Sirák fia könyve, 14
1. Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bûne miatt nem kínoz fájdalom.
2. Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.
3. Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek?
4. Aki magához fösvény, az másnak gyûjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.
5. Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.
6. Nincs szörnyûbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.
7. Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.
8. Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.
9. A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.
10. Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.
11. Fiam, ha van mibõl, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tõled.
12. Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.
13. Tégy jót barátoddal, mielõtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.
14. Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekbõl.
15. Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetõknek.
16. Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.
17. Minden test elavul, akárcsak a ruha, õsi törvény mondja: meghalni, meghalni!
18. Mint a levélrügy a zöldülõ fán: az egyik elhervad, a másik fejlõdik, ilyen a húsból s vérbõl való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.
19. Minden mulandó mû végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.
20. Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol;
21. aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,
22. mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelõdik, hogyan juthat a közelébe,
23. benéz az ablakán, fülel az ajtaján,
24. s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,
25. az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,
26. gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,
27. a nagy hõség elõl árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsõsége.
