Jób könyve, 35

Katolikus Biblia

1 Elihu ekkor folytatta és így szólt:

2 Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: "Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?"

3 Hisz kijelentetted: "Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?"

4 Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is.

5 Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted!

6 Ha bûnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bûnöd, mivel károsítod?

7 Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedbõl kaphatna?

8 Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed.

9 Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen,

10 de azt nem kérdezik: "Hol az én Teremtõm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon?

11 Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!"

12 Kiáltoznak, de õ nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gõgjét nézik.

13 Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törõdik a Mindenható.

14 És ha azt mondod: "Hiszen nem is lát, ügyem elõtte van, s folyvást rá várok",

15 aztán folytatod: "Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bûne nem érdekli",

16 akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.




Versículos relacionados com Jób könyve, 35:

Job 35 egy olyan fejezet, amelyben Eliú folytatja beszédét, azzal érvelve, hogy a férfiak cselekedetei nem érintik Istent, és fontos, hogy őszinteséggel és alázattal keressük Istent. Az isteni igazságosságról és az Istenben való bizalom fontosságáról is beszél, ahelyett, hogy a saját munkáiban bízik. Az alábbiakban öt vers található a 35 -ös munka témájával kapcsolatban:

Zsoltár 22:24: "Mert nem vette meg, és a szorongás szenvedését és az arcát sem rejtette el; korábban, amikor sírt, meghallotta." Ez a vers arról szól, hogy Isten nem veszi vagy hagyja el a szenvedést, hanem hallja őket, amikor sírnak neki, és Eliú üzenetével kapcsolatos üzenetével kapcsolatban áll, hogy fontos Isten iránti kérelem.

Zsoltár 145:17: "Csak az Úr minden módján, és minden munkájában szent." Ez a vers Isten igazságáról és szentségéről szól az összes műben, ami Eliú isteni igazságosságról szóló diskurzusához kapcsolódik.

Példabeszédek 3:34: "Természetesen gúnyolódik a gúnyolódás, de kegyelmet fog adni a szelídnek." Ez a vers arról szól, hogy Isten miként jutalmazza meg az alázatos és szelíd, ellentétben a hatókörrel, amely Eliú üzenetéhez kapcsolódik arról, hogy az Isten alázattal történő keresése fontos.

Ecclesiastes 3:14: "Tudom, hogy minden, amit Isten örökké tart; semmit sem kell hozzáadni neki, és semmit sem kell elvinni tőle; és Isten félelme előtte van." Ez a vers arról szól, hogy Isten minden, amit Isten csinál, és nem változtatható meg, ami Eliú üzenetéhez kapcsolódik, hogy fontosságú az Istenben való bizalom fontosságáról, ahelyett, hogy a saját munkáiban bízik.

Ézsaiás 40:31: "De azok, akik az Úrban várnak, megújítják erejüket, és szárnyakkal emelkednek, mint sasok; futni fognak és nem fáradnak; sétálnak, és nem fognak ragaszkodni." Ez a vers arról szól, hogy az Úrban elvárásaik hogyan fognak megújítani, és nem fáradnak, és összekapcsolódnak Eliú üzenetével, hogy fontos Isten bizalma, és nem a saját erejükben.


Poglavlja: