Jeremias, 8

1. “Naquele tempo – oráculo do Senhor –, serão retirados de seus sepulcros os ossos dos reis de Judá, dos seus chefes e sacerdotes, dos seus profetas e habitantes de Jerusalém.

1. Ha majd eljön az az idõ - mondja az Úr -, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.

2. E serão expostos ao sol, à lua e à multidão das estrelas que tanto amaram e serviram, e que seguiram, consultaram e adoraram. Esses ossos não serão mais recolhidos, nem enterrados, permanecendo como adubo na superfície do solo.

2. És kiterítik õket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegõdtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyûjtik össze és nem temetik el õket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén.

3. Preferível à vida será a morte para os sobreviventes dessa raça perversa, em todos os lugares pelos quais eu os houver dispersado – oráculo do Senhor dos exércitos.”

3. És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebbõl a gonosz nemzedékbõl mindenütt, ahová csak szétszórom õket - mondja a Seregek Ura.

4. Tu lhe dirás, então: Eis o que diz o Senhor: não se deverá levantar aquele que tomba? Não voltará aquele que se desviou?

4. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?

5. Por que persiste esse povo de Jerusalém em perpétua loucura? Obstinam-se na má-fé, recusando converter-se.

5. Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hûtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni.

6. Atentamente os escutei: não falam, porém, com sinceridade. Nem um deles se arrepende da maldade e não clama: “Que fiz eu?”. Retomam todos a caminhada, à semelhança do cavalo que se arremessa à batalha.

6. Mekkora figyelemmel hallgattam: De õk nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat.

7. Até a cegonha pelo ar reconhece a estação, e as rolas e as andorinhas são fiéis à migração. O meu povo, porém, não conhece a Lei do Senhor.

7. A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!

8. Como podeis dizer: “Somos sábios, e temos conosco a Lei do Senhor?”. Na verdade, foi a mentira que fez desta Lei o estilete enganador dos escribas.*

8. Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje.

9. Os sábios consternados e confundidos ficarão cobertos de vergonha, por haverem repelido a palavra do Senhor; qual seria então a sabedoria deles?

9. Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erõt és tõrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükbõl?

10. Eis por que a outros darei suas mulheres, e seus campos a novos donos, já que, do menor ao maior deles, todos se entregam aos lucros desonestos. Desde o profeta até o sacerdote, praticam todos a mentira.*

10. Ezért asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. Hiszen a legkisebbtõl a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek. A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot mûvel.

11. Tratam sem cuidado da ferida da filha do meu povo, e dizem: “Vai tudo bem! Vai tudo bem!” quando vai tudo mal.

11. Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.

12. Pelo seu proceder abominável serão confundidos, mas nem ao menos conhecem a vergonha, e nem o que seja enrubescer. Assim como os que caem, tombarão também e perecerão no dia do castigo – oráculo do Senhor.

12. Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Õk nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.

13. Vou reuni-los todos e arrebatá-los – oráculo do Senhor. Mas não havia uma só uva na vinha, nem figo na figueira. A folhagem havia murchado. E assim lhes dei quem os haveria de conquistar.*

13. Szeretnék szüretelni náluk - mondja az Úr -, de nincs szõlõ a szõlõtõkén, sem füge a fügefán, még a levél is lehervadt róla. Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el õket.

14. Para que ainda nos determos? Reuni-vos, e vamos para as praças fortes: lá havemos de perecer. Porquanto o Senhor, nosso Deus, decidiu que pereçamos, fazendo-nos beber água envenenada, já que pecamos contra ele.

14. "Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekezõ! Menjünk a megerõsített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene.

15. Aguardávamos a felicidade e nenhum bem encontramos, nenhum tempo de exaltação, e só vemos o terror.

15. A békességet vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, de lám, itt a rettenet.

16. Ouve-se, desde Dã, o relinchar dos cavalos, e toda a terra estremece com o estrépito de seus corcéis, que ao chegarem destroem a terra e o quanto nela existe: a cidade e os habitantes.

16. Dán felõl hallatszik már lovainak horkanása; harci paripáinak nyerítésétõl megrendül az egész föld. Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit."

17. Vou lançar serpentes contra vós, e víboras insensíveis aos encantamentos, que vos morderão – oráculo do Senhor.

17. Igen, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeket nem lehet megbûvölni, és megmarnak benneteket - mondja az Úr -,

18. Onde encontrar consolo para a minha dor? Dentro de mim sofre o coração. Chega-me de uma terra longínqua

18. gyógyíthatatlanul. Fájdalom vesz rajtam erõt, s szívem kesereg bensõmben,

19. a voz amargurada da filha do meu povo: “Não está mais o Senhor em Sião? E nela não mora mais o seu rei?”. Por que me irritaram com seus ídolos, com as vãs divindades de outros países?

19. mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. "Hát már nincs az Úr a Sionon? Nincs ott többé Királya?" [Miért ingereltek haragra faragott képeikkel, az idegen országokból való hiábavalóságokkal?]

20. “Passou a ceifa; terminou a colheita, e não nos chegou a libertação.”

20. "Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás."

21. Faz-me sofrer a chaga da filha de meu povo, cobre-me o luto; apossa-se de mim a desolação.

21. Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is; szomorkodom, elfog a rémület.

22. Não haverá mais bálsamo de Galaad? Nem se poderá encontrar um médico? Por que, então, a ferida da filha de um povo não se há de cicatrizar?

22. Hát nincs már balzsam Gileádban, nincs ott többé orvos? Miért nem gyógyul be népem leányának sebe?

23. Oh! Tivesse eu em minha cabeça um manancial, e em meus olhos uma fonte de lágrimas! Dia e noite eu choraria os mortos da filha de meu povo.

23. Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szemembõl könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?