Trouvé 1463 Résultats pour: Csak
Valóban, csupa hiábavalóság az, amitõl a pogányok félnek; csak fa, semmi más, amit úgy vágtak az erdõn. Mesterember keze faragta ki bárddal; (Jeremiás könyve 10, 3)
Tarsisból hozott ezüstlemezzel, Ófir aranyával. Ács és ötvösmester kezének mûve, csak mesteremberek munkája mind. Kék és vörös bíbor a ruhájuk; (Jeremiás könyve 10, 9)
Ha felhangzik mennydörgõ szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhõket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet. (Jeremiás könyve 10, 13)
Erre elámul minden ember, mert fel nem foghatja és minden aranymûves szégyent vall, a bálvány miatt, amelyet csinált. Mert öntött képei csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak. (Jeremiás könyve 10, 14)
"Jaj nekem romlásom miatt; gyógyíthatatlan az én sebem! Azt gondoltam magamban: Valahogy csak elviselem nyomorúságomat. (Jeremiás könyve 10, 19)
Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts. (Jeremiás könyve 10, 24)
Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, amelyeknek tömjént áldoztak; bizony, nem fogják õket megsegíteni nyomorúságuk idején. (Jeremiás könyve 11, 12)
Uram, Izrael reménysége, és szabadítója a nyomorúság idején: Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be? (Jeremiás könyve 14, 8)
Van-e a pogányok bálványai közt, aki esõt ad? És az egek maguktól zúdíthatnak-e záport? Ugye, te viszed ezt, Uram, végbe mind? Istenünk, te vagy a reménységünk, mert csak te tehetsz ilyet. (Jeremiás könyve 14, 22)
Te magad vetettél el - mondja az Úr -, hátat fordítottál nekem! Ezért nyújtottam ki kezemet elpusztításodra, belefáradtam, hogy mindig csak könyörüljek. (Jeremiás könyve 15, 6)
Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem õket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene! (Jeremiás könyve 15, 16)
Erre így válaszolt az Úr: Ha visszatérsz hozzám, visszafogadlak szolgálatomba; és ha csak nemes dolgokról szólsz, mellõzve mind, ami megvetni való, akkor mintegy szájammá teszlek. Nekik kell hozzád térniük, te ne térj hozzájuk! (Jeremiás könyve 15, 19)
