Trouvé 25068 Résultats pour: És
Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: "Éljen a király!" (Királyok II. könyve 11, 12)
Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király elõtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: "Árulás, árulás!" (Királyok II. könyve 11, 14)
Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: "Vezessétek ki az elõudvarból! Aki követi, kard által vesszen!" A pap ugyanis azt mondta: "Az Úr templomában nem szabad megölni." (Királyok II. könyve 11, 15)
Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg. (Királyok II. könyve 11, 16)
Ekkor Jehojada szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek, s ugyanígy a király és a nép között is. (Királyok II. könyve 11, 17)
Aztán az ország egész népe Baal templomához vonult és lerombolta. Darabokra törték oltárait, képeit, Baal papját, Matant pedig az oltár elõtt megölték. A pap ekkor õrséget állított az Úr templomához, (Királyok II. könyve 11, 18)
a századosokat, a kariakat, a testõröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testõrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket. (Királyok II. könyve 11, 19)
Az ország egész népe ujjongott, s a város elcsendesedett. Atalját azonban megölték, karddal, a királyi palotában. (Királyok II. könyve 11, 20)
Joás hétesztendõs volt, amikor király lett. (Királyok II. könyve 12, 1)
Jehunak 7. esztendejében lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Cibjának hívták és Beersebába való volt. (Királyok II. könyve 12, 2)
Joás azt tette, ami kedves az Úr szemében, egész életében, mert Jehojada pap látta el tanácsokkal. (Királyok II. könyve 12, 3)
De a magaslati helyeket nem rombolta le, a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. (Királyok II. könyve 12, 4)
