Fejezet 1
1. Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér,
2. Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét.
3. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
4. Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek.
5. Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben.
6. A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek.
7. Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok,
8. aki mindvégig megerõsít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján.
9. Hûséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.
10. Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.
11. Kloe hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felõletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok.
12. Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal."
13. Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg?
14. Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt,
15. így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve.
16. Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna.
17. Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedõ beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.
18. A keresztrõl szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.
19. Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom.
20. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság?
21. Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívõket.
22. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek,
23. mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Õ a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság,
24. a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.
25. Hiszen Istennek a "balgasága" bölcsebb az embereknél, és Istennek a "gyöngesége" erõsebb az embereknél.
26. Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az elõkelõ.
27. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki,
28. ami a világ elõtt gyönge, hogy megszégyenítse az erõseket, s ami a világ elõtt alacsonyrendû és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak.
29. Így senki sem dicsekedhet Isten elõtt.
30. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentõl bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelõdésünkké és megváltásunkká lett.
31. Így teljesül az Írás: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék."
Fejezet 2
1. Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát.
2. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettrõl.
3. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok.
4. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erõ bizonyságából,
5. hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.
6. A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit,
7. hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktõl fogva megdicsõülésünkre rendelt.
8. Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsõség Urát.
9. Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik õt szeretik.
10. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.
11. Ki ismeri az ember bensõ dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.
12. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentõl eredõ Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk.
13. Errõl beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva.
14. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkébõl ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.
15. Noha a lelki ember mindent megítél, õt nem ítéli meg senki.
16. "Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná õt?" Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.
