Trouvé 846 Résultats pour: Rei
Mardokeus azokban a napokban a királyi kapunál ült, s értesült róla, hogy két királyi eunuch, Bigtan és Teres, a palota õrei haragjukban összeesküdtek, hogy kezet emelnek a királyra. (Eszter könyve 2, 21)
Megtalálták azt a feljegyzést, hogy Mardokeus följelentette a két királyi eunuchot, Bigtant és Terest, a királyi kapu õreit, akik kezet akartak emelni Achasvéros királyra. (Eszter könyve 6, 2)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hûtlen patakoknak medre: (Jób könyve 6, 15)
Síromhoz így szólok: "Az apám vagy nékem!" A férgekhez meg: "Anyám, s nõvéreim!" (Jób könyve 17, 14)
Alul elszáradtak már a gyökerei, fönt meg az ágai lettek szárazak. (Jób könyve 18, 16)
Testvéreim távol tartják magukat tõlem, barátaim egészen elidegenedtek. (Jób könyve 19, 13)
Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim. (Jób könyve 19, 17)
Nélkülözés, éhség felõrölte õket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban. (Jób könyve 30, 3)
Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, (Jób könyve 38, 6)
Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nõket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között. (Jób könyve 42, 15)
Nem félek a nép ezreitõl, ha ellenségesen körülvesznek. (Zsoltárok könyve 3, 7)