Trouvé 25068 Résultats pour: És
Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás? (Jób könyve 4, 7)
Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását. (Jób könyve 4, 12)
félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom. (Jób könyve 4, 14)
Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála. (Jób könyve 4, 15)
Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem elõtt, és hallottam suttogó beszédét: (Jób könyve 4, 16)
Reggeltõl estéig tönkreveri õket, eltûnnek örökre, és ki gondol rájuk? (Jób könyve 4, 20)
Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával. (Jób könyve 4, 21)
Fiai messze estek a jóléttõl, a kapunál elnyomják õket, nincs védelmezõjük. (Jób könyve 5, 4)
Amit learatnak, éhezõk eszik meg, merthogy elragadja az Úr foguk elõl, s szomjasok kapkodnak a javaik után. (Jób könyve 5, 5)
Sohasem a földbõl sarjad elõ a baj, nem a szántóföldön terem a szenvedés. (Jób könyve 5, 6)
Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magasságot. (Jób könyve 5, 7)
De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném. (Jób könyve 5, 8)