Malaquias, 1

1. Oráculo. Palavra do Senhor dirigida a Israel por seu Mensageiro.*

1. Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez.

2. “Eu vos amei” – diz o Senhor –. “E vós dizeis: em que nos amastes? Esaú não era, porventura, irmão de Jacó? – oráculo do Senhor. Contudo, amei Jacó

2. Szerettelek benneteket! - mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? - Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? - mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem,

3. e aborreci Esaú, transformei suas montanhas em desertos solitários e entreguei sua herança aos chacais do deserto.*

3. Ézsaut pedig gyûlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelõvé.

4. Ainda que dissessem os edomitas: fomos destruídos, mas nos levantaremos de nossa ruína, eis o que diz o Senhor dos exércitos: que eles construam e eu destruirei; sua terra será chamada terra da impiedade, povo contra o qual irou-se o Senhor para sempre.

4. Hiába mondja Edom: "Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat", mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd õket: "A gonoszság vidéke" és: "A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr."

5. Vereis isto com os vossos olhos e direis: o Senhor é grande, mesmo para além do território de Israel!*

5. Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is!

6. O filho respeita seu pai e o servo, seu senhor. Ora, se eu sou Pai, onde estão as honras que me são devidas? E se eu sou o Senhor, onde está o temor que se me deve? – diz o Senhor dos exércitos a vós, sacerdotes, que desprezais o seu nome e dizeis: que desprezo temos tido por teu nome?

6. A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tõlem való félelem? - ezt kérdezi tõletek a Seregek Ura, tõletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet?

7. Ofereceis sobre o meu altar alimentos impuros! E ousais dizer: Em que desprezamos o teu nome? E julgais que a mesa do Senhor seja de pouca importância.

7. Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? - Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni.

8. Se ofereceis em sacrifício um animal cego, não haverá mal algum nisto? E, se trazeis um animal coxo e doente, não vedes mal algum nisto? Vai, pois, oferecê-lo ao teu governador; crês que lhe agradarias, que ele receberia bem? – diz o Senhor dos exércitos.

8. Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? - mondja a Seregek Ura.

9. Ide agora rogar a Deus que nos perdoe! Tendo feito tudo isto com vossas próprias mãos, ele nos ouvirá favoravelmente? – diz o Senhor dos exércitos.

9. Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk [bizony, a ti kezetek mûveli ezt]! Vajon örömmel fogad-e titeket? - kérdezi a Seregek Ura.

10. Vá, antes, um de vós e feche as portas. Não acendereis mais inutilmente o fogo no meu altar. Não tenho nenhuma complacência convosco – diz o Senhor dos exércitos – e nenhuma oferta de vossas mãos me é agradável.

10. Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek - mondja a Seregek Ura -, nem fogadom szívesen kezetekbõl az ételáldozatot.

11. Porque, do nascente ao poente, meu nome é grande entre as nações e em todo lugar se oferecem ao meu nome o incenso, sacri­fícios e oblações puras. Sim, grande é o meu nome entre as nações – diz o Senhor dos exércitos.*

11. De napkeltétõl napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek Ura.

12. Vós, porém, o profanais quando dizeis: A mesa do Senhor está manchada; o que nela se oferece é um alimento comum.

12. Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendõ rajta minden étel.

13. E dizeis ainda: Ai, que cansaço! E mostrais desprezo pelo altar. Trazeis o animal roubado, o coxo, o doente. Julgais que vou aceitá-lo de vossas mãos? – diz o Senhor.

13. Azt mondjátok: Lám, mennyi a munka! És méltatlanul bántok vele - mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekbõl? - mondja a Seregek Ura.

14. Maldito seja o homem fraudulento que consagra e sacrifica ao Senhor um animal defeituoso, tendo no rebanho animais sadios! Sou um grande Rei – diz o Senhor – e o meu nome é temível entre as nações.”

14. Átkozott az a csaló, aki - bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul - mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király - mondja a Seregek Ura, és nevem félelmetes a népek között.