Trouvé 25068 Résultats pour: És
te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát. (Dániel könyve 4, 19)
Egy szent õrt is látott a király. Leszállt az égbõl és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ földjén; az ég harmata öntözze, s a mezõ vadjaival éljen egy sorban, míg hét idõszak el nem múlik fölötte. (Dániel könyve 4, 20)
Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár: (Dániel könyve 4, 21)
Kiûznek az emberek közül, a mezõ vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét idõszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja. (Dániel könyve 4, 22)
Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát. (Dániel könyve 4, 23)
Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bûneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod." (Dániel könyve 4, 24)
Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott. (Dániel könyve 4, 26)
Akkor azt mondta a király: "Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erõmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsõségemet?" (Dániel könyve 4, 27)
A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égbõl: "Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat. (Dániel könyve 4, 28)
Kitaszítanak az emberek közül, a mezõ vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét idõszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja." (Dániel könyve 4, 29)
Még ugyanabban az órában beteljesedett a jövendölés Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet legelt, mint az ökrök, az ég harmata addig öntözte testét, míg szõre olyan hosszú nem lett, mint a sas tolla, és körmei, mint a madárkarmok. (Dániel könyve 4, 30)
Mihelyt letelt a kiszabott idõ, én, Nebukadnezár, az égre emeltem tekintetemet, és visszanyertem értelmemet. Akkor hálát adtam a Fölségesnek, dicsõítettem és magasztaltam az örökké élõt: Hatalma örök hatalom, országa megmarad nemzedékrõl nemzedékre. (Dániel könyve 4, 31)
