Trouvé 6746 Résultats pour: Hogy
Chilkija és a felesége, az asszony férjével, Jojakimmal és az egész rokonsággal együtt dicsõítették az Istent leányukért, Zsuzsannáért, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot. (Dániel könyve 13, 63)
A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. (Dániel könyve 14, 4)
A király erre megkérdezte: "Úgy gondolod, hogy Bél nem élõ Isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?" (Dániel könyve 14, 6)
A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: "Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bûnhõdni, mivel káromolni merte Bélt." (Dániel könyve 14, 8)
S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkezõ esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk." (Dániel könyve 14, 12)
Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyûrûjével és eltávoztak. (Dániel könyve 14, 14)
De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: "Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!" (Dániel könyve 14, 19)
A király erre haragra lobbant és azonnal elfogatta a papokat, asszonyaikat és gyermekeiket. Megmutatták neki a rejtekajtót, amelyen be szoktak járni, hogy elfogyasszák, amit az asztalon találnak. (Dániel könyve 14, 21)
A király azt mondta Dánielnek: "Erre már csak nem mondhatod, hogy nem élõ isten. Imádd hát!" (Dániel könyve 14, 24)
A király látta, hogy hevesen támadják, kényszerhelyzetében kiadta hát nekik Dánielt. (Dániel könyve 14, 30)
A barlangban hét oroszlán volt. Mindennap két tetemet és két bárányt szoktak nekik adni. Most azonban éheztették õket, hogy felfalják Dánielt. (Dániel könyve 14, 32)
Habakuk próféta ebben az idõben élt Júdeában. Éppen megfõzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezõre, hogy kivigye az aratóknak. (Dániel könyve 14, 33)
