Mosaico decorativo

Trouvé 13920 Résultats pour: Meg

  • Az ember tehát bement a házba, õ pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy õ, és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat. (Teremtés könyve 24, 32)

  • Mikor aztán eléje tették az ételt, így szólt: "Nem eszem addig, amíg elõ nem adom megbízatásomat." "Beszélj hát!" - mondták neki. (Teremtés könyve 24, 33)

  • Az Úr gazdagon megáldotta uramat, úgyhogy nagy jólétnek örvend. Adott neki juhokat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat. (Teremtés könyve 24, 35)

  • Most az én uram megesketett: Nem vehetsz feleséget fiam számára a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, (Teremtés könyve 24, 37)

  • Még be sem fejeztem, amikor kijött Rebekka, korsóval a vállán. Lement a forráshoz és merített. Akkor megszólítottam: Engedd, hadd igyam. (Teremtés könyve 24, 45)

  • Gyorsan levette korsóját, és azt mondta: Igyál, tevéidet is megitatom. Ittam, õ pedig a tevéimet is megitatta. (Teremtés könyve 24, 46)

  • Aztán megkérdeztem õt így szólva: Kinek a lánya vagy? Ezt válaszolta: Betuel lánya vagyok, Nachor fiáé, akit Milka szült neki. Akkor az orrába karikát tettem, karjára pedig csatokat. (Teremtés könyve 24, 47)

  • Utána meghajtottam magam, leborultam Isten elõtt, dicsõítettem az Urat, uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett, hogy uram testvérének leányát elvigyem fiának. (Teremtés könyve 24, 48)

  • Õ legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta." Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr elõtt. (Teremtés könyve 24, 52)

  • A testvére és az anyja ezt felelték: "Maradjon még a lány egy ideig, legalább tíz napig nálunk, azután elindulhat." (Teremtés könyve 24, 55)

  • "Hívjuk a lányt - mondták õk -, és kérdezzük meg tõle magától." (Teremtés könyve 24, 57)

  • Odahívták Rebekkát és megkérdezték: "Akarsz elmenni ezzel az emberrel?" "Akarok" - felelte. (Teremtés könyve 24, 58)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina