1 Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyûlnek egybe a sírásók.
2 Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak.
3 Tégy le óvadékot értem önmagadnál! Ki volna más, ki értem kezességet vállal?
4 Szívüket bezártad, nincs bennük belátás, azért egyetlen kéz föl nem emelkedik.
5 Zsákmányt osztani barátokat hívnak, saját gyermekeik szeme meg eleped.
6 Gúnydalok tárgyává tettek a nép elõtt, olyan ember lettem, akit szembeköpnek.
7 Szemem homályossá válik bánatomban, tagjaim sorvadnak, mint árnyék, olyanok.
8 Ezért a jámborok szörnyülködnek, és a bûnös miatt háborognak a tiszták.
9 De az igaz mégis hû marad útjához, kinek keze tiszta, gyarapszik erõben.
10 Rajta hát! Lépjetek közelebb mindnyájan! De hisz nem találok bölcset közöttetek!
11 Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták.
12 "A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elûzi a sötétséget."
13 Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben.
14 Síromhoz így szólok: "Az apám vagy nékem!" A férgekhez meg: "Anyám, s nõvéreim!"
15 Hol marad számomra még bármi reménység, ki leli meg - a boldogságomat?
16 Velem együtt leszállnak az alvilágba, és együtt süllyedünk a porba.
Versículos relacionados com Jób könyve, 17:
A Job 17. fejezetében a főszereplő továbbra is gyászolja nehéz helyzetét és a remény hiányát, amelyet a jövőben érez. Úgy érzi, hogy megveti barátai és Isten elhagyta. Az alábbiakban öt vers található az ebben a fejezetben tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 88:8: "Kihúztam az ismerőseimet a szemedből; rémületet tettem magamnak. Bezárultam, és nem tudok elmenni." Ez a vers azt a magányt ábrázolja, amelyet a munka érez, és hogy miként költözött ismerőseitől a szenvedés miatt, amelyet átél.
Ézsaiás 53:3: "Megvetették, és a leginkább elutasították a férfiak, a fájdalom embere és a munkában tapasztalt ember; és mivel az egyik ember elrejtette az arcukat, megvetettük, és mi egyáltalán nem tettük meg. " Ez a vers arról szól, hogy miként érzi magát a barátai és még Isten is megvetettnek és elutasították.
Zsoltár 88:15: "Szomorú vagyok, és hamarosan meghalok a fiatalságomtól; a rémületeket hordozom, amelyeket provokáltam, és teljesen kétségbeesett vagyok." Ez a vers leírja Job kétségbeesett állapotát, amely úgy érzi, hogy ifjúságától a szenvedés súlyát hordozza.
Sirmations 3:18: "És azt mondta: az erőm és a reményem az Úrban elfogyasztott." Job úgy érzi, hogy elvesztette minden erejét és reményét, különösen Istennel kapcsolatban, és hogy nincs más, amit meg kell tartania.
Zsoltár 22:14: "Vízként öntöm ki, és minden csontom szorong; a szívem olyan, mint a viasz, a bél közepén olvadva." Ez a vers szemlélteti a munka fizikai és érzelmi gyengeségét, összehasonlítva azt vízzel és megolvasztott viaszmal.
Poglavlja: