Biblia egy év alatt.

A 282. napon a makkabeusok elnyomás elleni lázadásának kezdetét tanulmányoztuk, kiemelve a bátorságot és a hitet. A Sirák könyve 1-3. fejezete a bölcsesség és az Úr félelmének alapelveit mutatja be. A Példabeszédek 21:29-31 gyakorlati útmutatást nyújt az ítélőképességről és az okosságról, megerősítve az istenfélő életről alkotott felfogásunkat.

1. Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettiimbõl, és legyõzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette elõször Hellászon uralkodott, királyként.

2. Sok hadjáratot vezetett, erõdöket foglalt el és királyokat küldött halálba.

3. Egészen a föld határáig elõrenyomult, és sok néptõl szedett adót. Az egész föld elnémult elõtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gõggel telt el.

4. Hatalmas sereget gyûjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetõi lettek.

5. De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia.

6. Maga elé idézte legfõbb embereit, akik vele nõttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát.

7. Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt.

8. Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén.

9. Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.

10. Istentelen sarj fakadt belõlük, Antiochusz Epifánész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra.

11. Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: "Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élõ népekkel. Mert amióta elkülönültünk tõlük, rengeteg baj ér bennünket."

12. Ez a javaslat tetszésre talált.

13. A népbõl néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta õket, hogy pogány szokásokat vezessenek be.

14. Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették elõbõrüket,

15. és elpártoltak a szent szövetségtõl. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.

16. Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék.

17. Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult.

18. Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott elõle és elmenekült, de sokan áldozatul estek.

19. Meghódította Egyiptom megerõsített városait és kifosztotta Egyiptom földjét.

20. Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult.

21. Gõggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt,

22. továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölõket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte õket.

23. Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált.

24. Mindent összeszedett, és visszatért országába. De elõbb vérfürdõt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott.

25. Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára.

26. Siránkoztak a fõemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett.

27. Aki võlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony.

28. Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött.

29. Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe.

30. Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt.

31. A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevõ falakat.

32. Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták.

33. Megerõsítették Dávid városát, magas és erõs falakkal és hatalmas bástyákkal.

34. Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat.

35. Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek.

36. A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden idõre.

37. A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet.

38. Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk.

39. Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett.

40. Mint egykor dicsõsége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott.

41. Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet,

42. és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának.

43. Sõt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot.

44. A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz,

45. a templomban hagyjanak fel az égõ-, a véres- és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket,

46. és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat.

47. Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat,

48. hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyû dologgal.

49. Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat.

50. Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia.

51. Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelõket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta - városról városra -, hogy mutassanak be áldozatot.

52. A népbõl sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytõl. Gonoszságot követtek el az országban,

53. és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtõzzék.

54. A 145. esztendõ Kiszleu hónapjának tizenötödik napján a király az égõáldozat oltárán szörnyû undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek.

55. A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak.

56. A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tûzbe vetették.

57. Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem elõtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték.

58. Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban.

59. A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égõáldozatok oltára helyén állt.

60. Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint,

61. gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték.

62. De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek.

63. Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált.

64. Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyû harag.

Fejezet 1

1. Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök idõkre otthon van az nála.

2. A tenger homokját, az esõ cseppjeit s a letûnt idõ napjait ki vehetné számba?

3. Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni?

4. Minden más dolognál elõbb teremtette a bölcsességet, öröktõl fogva az okosságot.

6. A bölcsesség gyökere ki elõtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe?

8. Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol:

9. az Úr! Õ teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden mûveire.

10. Bõkezûen juttat belõle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik õt szeretik.

11. Az Úrnak félelme tisztesség, dicsõség, csupa vidámság és ünnepi koszorú.

12. Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad s hosszú életet.

13. Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik.

14. A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hûek.

15. Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is.

16. A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak.

17. Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csûrük megtelik.

18. A legfõbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül.

19. Látta, megszámlálta: okosságot ad és érteni tudást, s dicsõvé teszi, aki ragaszkodik hozzá.

20. A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága.

22. Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya.

23. A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része.

24. Hallgat, amíg el nem jön a beszéd ideje, bölcsességét aztán sok száj magasztalja.

25. A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bûnös irtózik Isten félelmétõl.

26. Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr.

27. Az Úrnak félelme bölcsesség és mûveltség, s ami kedves neki, az a hûség és szelídség.

28. Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje.

29. Ne légy képmutató az emberek elõtt, és ügyelj gondosan ajkadnak szavára.

30. Ne bízd el magadat, mert hátha elesel, s magad hozol ezzel szégyent a fejedre. Mert az Úr feltárja, amit te elrejtesz, és az egybegyûltek elõtt a földre sújt. Ott kiderül, hogy nem vagy istenfélõ, és hogy a szíved csalással van tele.

Fejezet 2

1. Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.

2. Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit.

3. Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tõle, hogy életed végén majd felmagasztaljon.

4. Mindent, ami rád szakad, tûrj el békességgel, maradj hûséges a megaláztatásban.

5. Mert az aranyat tûzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában.

6. Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne.

7. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek.

8. Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok.

9. Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot.

10. Nézzétek a letûnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta?

11. Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bûnt és segít a balsorsban.

12. Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bûnösnek, aki kettõs játékot ûz.

13. Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat.

14. Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, hogyha meglátogat az Úr?

15. Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, s az útjain járnak, akik õt szeretik.

16. Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek.

17. Akik az Urat félik, kitárják szívüket, s rábízzák magukat igaz alázattal.

18. Vessük magunkat Isten karjaiba, ne kerüljünk az emberek kezébe, mert amilyen nagy õ, éppoly nagy irgalma.

Fejezet 3

1. Rám hallgassatok fiaim, atyátokra, s tartsátok meg szavam, hogy üdvöt nyerjetek.

2. Az Úr az apát többre nézi gyermekeinél, s az anyának jogot ad fiai fölött.

3. Aki tiszteli apját, levezekli bûneit,

4. s aki becsüli anyját, az kincset gyûjt magának.

5. Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik.

6. Aki becsüli apját, hosszú életû lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti:

7. szüleit szolgálva Istennek is szolgál!

8. Fiam! Szóban s tettben tiszteld apádat, hogy az õ áldása szálljon életedre.

9. Az apa áldása védi a fiak házát, az anya átka szétzúzza alapját.

10. Apádat gyalázva ne akarj feltûnni, mert apád szégyene neked sem dicsõség.

11. A férfi dicsõsége apja becsülete, a becstelen anya szégyene a gyermekeknek.

12. Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se!

13. Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha virágjában van is életed.

14. Nem felejtik el, ha szánod apádat, elszámolják neked majd a bûneidért.

15. Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltûnnek bûneid.

16. Gonosz, aki semmibe sem veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr.

17. Fiam, alázattal vidd végbe tetteid, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál.

18. Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél.

20. Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak.

21. Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erõdön felül van, azt ne vizsgáld.

22. Amit elõírtak neked, azzal törõdj, ami el van rejtve, azért ne bajlódj.

23. Amihez kevés az erõd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét.

24. Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak.

26. Gonosz véget ér a megátalkodott szív, elvész a veszélyben, aki azt szereti.

27. A dacos szív sok szenvedést okoz magának, és a bûnös ember bûnökre bûnt halmoz.

28. Nincs gyógyír a gõgös embernek sebére, a gonoszság vert benne gyökeret.

29. A bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának, s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül.

30. Vízzel oltják el a lobogó tûzlángot, az irgalmas szeretet bûnöket engesztel.

31. Aki a jótettet viszonozza, gondol a jövõre, s amely napon meginog, biztos támaszra lel.

29. A gonosz férfi mogorva arcot vág, az igaz egyenes irányt szab útjának.

30. Nincs olyan bölcsesség, nincs olyan tudomány, s nincs olyan tanács, amely megáll az Úr színe elõtt.

31. A csata napjára paripát nyergelnek, ám a gyõzelmet az Úr adja.