Trouvé 31 Résultats pour: elvette
Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat. (Királyok I. könyve 3, 1)
Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellõlem fiamat és saját keblére fektette, az õ halott fiát meg az én keblemre tette. (Királyok I. könyve 3, 20)
Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bûn útján, hanem még a szidoniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baalnak szolgálni, õt imádni. (Királyok I. könyve 16, 31)
Õ azt felelte neki: "Add ide a fiadat!" Elvette ölébõl és fölvitte a fenti szobába, ahol lakott és lefektette ágyára. (Királyok I. könyve 17, 19)
Nem az Úrhoz fordult, azért (az Úr) elvette életét, és a királyságot átadta Dávidnak, Izáj fiának. (Krónikák I. könyve 10, 14)
Dávid elvette azokat az aranypajzsokat, amelyeket Hadadezer testõrsége viselt, és Jeruzsálembe vitette. (Krónikák I. könyve 18, 7)
Azután elvette Maachát is, Absalom leányát, s ez Abiját, Attait, Zizát és Selomitot szülte neki. (Krónikák II. könyve 11, 20)
Így szólt: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhébõl, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!" (Jób könyve 1, 21)
Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem õ építette, elvette a házat. (Jób könyve 20, 19)
Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserûvé tette a szívem, (Jób könyve 27, 2)
Lám, Jób azt mondja: "Igaz ember vagyok, Isten volt, aki elvette igazamat. (Jób könyve 34, 5)
Az özvegytõl elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta. (Báruk könyve 4, 16)