Trouvé 436 Résultats pour: Sír
békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az elõtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: "Jaj, uram!" Igen, magam jelentem ezt ki - mondja az Úr. (Jeremiás könyve 34, 5)
Netanja fia, Jismael kiment eléjük Micpából, õk meg sírva közeledtek az úton. Amikor összetalálkozott velük, így szólt hozzájuk: "Gyertek el Gedaljához, Achikám fiához!" (Jeremiás könyve 41, 6)
Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtõin jajkiáltás hallik. (Jeremiás könyve 48, 5)
Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük. (Jeremiás könyve 48, 9)
Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: Hogy összetört az erõs jogar, a dicsõséges pálca! (Jeremiás könyve 48, 17)
Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait. (Jeremiás könyve 48, 31)
Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szõleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító. (Jeremiás könyve 48, 32)
Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyûjtött vagyonuk veszendõbe megy. (Jeremiás könyve 48, 36)
Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetõn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell - mondja az Úr. (Jeremiás könyve 48, 38)
Azokban a napokban és abban az idõben Izrael fiai visszatérnek. Sírva jönnek majd meg, az Urat, az õ Istenüket keresve. (Jeremiás könyve 50, 4)
Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek. (Siralmak könyve 1, 2)
Ezért sírok oly keservesen, szemembõl patakzik a könny. S vigasztalóm, aki erõt önthetne belém, messze van tõlem. Fiaim nyomorúságra jutottak, mert az ellenség felülkerekedett. (Siralmak könyve 1, 16)
