Trouvé 122 Résultats pour: Ugyan%C3%ADgy

  • Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: "Ugyan hol az Úr, a te Istened?" Szemem örömmel látja majd amikor eltiporják, mint az utca sarát. (Mikeás könyve 7, 10)

  • Aki csak lát majd, az mind elfordul tõled és így beszél: "Ninive! Micsoda pusztulás!" Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat? (Náhum könyve 3, 7)

  • Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd: Jaj annak, aki a máséból gyûjtöget, - ugyan meddig? -, aki zálogok terhével terheli magát. (Habakuk könyve 2, 6)

  • Bõ termésre számítottatok, és lám, szûkös lett. Betakarítottátok, de elfújtam. Ugyan miért? - mondja a Seregek Ura. Hajlékom miatt, amely romokban hever - mindegyiketek csak a maga házával törõdik. (Aggeus könyve 1, 9)

  • Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. (Máté evangéliuma 5, 13)

  • Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? (Máté evangéliuma 6, 27)

  • Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. (Máté evangéliuma 7, 26)

  • Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. (Máté evangéliuma 13, 13)

  • Így felelt: "Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. (Máté evangéliuma 17, 11)

  • Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elõ, mégis jaj annak, aki botrányt okoz! (Máté evangéliuma 18, 7)

  • Erre õ így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felõl üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta." (Máté evangéliuma 20, 23)

  • Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzõ ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. (Máté evangéliuma 22, 8)


“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina