Trouvé 2903 Résultats pour: Isten és Ember
Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: "Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tõlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni? (Királyok II. könyve 1, 3)
Ezt válaszolták: "Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." (Királyok II. könyve 1, 6)
Megkérdezte tõlük: "Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?" (Királyok II. könyve 1, 7)
Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: "Isten embere, a király parancsolja, gyere le!" (Királyok II. könyve 1, 9)
Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: "Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl és pusztítson el ötven (embereddel) együtt." Erre tûz csapott le az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt. (Királyok II. könyve 1, 10)
A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: "Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!" (Királyok II. könyve 1, 11)
Illés azonban így válaszolt: "Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt." Erre Isten tüze lecsapott az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt. (Királyok II. könyve 1, 12)
Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés elõtt és így szólt: "Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben. (Királyok II. könyve 1, 13)
és így szóltak hozzá: "Nézd, van itt szolgáid között ötven férfi, csupa erõs ember. Õk majd elmennek és megkeresik uradat. Hátha az Úr lelke ragadta el, és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vitte." "Ne küldjétek el (õket)!" - felelte. (Királyok II. könyve 2, 16)
Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: "Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz." (Királyok II. könyve 4, 7)
Erre fölment, Isten embere ágyára fektette, rázárta az ajtót és kiment. (Királyok II. könyve 4, 21)
Aztán hívatta férjét és kérte: "Küldj ide nekem egy szolgát és egy nõstényszamarat! Elmegyek Isten emberéhez, s hamarosan vissza is térek." (Királyok II. könyve 4, 22)
