Trouvé 131 Résultats pour: idején
Kelj föl, kelj föl! Öltözz erõbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt? (Izajás könyve 51, 9)
Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baalnak, ahány utcája Jeruzsálemnek. (Jeremiás könyve 2, 28)
Jozija király uralkodása idején így szólt hozzám az Úr: Láttad, mit tett a hûtlen Izrael? Elment minden magas hegyre és minden lombos fa alá, és ott paráználkodott. (Jeremiás könyve 3, 6)
Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Õk nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr. (Jeremiás könyve 6, 15)
Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Õk nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr. (Jeremiás könyve 8, 12)
Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, amelyeknek tömjént áldoztak; bizony, nem fogják õket megsegíteni nyomorúságuk idején. (Jeremiás könyve 11, 12)
Te meg ne járj közben ezért a népért; ne könyörögj és ne imádkozz értük! Mert úgysem hallgatom meg õket, ha nyomorúságuk idején segítségért kiáltanak hozzám. (Jeremiás könyve 11, 14)
Elmentem hát az Eufráteszhez, kiástam és kivettem az övet arról a helyrõl, ahová annak idején elrejtettem. Az öv rothadt volt s teljesen hasznavehetetlen. (Jeremiás könyve 13, 7)
Uram, Izrael reménysége, és szabadítója a nyomorúság idején: Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be? (Jeremiás könyve 14, 8)
Hát nem tettem meg mindent, Uram, a szolgálatodban? És nem jártam közben nálad még ellenségeimért is, szorongatásuk és nyomorúságuk idején? (Jeremiás könyve 15, 11)
Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hõség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szûnik meg gyümölcsöt teremni. (Jeremiás könyve 17, 8)
Saját fiaik és lányaik húsát etetem meg velük, egymás húsát eszik majd meg az ostrom idején, abban a szorongatott helyzetben, amelybe ellenségeik juttatják õket, akik életükre törnek." (Jeremiás könyve 19, 9)