Trouvé 25068 Résultats pour: És
Mivel elfogyott az élelmük és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy elfogyasztják azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ne egyék meg. (Judit könyve 11, 12)
Elhatározták, hogy megeszik a gabona elsõ termését, a bor- és olajtizedet, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe elõtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem. (Judit könyve 11, 13)
De amikor az engedélyrõl értesülnek és élnek is vele, azon a napon kezedbe kerülnek, a vesztükre. (Judit könyve 11, 15)
Mikor én, a te szolgálód ezt megtudtam, elmenekültem. Isten küldött, hogy végbevigyem veled a mûvet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, ha hírét veszi. (Judit könyve 11, 16)
Akkor visszatérek és tudtodra adom. Akkor vonulj ki egész seregeddel! Nem lesz közülük képes senki sem ellenállni neked. (Judit könyve 11, 18)
Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd õket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderrõl elõérzetem volt, elõre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam." (Judit könyve 11, 19)
Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak: (Judit könyve 11, 20)
"A föld egyik szélétõl a másikig nincs még egy asszony, aki arcra ilyen szép volna és ilyen okosan tudna beszélni." (Judit könyve 11, 21)
Holofernesz pedig azt mondta neki: "Isten jót tett, amikor a nép elõl ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár. (Judit könyve 11, 22)
Szép vagy, beszéded okos, s ha megteszed, amit mondtál, a te Istened az én Istenem lesz, te meg Nebukadnezár palotájában fogsz lakni, és neved bejárja az egész földet." (Judit könyve 11, 23)
Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat õrizték, s rendelkezett, hogy az õ ételébõl szolgáljanak fel neki és az õ borából adjanak neki inni. (Judit könyve 12, 1)
Judit azonban így szólt: "Nem eszem belõle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam." (Judit könyve 12, 2)