Biblia egy év alatt.

A 185. napon Ezékiás rendíthetetlen hitéről elmélkedünk a 2Királyok 19. fejezetében, aki imával és az Úrba vetett bizalommal néz szembe az asszír fenyegetéssel. A 2Krónikák 30. fejezete a helyreállított pászkaünnepről számol be, amely egyesítette a népet az imádatban. A 143. zsoltár mély kiáltás útmutatásért és segítségért, emlékeztetve minket arra, hogy Isten a mi menedékünk és vezetőnk a nyomorúság idején.

1. Amikor Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, vezeklõruhát öltött magára és elment az Úr templomába.

2. Eljakim udvarmestert pedig és Sebna írnokot meg a papság véneit elküldte - vezeklõruhába öltözve - Ámosz fiához, Izajás prófétához.

3. Így szóltak hozzá: "Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a rettegés, a megpróbáltatás és a gyalázat napja. Mert elérkezik a gyermek születésének ideje, de nincs erõ a világra hozatalához.

4. Talán meghallja az Úr, a te Istened a fõpohárnok szavait, akit ura, Asszíria királya ideküldött káromolni az élõ Istent, és megbünteti beszédéért, amelyet hallott az Úr, a te Istened. Imádkozz hát a maradékért, amelyik még itt van!"

5. Hiszkija szolgái tehát elmentek Izajáshoz.

6. És Izajás azt válaszolta nekik: "Jelentsétek uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj amiatt a beszéd miatt, amelyet hallottál, s amellyel Asszíria királyának szolgái káromoltak.

7. Nézd, olyan lelket adok neki, hogy amikor majd valami szóbeszédet hall, visszatér földjére, hazájában aztán elveszítem, kard élén."

8. Amikor a fõpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libnánál találta, épp azt ostromolta. Csakugyan, (a fõpohárnok) hallotta hírét, hogy elvonult Lachis alól,

9. mert azt hallotta Etiópia királyáról, Tirhakáról: "Nézd, kivonult, hogy megmérkõzzék veled." Akkor újra követet küldött Hiszkijához ezzel a megbízatással:

10. "Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére.

11. Nézd, hallottad, mit tettek Asszíria királyai az országokkal, hogy betöltötték rajtuk az átkot. Hát te megmenekülnél?

12. Vajon a népek istenei, akiket atyáim kiirtottak, megmentették Gozant, Harant, Recefet és Tell Bazarban Eden lakóit?

13. Hol van Hamat királya, Arpad királya, Szefarvajim, Hena és Avva királya?"

14. Hiszkija király átvette a küldöttek kezébõl a levelet és elolvasta. Aztán fölment az Úr templomába, s az Úr elé terjesztette.

15. Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr elõtt: "Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet.

16. Figyelj, Uram, és hallgass meg! Halld meg Szancherib szavait, amiket üzent, s hogy gyalázta az élõ Istent.

17. Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai leigázták a népeket,

18. isteneiket pedig tûzbe vetették. De nem is voltak istenek, csupán emberi kéz alkotásai, fa és kõ, azokat megsemmisíthették.

19. De te, Uram, Istenünk, szabadíts ki minket kezébõl, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!"

20. Akkor Ámosz fia, Izajás elküldött Hiszkijához és azt üzente: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Meghallgattalak, amikor Asszíria királya, Szancherib miatt hozzám imádkoztál.

21. Ezt mondja felõle az Úr: "Megvet, kigúnyol, Sion szûz leánya, fejét csóválja hátad mögött, Jeruzsálem leánya.

22. Kit káromoltál, kit gyaláztál? Ki ellen hangoskodtál, s emelted föl gõgös tekinteted? Izrael Szentje ellen!

23. Követeid által gúnyt ûztél az Úrból. Így gondolkodtál: harci szekereimmel felhágtam a hegyek csúcsára, Libanon ormára. Égbe nyúló cédrusait kidöntöttem, legszebb ciprusait kivágtam. Eljutottam a legtávolibb pihenõhelyig, az erdõ sûrûjéig.

24. Mélyre ástam, és idegen vizeket ittam frissülésül. Egyiptom folyói mind kiszáradtak a lábam s talpam alatt.

25. Nem hallottál róla? Réges-rég elõkészítettem, õsidõk óta elterveztem, most aztán valóra váltom. A te dolgod volt romhalmazzá tenni mind a megerõsített városokat.

26. Lakóik remegtek tehetetlenül, s kipusztultak teljesen, mint a mezõ füve, a zsenge gyep, a háztetõk zöldje meg a rét a keleti szélben.

27. Ott vagyok amikor fölkelsz s amikor nyugovóra térsz. Ismerem mentedet s jöttödet.

28. Mivel ellenem háborogtál, s fülembe jutott lázadásod, orrodba teszem a gyûrûm és szádba a zablámat. Visszavezetlek az úton, amelyen idejöttél.

29. Ez lesz neked a jel: Ebben az évben azt eszik, amit vetettek, a jövõ esztendõben, ami parlagon hever. A harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szõlõt és élvezzétek termését!

30. Aki Júda házából menedékre lel, és életben marad, az verjen gyökeret, teremjen gyümölcsöt!

31. Mert Jeruzsálembõl kivonul a maradék, akik megmenekülnek, azokból egy csapat Sion hegyérõl. A Seregek Urának féltése végbeviszi ezt!

32. Ezért az Úr ezt mondja az asszírok királyára: Ebbe a városba nem vonul be, egyetlen nyilát sem lövi bele. Nem rohamozza meg pajzzsal, sem töltést nem emel ellene.

33. Visszatér az úton, amelyen jött, nem hatol be a városba - az Úr mondja.

34. Megvédem ezt a várost, megoltalmazom, magam miatt, s szolgámnak, Dávidnak kedvéért!"

35. Még azon az éjszakán történt, hogy az Úr angyala kivonult, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Amikor reggel fölkeltek, lám, csupa élettelen testet találtak.

36. Erre Asszíria királya, Szancherib szedte magát és elvonult. Visszatért Ninivébe és ott maradt.

37. Történt azonban, hogy amikor egy alkalommal istenének, Niszrochnak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szarecer kardot döftek bele, majd Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon lett helyette a király.

1. Hiszkija követséget küldött egész Izraelhez és Júdához. Azonkívül levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr templomába, Jeruzsálembe, s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének.

2. A király a fejedelmekkel és az egész gyülekezettel tanácsot tartott Jeruzsálemben abban az ügyben, hogy a pászkát a második hónapban kellene megtartani.

3. A maga idejében ugyanis nem tudták megtartani, mert sem elegendõ pap nem tartott megszentelõdést, sem a nép nem jött össze Jeruzsálembe.

4. A terv tetszett a királynak és az egész sokaságnak.

5. Határozatot hoztak tehát, hogy közhírré teszik egész Izraelben Beersebától Dánig: Jöjjenek el, s tartsanak pászkát Jeruzsálemben az Úrnak, Izrael Istenének. Sokan ugyanis nem az elõírásnak megfelelõen tartották meg.

6. A futárok el is indultak a királytól és fõembereitõl küldött levelekkel egész Izraelbe és Júdába. A király parancsára kihirdették: "Izrael fiai! Térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez! Akkor õ is visszafordul a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyának hatalmából.

7. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétõl. Ezért pusztulni hagyta õket, ahogy magatok is láthatjátok.

8. Ne keményítsétek meg hát nyakatokat, mint atyáitok! Béküljetek ki az Úrral és gyertek el a szent hegyére, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul tõletek izzó haragja.

9. Mert ha visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és gyermekeitek irgalomra találnak rabszolgatartóik elõtt, hogy visszatérhessenek erre a földre. Az Úr ugyanis, a ti Istenetek, kegyes és irgalmas. Nem fogja arcát elfordítani tõletek, ha visszatértek hozzá."

10. A futárok bejárták Efraim és Manassze földjét városról városra, egészen Zebulunig. Ám azok kinevették és kigúnyolták õket.

11. De azért Áserbõl, Manasszébõl és Zebulunból megalázkodtak és eljöttek Jeruzsálembe.

12. Ám Júdában Isten keze egyforma érzületet adott nekik, hogy a király és a fõemberek parancsára eleget tegyenek az Úr törvényének.

13. A második hónapban igen sok nép gyûlt össze Jeruzsálemben, hogy megüljék a kovásztalanok ünnepét, igen nagy tömeg.

14. Az elsõ dolguk az volt, hogy eltávolították a Jeruzsálemben levõ oltárokat, de még az illatáldozat céljára használt összes oltárokat is eltávolították, és a Kidron-völgybe hajították.

15. Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták a pászka-bárányt. A papok és a leviták is elszégyellték magukat, és megszentelõdtek. Azután bevitték az égõáldozatokat a templomba.

16. Isten emberének, Mózesnek a törvénye szerint, szokásuknak megfelelõen felálltak a helyükre, majd a papok széthintették a leviták kezébõl átvett vért.

17. Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelõdtek meg, a leviták voltak kénytelenek levágni a pászkabárányt mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az Úrnak.

18. A nép jó része ugyanis, fõleg az Efraimból, Manasszébõl, Isszachárból és Zebulunból valók, nem tisztultak meg, hogy ehessenek a pászka-bárányból. Ez nem felelt meg az elõírásnak. Azért Hiszkija értük külön imádkozott ilyenképpen: "Jóságos Urunk bocsásson meg

19. mindazoknak, akiknek a szívük készen van rá, hogy keressék az Istent, az Urat, atyáik Istenét, ha nincsenek is a szent tisztaságban."

20. Az Úr meghallgatta Hiszkiját és megbocsátott a népnek.

21. Így tartották meg Izrael fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy öröm közepette. A leviták és a papok napról napra teljes erõvel zengték az Úr dicséretét.

22. Hiszkija buzdító szavakat intézett az összes levitákhoz, akik jó megértést tanúsítottak az Úr ügye iránt. Így tartották az ünnepet hét napon át. Közben közösségi áldozatokat vágtak és dicséreteket zengtek az Úrnak, atyáik Istenének.

23. Aztán elhatározta a sokaság, hogy még hét napon át folytatja az ünneplést, és ezt nagy örömmel meg is tartották.

24. Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelõdtek meg.

25. Együtt örült Júdának egész gyülekezete, a papok és a leviták, az Izraelbõl jöttek egész sokasága, végül a jövevények, akik Izraelbõl valók voltak, de megtelepedtek Júdában.

26. Oly nagy örömünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem volt Jeruzsálemben.

27. Végül a Lévi törzsébõl való papok felálltak és áldást mondtak a népre. Szavuk meghallgatásra is talált, és az imádság felhatolt az õ szentséges lakóhelyére az égbe.

1. (Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hûséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint!

2. Ne menj ítéletre szolgáddal: az élõk közül senki sem igaz színed elõtt.

3. Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.

4. A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensõmben.

5. Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedrõl, átgondolom, amit kezed mûvelt.

6. Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.

7. Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tõlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak.

8. Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem.

9. Ments meg ellenségeimtõl, Uram, hozzád menekültem.

10. Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton,

11. nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelembõl!

12. Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.