Trouvé 909 Résultats pour: David és Saul
ne tagadd meg soha házamtól kegyedet. Még ha az Úr egyenként kiirtaná is Dávid ellenségeit a földrõl, (Sámuel I. könyve 20, 15)
Jonatán neve akkor se vesszen ki Saul házával egyetemben, különben az Úr számon kéri Dávidtól." (Sámuel I. könyve 20, 16)
Ezután Dávid elrejtõzött a határban. Amikor elérkezett az újhold ünnepe, a király asztalhoz ült, hogy egyen. (Sámuel I. könyve 20, 24)
A szokásos helyét foglalta el, a fal melletti helyet. Jonatán szemközt ült vele, Abner Saul mellett ült, Dávid helye meg üresen maradt. (Sámuel I. könyve 20, 25)
Ezen a napon Saul nem szólt semmit. Azt gondolta: "Valami történt vele, s nem tiszta." (Sámuel I. könyve 20, 26)
Hanem amikor másnap, az újhold napja utáni napon is üres maradt Dávid helye, így szólt Saul fiához, Jonatánhoz: "Miért nem jött Izáj fia sem tegnap, sem ma enni?" (Sámuel I. könyve 20, 27)
Jonatán ezt felelte: "Dávid hirtelen engedélyt kért tõlem, hogy elmehessen Betlehembe. (Sámuel I. könyve 20, 28)
Saul haragra lobbant Jonatán ellen, és azt mondta neki: "Te elvetemült fiú! Azt hiszed, nem tudom, mennyire ragaszkodol - szégyenedre és anyád méhének szégyenére - Izáj fiához? (Sámuel I. könyve 20, 30)
Erre Saul meglendítette a lándzsáját, hogy beledöfje, s Jonatán látta: apjának elhatározott szándéka, hogy megölje Dávidot. (Sámuel I. könyve 20, 33)
A szolga nem vett észre semmit, csak Jonatán és Dávid tudtak a dologról. (Sámuel I. könyve 20, 39)
Amikor a szolga elment, Dávid elõjött a kõrakás mögül, háromszor arcra borult a földön és háromszor meghajolt. Aztán megölelték egymást és mind a ketten sírtak. (Sámuel I. könyve 20, 41)
Aztán Dávid fölállt és elment, Jonatán meg visszatért a városba. (Sámuel I. könyve 21, 1)