Trouvé 2152 Résultats pour: nevezik Isten őrülete

  • Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: "Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? (Teremtés könyve 18, 13)

  • Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament. (Teremtés könyve 18, 33)

  • mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten elõtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el õket." (Teremtés könyve 19, 13)

  • Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: "Rajta, költözzetek el errõl a helyrõl, mert Isten elpusztítja a várost." De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. (Teremtés könyve 19, 14)

  • Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták õt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta õket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el õket. (Teremtés könyve 19, 16)

  • Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz." Ezért nevezik a várost Coárnak. (Teremtés könyve 19, 22)

  • Akkor Isten kén- és tûzesõt bocsátott az égbõl Szodomára és Gomorrára. (Teremtés könyve 19, 24)

  • Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe elõtt állt, (Teremtés könyve 19, 27)

  • Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: "Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert õ feleség." (Teremtés könyve 20, 3)

  • Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: "Én is tudom, hogy szíved egyszerûségében tetted. Magam õriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj. (Teremtés könyve 20, 6)

  • Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám." (Teremtés könyve 20, 13)

  • Ábrahám pedig könyörgött Istenhez, és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy hogy azok (újra) gyermeket szültek. (Teremtés könyve 20, 17)


“Não se desencoraje, pois, se na alma existe o contínuo esforço de melhorar, no final o Senhor a premia fazendo nela florir, de repente, todas as virtudes como num jardim florido.” São Padre Pio de Pietrelcina