Trouvé 25068 Résultats pour: És
Elküldte hát hozzá tíz legényét. Azt mondta nekik: "Menjetek föl Kármelbe, keressétek föl Nabalt és adjátok át üdvözletemet. (Sámuel I. könyve 25, 5)
Mondjátok testvéremnek: Üdv neked, üdv házadnak, s üdv minden hozzátartozódnak! (Sámuel I. könyve 25, 6)
Nézd, hallottam, hogy nyírás van nálad. Pásztoraid itt jártak nálunk, s nem bántottuk õket. Nem veszett el soha semmi abból, ami Kármelben volt. (Sámuel I. könyve 25, 7)
Kérdezd meg embereidet, s bizonyítják neked. Azért részesítsd szíves fogadtatásban a legényeket, s mivel ünnep közeledik, adj szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak amid éppen van." (Sámuel I. könyve 25, 8)
Nabal azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: "Kicsoda Dávid és kicsoda Izáj fia? Napjainkban épp elég szolga van, aki elszökik urától. (Sámuel I. könyve 25, 10)
Fogjam a kenyeremet és a boromat, és a marhát, amelyet a nyíráshoz levágtam, aztán adjam oda olyan embereknek, akikrõl azt sem tudom, honnét valók?" (Sámuel I. könyve 25, 11)
Erre Dávid legényei megfordultak, visszatértek, és megérkezve minden szót elmondtak Dávidnak. (Sámuel I. könyve 25, 12)
Akkor Dávid megparancsolta embereinek: "Mindenki kösse fel a kardját!" És mindenki felkötötte a kardját. S amikor Dávid is felkötötte a kardját, Dávid vezetésével kivonultak, mintegy négyszáz ember. Kétszázan ott maradtak a málhájuk mellett. (Sámuel I. könyve 25, 13)
Közben az egyik szolga elmondta Nabal feleségének, Abigailnak: "Dávid elküldte embereit a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, de õ rájuk támadt, (Sámuel I. könyve 25, 14)
s jóllehet ezek az emberek jók voltak hozzánk. Nem háborgattak minket és nem veszett el soha semmi, amikor felhúzódtunk a közelükbe, és kinn tanyáztunk a határban. (Sámuel I. könyve 25, 15)
Vedd hát fontolóra a dolgot és gondold meg, mit teszel, mert máris elhatározták urunknak és egész házának vesztét, de hát õ sokkal gonoszabb, mintsem beszélni lehessen vele." (Sámuel I. könyve 25, 17)
Erre Abigail gyorsan fogott kétszáz kenyeret, két tömlõ bort, öt elkészített bárányt, öt mérõ pörkölt gabonát, száz mazsolás kalácsot és kétszáz fügés kalácsot, aztán szamarakra rakta. (Sámuel I. könyve 25, 18)
