Trouvé 152 Résultats pour: szemében

  • Joás azt tette, ami kedves az Úr szemében, egész életében, mert Jehojada pap látta el tanácsokkal. (Királyok II. könyve 12, 3)

  • Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, Nebat fiának, Jerobeámnak bûneit utánozta, amelyekkel az Izraelt is bûnbe vitte, s nem hagyott fel velük. (Királyok II. könyve 13, 2)

  • Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte; megmaradt bennük. (Királyok II. könyve 13, 11)

  • Azt tette, ami kedves az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Dávid. Egészen úgy élt, mint atyja, Joás. (Királyok II. könyve 14, 3)

  • Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az Izraelt belevitte. (Királyok II. könyve 14, 24)

  • Anyját Jecholjának hívták és jeruzsálemi volt. Azt tette, ami kedves volt az Úr szemében, egészen úgy, mint atyja tette. (Királyok II. könyve 15, 3)

  • Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mint atyái tették. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. (Királyok II. könyve 15, 9)

  • Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. Az õ idejében (Királyok II. könyve 15, 18)

  • Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. (Királyok II. könyve 15, 24)

  • Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. (Királyok II. könyve 15, 28)

  • Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy tett, mint atyja, Uzija tett. (Királyok II. könyve 15, 34)

  • Acház húszéves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami helyénvaló az Úrnak, Istenének a szemében, mint atyja, Dávid tette, (Királyok II. könyve 16, 2)


“Tente percorrer com toda a simplicidade o caminho de Nosso Senhor e não se aflija inutilmente.” São Padre Pio de Pietrelcina