer-háromszázat, akik a munkát végzõ emberekre felügyeltek.

31. A király elrendelte, hogy hatalmas köveket fejtsenek, pompás köveket, hogy faragott kockakövekbõl vessenek alapot a háznak.

32. Salamon építõi és Hirám építõi a gibbitákkal egyetemben gondoskodtak az építkezésrõl, s elõkészítették a fát meg a köveket a templom építéséhez.

Fejezet 7

1. Amikor Salamon befejezte az imádságát, tûz szállt le az égbõl, és megemésztette az égõ- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsõsége betöltötte a templomot.

2. A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsõsége betöltötte az Úr templomát.

3. Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tûz és az Úr dicsõsége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!"

4. Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak.

5. Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát.

6. Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsõítõ énekeit adták elõ, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is.

7. Salamon az Úr temploma elõtt elterülõ középsõ udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égõáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égõáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.

8. Ebben az idõben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig.

9. A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep.

10. Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az õ népével.

11. Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani.

12. Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: "Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen.

13. Ha bezárom az eget, és elmarad az esõ; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre,

14. de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égbõl, megbocsátom bûneit, és meggyógyítom országát.

15. Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak.

16. Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor.

17. Ami pedig téged illet, ha úgy jársz elõttem, ahogy atyád, Dávid járt elõttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod elõírásaimat és törvényeimet,

18. akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.

19. Ha azonban elfordultok tõlem, nem követitek elõírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok,

20. akkor kiirtalak benneteket földemrõl, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elõl, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára.

21. Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal?

22. Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta õket Egyiptom földjérõl, más istenekhez szegõdtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt."

Fejezet 8

1. Húsz esztendõ elmúltával, miközben Salamon fölépítette az Úr templomát meg a maga palotáját,

2. kiépítette azokat a városokat is, amelyeket Hirám visszaadott neki. Izrael fiai közül vitt oda lakosokat.

3. Majd Salamon Hamát-Coba ellen vonult és elfoglalta.

4. Aztán kiépítette a pusztában Tadmort és az összes raktárvárost, amelyet Hamátban épített.

5. A felsõ és az alsó Bet-Horont falakkal, kapukkal és zárakkal megerõsített várossá építette ki.

6. Úgyszintén Baalátot és mindazokat a raktárvárosokat, amelyek Salamonhoz tartoztak, a szekerészek összes városát és a lovasság városait: végül mindazt, amit Salamon Jeruzsálemben, Libanonban és uralmának egész területén jónak látott fölépíteni.

7. A hetiták, amoriták, periziták, hivviták, jebuziták maradványait, akik nem tartoztak Izraelhez,

8. hanem azok fiai voltak, amik megmaradtak az országban, és akiket nem irtottak ki Izrael fiai, Salamon robotra kötelezte mind a mai napig.

9. Izrael fiai közül azonban senkit sem rendelt Salamon robotmunkára, hanem harcosok, fõtisztek, válogatott vitézek, meg a harci szekerek és a lovasok felügyelõi voltak.

10. Salamon király robotosainak ezek a felügyelõi, akik a köznépnek parancsoltak, kétszázötvenen voltak.

11. Salamon a fáraó leányát Dávid városából átköltöztette abba a palotába, amelyet a számára építtetett. Azt gondolta ugyanis: "Ne lakjék Dávidnak, Izrael királyának házában a feleségem, mert szent ott minden, ahova az Úr ládája bevonult!"

12. Ezentúl Salamon az Úr tiszteletére az égõáldozatokat az Úr oltárán mutatta be, amelyet az elõcsarnok elõtt építtetett.

13. Mózes parancsa szerint áldoztak rajta a különféle napokra szóló elõírásnak megfelelõen: a szombatokon, az újholdakon és az ünnepeken, három alkalommal egy esztendõben: vagyis a kovásztalanok, a hetek és a sátrak ünnepén.

14. Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra megállapított szolgálatra, a levitákat is a tisztjükbe, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok mellett az egyes napok szertartása szerint, végül az ajtónállókat is osztályaik szerint minden egyes kapuhoz, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere.

15. Attól, amit a király a papoknak és a levitáknak parancsolt, nem is tértek el semmiben, még a kincstár õrzése ügyében sem.

16. Az egész költség készen állott Salamonnak attól a naptól kezdve, hogy megvetette az Úr házának alapjait, egészen addig a napig, amelyen befejezte.

17. Ezután Salamon elment Ecjon-Geberbe és Elátba, a tenger partjára Edom földjén.

18. Hirám ekkor szolgái által hajókat és tapasztalt tengerészeket küldött neki. Ezek Salamon szolgáival együtt elmentek Ofirba. Négyszázötven talentum aranyat hoztak onnan, és elvitték Salamon királynak.

1. (A karvezetõnek - ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind,

2. zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsõítõ énekkel!

3. Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te mûveid! Az ellenség meghajol hatalmas erõd elõtt.

4. Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet!

5. Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat mûvelt az emberek között!

6. A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk!

7. Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat.

8. Dicsõítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét!

9. Õ ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk.

10. Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tûzben megvizsgáltál.

11. A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípõnkre.

12. Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tûzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál.

13. Égõáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam:

14. ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban.

15. Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszõket, bakokat ajánlok neked.

16. Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem!

17. Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét.

18. Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr.

19. Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgõ szavamra.

20. Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tõlem.