Trouvé 909 Résultats pour: David és Saul
Aztán Dávid megparancsolta Joábnak és az egész vele tartó népnek: "Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek gyászruhát és sirassátok meg Abnert!" Dávid király maga kísérte a koporsót. (Sámuel II. könyve 3, 31)
Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: "Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielõtt lemegy a nap." (Sámuel II. könyve 3, 35)
Amikor Saul fia meghallotta, hogy Abnert Hebronban megölték, keze lehanyatlott, és egész Izrael megrémült. (Sámuel II. könyve 4, 1)
Saul fiának volt két vezére a portyázó csapatok élén. Az egyiket Baanának hívták, a másikat Rechabnak. A Beerotba való Rimmon fiai voltak, így Benjamin fiai közé tartoztak. Mert hiszen Beerot is Benjamin tulajdonának számít. (Sámuel II. könyve 4, 2)
Jonatánnak, Saul fiának volt egy mindkét lábára béna fia. Ötesztendõs volt, amikor Saul és Jonatán halálhíre Jiszreelbe ért. A dajkája fogta és elmenekült vele, de a menekülés sietségében a gyerek elesett és megbénult. Mifibosetnek hívták. (Sámuel II. könyve 4, 4)
Dávid így válaszolt Rechabnak és testvérének, Baanának, a Beerotba való Rimmon fiainak: "Amint igaz, hogy az Úr él, aki életemet minden veszedelembõl kimentette: (Sámuel II. könyve 4, 9)
aki nekem azt a hírt hozta, hogy Saul halott, abban a hiszemben, hogy örömhírt hoz nekem, azt én elfogattam és megölettem Ciklagban, ezzel jutalmaztam az örömhírért. (Sámuel II. könyve 4, 10)
Ezzel Dávid parancsot adott a legényeinek és azok le is szúrták õket. Aztán levágták a kezüket és lábukat, s Hebron tavánál kiakasztották. Isbaal fejét pedig fogták és eltemették Abner sírboltjában, Hebronban. (Sámuel II. könyve 4, 12)
Már tegnap és tegnapelõtt is, amikor még Saul volt a királyunk, te voltál, aki vezetted Izrael hadjáratait. S az Úr is azt mondta neked: Legeltesd népemet, Izraelt, és légy Izrael fejedelme." (Sámuel II. könyve 5, 2)
Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr elõtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává. (Sámuel II. könyve 5, 3)
Dávid harmincéves volt, amikor király lett, és negyven esztendeig uralkodott királyként. (Sámuel II. könyve 5, 4)
Ezután a király Jeruzsálem alá vonult embereivel a jebuziták ellen, akik azon a vidéken laktak. Azt mondták Dávidnak: "Nem jutsz be oda, elûznek a vakok és a sánták. [Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem jut be oda.] (Sámuel II. könyve 5, 6)