Trouvé 969 Résultats pour: Mind
Ezen a napon harcosai mind fölszedték a sátort. Seregének ereje százhúszezer gyalogosra és tizenkétezer lovasra rúgott, nem számítva a málháscsapatot. Azoknak az embereknek a száma, akik gyalog követték, szintén igen nagy volt. (Judit könyve 7, 2)
Akkor Ézsau fiainak vezérei, a moábiták népének fejei és a partvidék elöljárói mind elé járultak, és így szóltak hozzá: (Judit könyve 7, 8)
Azután tudjuk, mit mondott Achior az általad tartott tanácsban. Betilua lakói megmentették, s mind elbeszélte, amit mondtál. (Judit könyve 11, 9)
A legkisebbtõl a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték õket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták õket. (Judit könyve 13, 13)
Rémület vesz rajtuk erõt és megfutamodnak elõlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és gyõzzétek le õket menekülés közben. (Judit könyve 14, 4)
Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult elõtte és így szólt: "Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtõl mind, akik meghallják nevedet! (Judit könyve 14, 7)
Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél." Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük. (Judit könyve 14, 8)
Ezt mind a saját kezeddel vitted végbe, jót tettél Izraellel, s az Istennek kedve tellett benne. Áldjon meg a Mindenható Úr, örök idõkön át!" S az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen!" (Judit könyve 15, 10)
Izrael asszonyai mind összejöttek, hogy láthassák Juditot, s körtáncot jártak, úgy ünnepelték. Judit lombos ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta. Majd Judit is, kísérõi is koszorút tettek a fejükre olajfaágakból, (Judit könyve 15, 12)
(1a) Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszan hónap elsõ napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzsébõl származott, (1b) Szuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. (1c) Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. (1d) Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. (1e) Egyszer csak elõkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettõ készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. (1f) Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. (1g) A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. (1h) Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtõl, várta pusztulását és hívta az Istent. (1i) Könyörgésükre egy kis forrás bõvízû, nagy folyóvá dagadt. (1k) Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. (1l) Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította - késõ éjszakáig -, hogy behatoljon értelmébe. (1m) Mardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota õrei voltak. (1n) Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. (1o) A király kérdõre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette õket. (1p) A király följegyeztette a történeteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt. (1q) Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. (1r) Ámán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak. (Eszter könyve 1, 0)
A királyi bort aranykelyhekben szolgálták fel - mind másféle volt -, a király bõkezûségébõl nagy bõségben. (Eszter könyve 1, 7)
A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak és leborultak elõtte, mert így parancsolta a király. Mardokeus azonban nem hajtott térdet és nem borult le. (Eszter könyve 3, 2)
